Buzsáki hímzés
| Négy (eredetileg horvát és szlovén lakosú) somogyi falu:
Buzsák, Tótszentpál, Varjaskér és Táska lakosságának ingekre, párnavégekre
és lepedőre dolgozott varrásai. Három csoportra oszlik: 1. a fehér, 2. a
kék-piros pamuthímzésekre és a 3. színes gyapjúhímzésekre. Mindhárom
hímzésféleséget megtaláljuk az ingeken; a lepedőkön csak a kék-piros
pamutos hímzést, a párnavégeken viszont csak a színes gyapjúhímzést.
Valamennyit vastag kender- vagy pamutos vászonra dolgozták, csupán a
lepedők közt találunk gyolcsot. Főbb öltéseik: → lapos öltés, → hamis
laposöltés, → háromsoros laposöltés, továbbá → keresztöltés, →
láncöltéssor, → zsinóröltés, → huroköltés, → előöltés és → négyzetöltések.
A szűk, rövid ingujjakon a pamutos hímzés keresztben (a gyapjúhímzés a
bővülő ujjon hosszában) van elhelyezve. A fehér varrás mintája levelekből,
sakktáblaszerű térkitöltő elemekből és merev láncöltéssorokból áll,
melyeket nagy hármas laposöltéssel cikkcakk vonalak, tehát háromszögek
közeiben helyeztek el. Hasonlóan erőteljes a kék-piros pamutos hímzések
zegzug vonala is, csupán ezek közeibe már nagy rozettákat illesztettek.
Ezeken a színeket szirmonként váltogatják és láncöltéssel keretezik a
laposöltést. Egyes darabok keresztöltéssel készültek, ezeken is
megtaláljuk a füzéreket és a
huroköltéses spirálokat. A feltehetően újabb divatú gyapjúhímzés nagyobb
öltésekkel és lazább mintákkal jelentkezik; a rozetták között a vidékre
oly jellemző többé-kevésbé szétnyitott V alakokkal, melyeknek közei
sakktáblaszerűen vannak kitöltve. A hímzéseket subrikával, rátéttel vagy
szalagdísszel zsúfolják még. Jellemző a buzsáki hímzésre, hogy a
gyapjúszállal varrt ing- és párnavégeket alig lehet megkülönböztetni
egymástól, holott általában a testi ruha hímzésdíszeit nem szokás átvinni
az ágyi ruhára. További jellemzője a buzsáki hímzésnek, hogy a mintát két,
egymástól függetlennek tűnő szélesebb és keskenyebb csíkból állították
össze. – Irod. Malonyay Dezső: A
magyar nép művészete (V., Bp., 1922); Ferencz Kornélia és Palotay Gertrúd:
Hímzőmesterség (Bp., 1940).
|