A Dunántúl legdíszesebb viseletét a Duna melléki Sárközben találjuk. Az ország minden öltözete közt ez volt - virágkorában - a legparádésabb, legpompásabb viselet. A női öltözetek anyagát Lyonból, díszét St. Etienne-ből hozatták; a férfiak angliai „tükörposztóban” jártak. A múlt század közepén még az ing dereka oly rövid volt, hogy tenyérnyi szélesen kilátszott a férfiak háta a gatyakorc felett, s nem volt kézelője, sem gallérja. Ekkor még széles bőrövet, széles karimájú nagy kalapot és bocskort viseltek. Az I. világháború előtt pedig már kivetett, nem egyszer csipkés szélű volt az ing, mit az ezüstpitykés, álló gallérú pruszlik formált a testhez. A férfiak felső viselete viszonylag igen korán, a múlt század közepén megszínesedett. Télen a fehér szűrposztóból készült rövid szűrdolmányt vagy kisszűrt vették fel. A hosszú vagy öreg szűr gallérját és ujjavégét csak fekete posztó díszítette. A cifraszűrt, a hímzett subát, a hímzéssel és rátéttel díszített ujjas ködmönöket csak a gazdagabbak tudták megfizetni. Ugyancsak a múlt század közepétől kezdtek a sárköziek sötétkék vagy fekete posztóból készült zsinóros nadrágot, nagy fémgombokkal díszített mándlit, később rövid fekete, ugyancsak több fémgombsoros, prémes posztókabátot is viselni. A női viselet, a meggazdagodással párhuzamosan az 1870-80-as évektől kezdve legpompásabb, de emellett igen sok régiséget őrző viselete. Ezidőtájt a maguk szőtte bíbor (fodorvászon), mellévarrott és ünnepre ujján hosszanti irányban keresztöltéses, fekete, piros, zöld, gyapjúfonallal és fémlemezecskékkel, islóggal hímzett vagy vert csipkebetétes inget hordtak, melyet könyök felett kötöttek meg. Bíborból való a legalul viselt pendely is. A múlt század első felében a felső szoknyát is fodorvászonból varrták. Ünnepre és télen posztószoknyát vettek fel rá, melyet alul szélesen piros színű anyaggal béleltek és elöl középütt, a kötény alatt, felhajtva a korcba tűztek. E szoknyákat a múlt század második felében váltották fel az alul két sor selyemszalagos szövet, selyem, kasmír és bársony szoknyák. Ezek alá már 2-3-4, sőt több fodros rokolyát vettek fel, maguk elé hétköznap sima vászon kékfestő, ünnepre selyem és bársonykötőt kötöttek. 3 vagy 4 selyem, szövet szalagos és rojtos (régebben posztó) háromszögletre hajtott vállkendőt, hármas vagy négyes kendőt terítettek a vállon át magukra, két végén a mellen keresztezve hátul szalaggal tűzték vagy megkötötték. A gyapjúból kötött beliner kendők használata télre napjainkig is megmaradt, ezt úgy kötötték, hogy a fejet és vállat egyaránt takarta. A bő ujjú inget a fodorvászon, kasmír, selyembrokát rékli, röpike (női ujjas) szorította ki. Ez alatt viseltek már bevarrott és szűk ujjú inget. Télen a múlt század végéig rövid derekú, bőrrátétes és színes hímzéssel díszített báránybőr kisködmönöket vagy hasonló szabású fekete bajkót húztak.   Bátai menyasszony és vőlegény Pirisa Réka és Lieszkovszky Tamás a 2009. évi Sárközi Lakodalom csárdásversenyének győztesei bátai református viseletben Sárközi viselet Sárközi viselet Báta 1940 Fotó: Erdődi Mihály Decsi viselet Sárközi viselet Sárközi viselet Báta 1940 Fotó: Erdődi Mihály Sárközi viselet Bátai viselet Őcsényi viselet 1932, Alsónyéki lányok Őcsényi viselet Fotó: Sehr Miklós Sárpilisi viselet Decsi baba Az 1870-es évekig a lányok tülök vagy tülkös pártát erősítettek a homlokuk fölé. Ezt felváltotta a művirágokkal, gyöngyökkel telerakott, három részből álló bársony, majd az I. világháború után csak gyöngyös szalaggal kötötték le a hajukat, melyet elöl hullámosra, csipkésre bodorítottak. Végül egyszerűen tarkókötéses, színes kendő lett a divat. A fiatalasszonyok elválasztott hajukat kétoldalt három ágba fonták és a fül előtt két kis kontyot formáltak. A fekete alapanyagú mintegy arasznyi hosszú és félannyi széles fékötőt az 1870-80-as évekig fehérhímzéssel díszítették, azután formálták a fejtetőhöz (közvetlen a homlok felett). A fejtetőt és tarkót hajtogatott selyemszalagok borították. A nyakban való gyöngy viselete kétféle volt. Az egyik szorosan simult a nyakhoz, ez alá vékony, keskeny fodrot varrtak, a másik széles volt és gallérszerűen fedte a mellet.   A múlt század első felében a nők is csizmát húztak ünnepre, de ezt hamarosan kiszorította a hímzett bársony és bőrpapucs, majd a századfordulótól használatosak lettek a különböző félcipők és szandálok. Télen a papucshoz vastag, fekete cifrabokás kapcát vagy botost, a századforduló után pedig már gombos vagy bütykös harisnyát, az I. világháború után gyári patent vagy selyemharisnyát húztak. Fontos és állandó tartozékai voltak a sárközi viseletnek a szövött hímű abroszok, melyeket kötényként tekertek maguk elé vagy összehajtva karjukon hordoztak.     Forrás: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1136.html http://www.tapiosagihagyomanyorzok.eoldal.hu http://www.kepeslap.com http://ocseny.hu/elemek/html_elemek/rendezvenyek/sarkozilagzi.htm http://retronom.hu/index.php?q=node/38181 http://www.tolnaart.hu/hohmann/03150042.htm http://postcards.hungaricana.hu/