Lelőhelye: Sióagárd. A Mezőföld déli csücskén, Tolna megyében fekszik. A hímzés alakulása a viselet fejlődésével követhető nyomon. Négy különválasztható szakaszra osztható:

- az 1980-as években a legjellegzetesebb ruhadarabjuk a 6 szeles kendervászonból készült, apró redőkbe szedett ”korcospéntő” volt, melyet fehér díszítőöltéssel erősítettek össze.

- az 1889-ből származó bevarrott ujjú, vállfoltos, pálhás női ing kendervászonból, majd gyolcsból készült, gazdagon hímezték fehér lyukhímzéssel. Lányok és fiatal asszonyok viselték pruszlikkal.

- az 1908-ban gépi slingelt anyag jelent meg a faluban. Az első világháború után már színes fonállal is varrtak.

- a viselet színesedése az 1920-30-as évekre tehető.

Anyaga: Fehér sifon vagy vászon.

Fonala: Gyöngyfonál, UC hímzőfonál, osztott hímző.

Színezése: Piros, bordó, permetkék, sötétebb kék, sötétlila, parasztrózsaszín, narancsos sárga, sötét olajzöld

Öltése: Laposöltés, száröltés, borsólyuk, (a fehérhímzésnél lapos öltés, száröltés, huroköltés, lyukazás)

Motívuma: Fuxia, vajvirág, taligakék, rózsa, tüskésrózsa, pöttyösrózsa, szalmavirág, szakállasbimbó, tulipánok, búzavirág, csillagvirág, lepke, holdacska, stb. A nagy virágok mindig feloldódnak apróba.

Alkalmazása: Régen női és férfi ingeken, pruszlikon, törölközőn, kötényeken, ”szoknyáskredens” tetején, kosárruhán fordult elő. Ma terítő, párna, ruhadísz.