A mözsi népviselet

A mözsi népviselet ezen formájában Németország területén sehol sem található meg. A nők és a lányok öltözéke a württembergi, a fekete-erdei és a bajor népviselet elemeit hordozza magában, csakúgy mint a szlovák és a magyar népviselet jellemvonásait, amelyek az idõk folyamán egyedülálló népviseletté forrtak össze, jelképezve az itt élõ különbözõ kultúrájú emberek együvé tartozását.
A legalább 6 m brokát-selyembõl varrt, sűrűn berakott felsõszoknya rövidebb, általában a sváb népviselet, ezáltal szlovák hasonlóságra mutat. A holland fejdíszre emlékeztetõ "haubli" valószínűleg a Fekete-erdõ környékérõl ered. Különösen szép a négyzet alakú vállkendõ, amely selyembõl készült, sűrűn virágmintákkal hímzett, teljes egészében kézimunka volt, csakúgy, mint a széleken fellelhetõ csomózási minták.
A sváb és a szlovák lányok, asszonyok viselete nem sokban tért el egymástól. Másként kötötték a fejkendõt, különbözõ "Csepelt" hordtak és a hajfonatok is eltérõk voltak. A sváb kislányok haját rendkívül szorosan hátrafésülték és a keletkezett copfot fésűvel magasra feltűzték. A serdülõ lányok haját fonott kontyba tűzték, amelyet a környéken egyedülálló "haubli" takart. Az asszonyok a haublira egy selyembõl készült, nagyméretű rojtozott kendõt kötöttek az ún. "ufsetztichl"-t.

A mözsi népviselet végsõ formájának kialakulásában a falusi varrónõk, - akik egyben öltöztetõk is voltak, - és a falu lakói egyaránt fontos szerepet játszottak. A varrónõk közül a legjelentõsebb a szlovák származású Makovics Jánosné (Pruzsina Éva) volt, aki a '30-as években egy új ruhadarabot hozott divatba, egy selyem kabátkát az ún. "Tschurak"-at, amelyet a nõk és a kislányok templomba viseltek. Ugyanebben az idõben egy fiatal sváb asszony is divatot alkotott. A sűrűn berakott 6-10 szélbõl készült szoknyákra préseléssel egy 8-10 cm széles derékszögű fodrot készített, és ebben elõször a farsang idején jelent meg. Ezáltal a falu a "fodros Léna" nevet adta neki, amelyet a haláláig viselt.
A nõk és a férfiak - kint és bent egyaránt - kézzel kötött gyapjúcipõt, "pacskert", vagy bõrpapucsot, "slápát" viseltek. Az istállóban végzett munkához és rossz idõben kényelmetlen facipõt, "klumpát" használtak. A lányok és asszonyok ünnepnapokon fehér, munkanapokon színes, mintákban gazdag, kézzel kötött harisnyát hordtak.
A mözsi népviselet kitűnõen tükrözte az életkort is. A kisgyermekeket nemre való tekintet nélkül kezelték. A kisfiúk és kislányok egyaránt fehér sapkácskát, blúzt, vállkendõt és szoknyát viseltek. A fiúk 3-4 évesen kaptak elõször nadrágot. A 15-18 éves lányok házasulandónak, a 30-40 közöttiek fiatalasszonynak, 40 felett már öregasszonynak számítottak. A népviselet korkülönbségre utaló jelei leginkább a ruha színeiben és a fejdíszekben voltak észrevehetõk. Az életkoron kívül a népviselet tükre volt a vagyoni helyzetnek is, az anyagok minõsége, az alsószoknyák száma, a ruhadíszítés jelezte a szegénységet vagy a jólétet

mözsi és hőgyészi lánykaruhák.	palotabozsoki, pári és szakadáti lánykaruhák
A templomba menet, Mőzs, 1936.	Palotabozsoki asszony

 

 

Forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Tolna/pages/hagyomanyok.htm