Váraljai viselet

 

 Váralja magyar lakossága Baranya megyei és sárközi magyar falvakhoz kötődik rokoni szálakkal. A község a sárközihez hasonló, de mégis egyedi jegyeket mutató, jól megkülönböztethető, önálló néprajzi tájegységgé vált. Népviselete a sárközi viselet archaikusabb változata.

A váraljai lányok pártát viseltek a homlokuk felett. Háromsoros újabb változata a „tornyosbársony". „Parasztfonás"-ban volt a hajuk -fejközépen végig fonva -, a hajfonat végére széles selyemszalagot kötöttek. Fehér vászoningük len, majd később pamut, magukszőtte bodorvászon, amelynek ún. mellé, vagy nyakból szabott ujja felső vége egybe volt ráncolva az ing eleje és háta nyaki részével. Az ingujj külső részét a nyaktól a kézelőig keskenyebb-szélesebb sávban elhelyezett mértanias és folytonos mintákkal díszítették, a gyapjúnak a szálasabb, hosszabb és durvább szálaival „szőr "-fonallal, ezért nevezték „szőrös ingnek". A fonal színe piros és kék volt a fiataloknál és fekete az időseknél. A minták neve: ablakos-csillagos, rákos, szegfűs. A 30-as évektől a régi ingek mintájára finom „sóti" (sifon, batiszt) „selyemsóti" és pamut gyári anyagból varrattak inget és szőrhímzés helyett gyári csipkebetétet tettek az ujjába. Ünnepre drágább selyem- és bársony-, hétköznapra olcsóbb kartonblúzokat és pruszlikokat vettek fel. A szedett ingnyakat gyöngysor fedte. Mély nyakkivágású fekete mintás selyemmellényükön kétsoros fehér gyöngyrátét volt, elől gombok helyett fekete pántlikafüzérrel zárult. A húzott fekete „hímzett bársony" szoknya piros, lila, sárga és zöld apró hímzéssel készült. A r avar ott kétsoros selyemszalag a „két pántlika". A szalag térd alá ért. Peruin húzott, a szoknyánál rövidebb fekete hímzett bársony a kötényük egy selyemszalaggal rávarrottan. A legalsó alsószoknya a combközépig érő szűk „leszorító", mely fölé három kikeményített „ pöndő"-t - 2 „sóti", egy csipkés - hordtak. Bütykös harisnyájuk térdig érő sárga, vagy barna, vagy szürke. Piros bársonypapucsot vettek a lábukra. Télen „berliner" nagykendővel egészült ki a ruha. A menyasszony parittya alakú, több részből összetett fekete alapon fehér hímzett, színes selyemszalagos főkötöt viselt. Ez a századelő, az 1910-es évek viselete, mely megtévesztésig hasonló a sárközihez, de vannak jellegzetes váraljai jegyek. Elsősorban a hímzésben jelentkezik, a váraljai főkötőhím előrajzoló-asszony ok híresek voltak szabadrajzú hímzéseikről.

Az asszonyok a ruhával harmonizáló selyem- vagy bársonykendőt hordtak sarokkal a tarkójuk alá lekötve. Később váltotta fel a papucsot a kerek orrú fekete pántos cipő és a piros csizma. A fekete selyem vállkendőt tavasztól őszig viselték. A felső ruházatban napjainkra a fekete bársonyt felváltotta a ternó és a kasmír.
A magyar falvakban férfiak általában mindenütt fehér vászoninget (Váralján gazdag fehérhímzést „rácrovást" raktak rá) és fekete bársonymellényt hordtak. A mellényre zsinóros mentét-kabátot vettek. Nyáron hosszú bőrszárú fehér vászon vagy gyolcsgatyát, télen vászonból nadrágot vagy zsinóros csizmanadrágot hordtak. Nyáron többnyire mezítláb jártak. A férfiak rámás csizmát viseltek. Fejüket kalappal fedték.
 

Váralja 1940 1940 1940
1940 1940 1941 Dömötör juhász, furulyával, mögötte gyermek sereg
1941    

Forrás: 

http://www.sulinet.hu/
http://public.neprajz.hu/neprajz.06.11.php?bm=1&af=&kf=váralja