Viselet
A Galga
menti viseletek közül
a galgamácsai, a turai és a boldogi a legismertebb. Galgamácsán
az öregek és fiatalok egyaránt megtartották rövid szoknyás
öltözetüket az 1960-as évekig. A kivetkőzés folyamata szemünk
előtt ment végbe. A 40 évesnél fiatalabbak és a gyermekek már
városi ruhában jártak. Azok a családok, akik tagjai a
Galgamácsai Népi Együttesnek, igen gondosan megőrizték
viseletüket. Gondoskodnak arról is, hogy a leánykák haja elég
hosszú legyen a befonásra, feltűzésre és a szalaggal való
díszítésre; ez pótolja a régebben leeresztett hajfonatot. A
lányok, menyecskék világos színű, selyemből való Irinákét
viselnek hímzett virágú posztószoknyával, amelynek a szélét
széles bársonyszalag szegélyezi. Főkötőjük aranycsipkéből való,
színes szalagok díszítik. - A hosszú ujjas blúz fölé került a
rojtos szélű, selyem nyakbavaló kendő, ezt ma már csak színpadi
kosztümként hordják.
A bő ujjas ingváll helyébe előbb csak hűvösebb időben lepett
zöld-kék-tüdőszín-lila-fekete selyem, géppel hímzett, virágosbujka, a
fiatalok erre kisméretű, tarkán hímzett nyakravaló kendőt
kötöttek. Az 1930-as évektől kezdődően általános viseletté vált
nyári ünnepeken a táncban a tarka hímzéssel díszített, fehér
gyolcs bujka. A
slingoltszélű, varrott kendőt az
1950-es évekig viseltek a menyasszonyok, a fehér gyolcsból
készült, apró hajtásokba szedeti szoknyával és köténnyel. A
menyasszonyi koszorúra elöl két piros szégyenpántlikát varrtak,
ezek régi szokás szerint a szemet takarták. A nagy gonddal
összeállított koszorú hátlapján kalászok voltak, ezek - a
mezőkövesdihez hasonlóan - a házasságra való érettséget
jelképezték. A koszorú levelei elől az archoz simultak ugyanúgy,
mint Galgamácsán vagy Sióagárdon. A koszorúba tűzött és hajba
font, cifra szalagok a szoknya aljáig értek.
