A turai hímzés Tura községben alakult ki az 1800-as évek végén - 1900-as évek elején.

A turai népviselet megkívánta, hogy a turai nők fejre, nyakba és kézbe való kendőket viseljenek. Ezeket a kendőket a szomszédos Boldog községben varratták. Drágaságuk miatt a nők egy része az 1800-as évek végén elkezdett saját maga mintát rajzolni (írni) és kivarrni.

A kendőkön kívül hímzést alkalmaztak az ingeken, pruszlikokon, ködmönökön és terítőkön is.

Eleinte a boldogi kendők pontos másolására törekedtek, később alakult ki a boldogitól már teljesen eltérő turai fehérhímzés. A századfordulóról hat író- és varró (mintarajzoló- és hímző) asszony neve ismert.

A mintákat vagy kézzel rajzolták az alapanyagra, vagy kanállal másolták (a lemásolandó terítőre ráterítették a gyolcsot, és a kanállal addig dörgölték, míg a minta megjelent a gyolcson) illetve drukkolták. A drukkoláshoz a mintát (például tulipán) ki kellett vágni bádoglemezből, a lemezt belekalapálni egy fadarabba, és az így elkészült "vasat" nyomták a terítőre.

Minták, alapanyagok, öltésformák

A turai kendők minden esetben gyolcsra készültek, hímzőfonaluk hasonló a mai osztott hímzőfonalhoz.

A minták alkotóelemei a kisebb és nagyobb körök lyukhímzéssel, melyek egymás mellett kiadják macskanyomas (macskatalp lenyomatára hasonlító), őszirózsás, kíjósor, hajlott koszorúsor, kis őszirózsás, folyórózsássor, mintákat. Ezeken kívül szíveket, tulipánokat, apróbb pöttyöket hímeztek. A terítők szélét vagy slingelték, vagy horgolással vagy gyári csipkével szegélyezték.

Lyukhímzéssel, az apróbb pöttyök és levelek lapos öltéssel, a szárak és indák száröltéssel és nagyobb szívek, körformák, tulipánok körvonalai és s szegélysorok huroköltéssel varrottak. A nagyobb lyukaknál pókozást is alkalmaznak.

Egyes viseleti darabok hímzése

A nyakba való kendők tiszta fehérrel varrottak, csupán a vállra eső tulipán és rózsa piros.

A fejre való kendő két-két egymás mellett lévő sarkára egy-egy nagyobb és egy-egy kisebb hímzést varrtak, és a kendőt körbehurkolták.

A kézbe való kendők motívumai hasonlítanak a fejre és vállra való kendők mintáihoz. Az átellenes sarokminta egy kisebb és egy nagyobb motívumból áll. Fehér színű a hímzés kevés pirossal. Horgolás vagy cakk szegélyezi. Az 1910-es évektől sötétkék, piros és később más színű fonalakkal is hímezik.

A férfiingek kizárólag gyolcsból készültek, hímzésük már színes, (piros-kék). Azt tartották szépnek, ha a kézelőnek, gallérnak, gomblyukpántnak és a hasfoltnak különböző a mintája. Később elterjedt a sima fehér gyolcsing, de 1938-ban a helyi Gyöngyösbokréta első budapesti szereplésén újra színes, hímzett ingeket viseltek.

A fodros ujjú ing vagy féling a nők viselete volt, vállfoltos hímzéssel valamint a bő ujjak végén kettős hímzett fodorral.

A bujkát vagy tiszta világoskékkel vagy színes fonallal (piros, rózsaszín, sárga, zöld és világoskék vegyesen) varrták. A kézelő mintája kétszer olyan széles, mint gomblyukpánté. A gyolcsbujka fokozatosan kiszorította a fodros ujjú inget.

Az ajándékos kendő, tojásos kendő közepén kb. 40 cm-es belső koszorút, a négy sarkában 1-1 virágcsokrot hímeztek.

óturai hímzés