Palóc hímzés

A palócok világszerte ismert és elterjedt hímzésének eredete az Ipolytól a Putnokig terjedő dombvidék. Legtipikusabb hazája pedig Nagyszécsény és Salgótarján volt. A kulturális ismertetőjegyek között előkelő helyen szokás említeni a népviseletet, amely azonban már csak rendkívüli esetben kerül elő a ládafiákból. A díszes hímzések a női ruhákon, a gyakran 10-15 alsószoknyából is álló viseleten, valamint a bő ujjú gyolcs ingvállon és kendőn jelenik meg, melyek kiegészítője a viselésben szokott piros csizma.

A palóc hímzés mintakincse nem volt túl gazdag. Régebbi ingekről, lepedővégekről nézték le az új ingekre való hímzési motívumokat. A férfiingeken kívül a díszítési minták megjelentek kendőkön, ünnepi abroszokon, dísztörölközőkön, és ajándékos kendőn, szakácskán is. Hollókőn, Lócon, Rimócon a felsőruházati termékek - pruszlik és ingvállak- is hímzéssel lettek díszítve. Mintaneveik arra utalnak bizonyítékul, hogy kedvelték a hímzést. Virág, csillag és szív mintát is egyaránt szívesen alkalmaztak.

A hímzések alapanyaga elsősorban a vászon volt, de használták a ritkább szövésű gyolcs vagy tüll anyagokat is, de az állati eredetű juhbőr díszítése is gyakorivá vált, mint a ködmön bőrmelles (cucaj) hímzése.

A hímzés fonalául elsősorban pamut és selyem szolgált, ezek színezése igen változatosnak mutatkozott. Gyakran előfordult a piros, kék, fehér, a parasztrózsaszín, piros, sárga, zöld - kék - fehér selyem.

Az öltések milyensége is meghatározó volt. A férfiak ingénél kezdetben a keresztöltést alkalmazták, majd ezt felváltotta a subrika, a laposhímzés, lyukhímzés, horgolás, száröltés. Vászonszakácsán pedig a piros-kék laposhímzés vált legelterjedtebbé.