hódmezővásárhelyi hímzés

A hódmezővásárhelyi hímzés régi tiszántúli hímzések közé tartozó, a névadó város mellett néhány más helység párna-véghímzéseit is jellemző hímzéscsoport. „Szőrös párnavégeknek” is nevezik a hímzőfonálul szolgáló gyapjúszál után. – → Hamis lapos öltéssel, kisebb számban → szálánvarrott öltéssel hímezték kendervászonra. Nagy, gazdag, nemegyszer buja hímzésmezőkkel tűnnek ki. Az árnyalásos varrás fokozza ezt a hatást. Gránátalma, tulipán és szerényebb rozetta motívumait hullámindák közé helyezik el a középmezőben és a peremeken egyaránt. Másik gyakori szerkezeti szkémája a szakaszos elrendezés, amelynél 3 rozetta körül, centrálisan helyezkednek el a stilizált virágmotívumok, tulipánok. Ismert az a mintaszerkezet is, hódmezővásárhelyi hímzés amely egyetlen szerteágazó virágtővel borítja el a középmezőt. Jellemzi a hódmezővásárhelyi hímzéseket, hogy a többi régi tiszántúli hímzéstől eltérően széles peremdíszek rendesen a fődíszítmény, a középmező motívumait ismétlik vagy variálják.

Fő színei a sárga-barna, a lila és kék árnyalatai, de van tiszta fekete és sötétbarna hódmezővásárhelyi hímzés is. Kiss Lajos „templomcifrás” megnevezést hallott a hódmezővásárhelyi hímzésekről, ami talán utalást sejtet itt e minták forrásaira. – Irod. Kiss Lajos: Szőrös párnavégek Hódmezővásárhelyen (Népr. Ért., 1928); Knotik Márta: Keresztszemes szőrhímzések a Délalföldön (Móra Ferenc Múz. Évkve, 1970–71).

Madaras falifutó
Sárosi Mihályné alkotása
Hódmezővásárhely

Szelényi László