|
A Nyugat-Dunántúlon, Győr-Moson-Sopron megyében
található. A Kisalföld egyik
jellegzetes kistája. Délen és keleten a Rába határolja,
nyugaton a Répce,
északon a két folyó hordalékkúpja választja el a Hanságtól. Központja Csorna.
Hagyományukról és népművészetükről ismert települések: Kapuvár, Kóny, Szany,
Szil, Vitnyéd, Sobor.
Viselet:
A férfiak rendkívül kicsi fejrevalója télen fekete
prémsapka, nyáron fekete pörge kalap
igen nagy tollal, bokrétával. Nyáron pamutos kendervászon gatyában
járnak. Az ünnepi ráncolt gatya alját fehér laposhímzés és rojt díszíti. Az ing ünnepen
mindig gyolcs; kézelős, bő ujjú; piros-fehér vagy fehér laposhímzéssel
díszített. Téli ünneplőjük világoskék posztó ellenzős nadrág és
dolmány, piros-sárga-kék gombkötőmunkával díszítve. Gatyához és posztóruhához is
a kerek nyakú ünnepi mellény általában piros vagy lila bársony, a gazdagoknak
aranyszálas brokát, gyönggyel, szalagdísszel. A piros-fehér-csíkos,
négyszögletes selyem nyakravaló végét
felcsapják a vállukra. A nadrágos templomi viselet kivételével kötény is
tartozik mindig a férfiak öltözékéhez. Egyik sarkát fel szokták tűrni megkötője
alá. Hagyományos felsőruhadarabok a mente,
piros rátétes, nem bő suba és
szűrkabát. Ünnepi lábbelijük puha szárú, oldalt varrott, fekete csizma.
Gatyás táncviselethez igen nagy taréjú sarkantyú illett.
A lányok 4 mezőre osztották hajukat. 2–2 eltérő mintájú,
sokágú, lapos fonatukat a fejet beborító kerekkontyba tűzték. Az asszonyok simán
hátrafésülték hajukat, és megcsavart vagy fonott kontyukra ívelt keménypapír
tokot (kobak) tettek.
A gazdagok ünnepi kontytokját merevített széles szalagnyúlvánnyal látták el;
lerakott szalagokkal, islóggal díszítették. A tarkón megkötött, ünnepen
piros-fehér csíkos, rojtos selyemkendő teljesen elfedi a hajat. Gyakran a
kontyok fölött, a fejtetőn még egyszer megkötik végeit.. Durva kendervászonból
készült a pruszlikos pendely és
a fölötte viselt, bevarrott, rövid, ráncos ujjú ingváll,
kézelőjén piros keresztöltéssel vagy piros-fehér laposhímzéssel. Az ünnepi felső
ingváll ujja bő. Nyakának és ujjvégének ráncolása is madzaggal szabályozható.
Fodrát piros-fehér laposhímzés díszíti. A kantáros vattabéléses szoknya fölött
hengeres csípőpárnát viselnek és afölött piros flanell, keresztpántos mellényes
szoknyát, amelynek a formája eltér a pruszlikos pendelytől. Ünnepen még 1–2
színes és 4–5 fehér, keményített szoknya kerül a szintén 6 szélből varrt, apró
álló ráncú felsőszoknya alá, mely gyöngy- és szalagdíszes atlasz vagy bársony.
Az alsószoknya fehér csipkéje kilátszhat. Ünnepen a húzott egy szél kötény
színjátszó selyem, a szélén fogazott szalagdísszel. A kerek nyakkivágású
pruszlik selyem vagy bársony. Föléje fejkendőméretű színes selyem vagy
géphímzéses fehér tüll vállkendő kerül; esetleg egyszerre mindkettő. Végeit elöl
leszorítják a keménypapírra dolgozott rózsás selyem szalagövvel (csatos
pántlika), amely hátul egy másik selyemkendőt, a farkendőt tartja. A
téli viseletben jellegzetes a testhezálló, gyakran vattás ujjas, amely a
szoknyával azonos anyagú és díszű. Legkedveltebb a bordó alapú, arany mintájú
csillagos bársony öltözet. Nyakban 7–8 sor fújtüveg gyöngyöt, újabban fehér
fodrot is viseltek. Lábbelijük télen a férfiakéhoz hasonló csizma, nyáron kézi
kötésű, mintás fehér harisnya és szalagdíszes félcipő
|
