Ormánsági viselet

A Dél-dunántúli öltözetek régies, egyszerű csoportja, mely letűnéséig ilyennek maradt meg. A férfiak rövid derekú, elöl kötővel záródó, T szabású bő ujjú vászon ümögjét (férfiing) a múlt század végére már felváltotta a felálló gallérú, melle-részén kivarrott, gombos, kézelőbe ráncolt ujjú ing. Ez idő tájt a korábban 2–3 szeles vászongatyát 13–20 szél bőségűre már gyolcsból varrták. Nadrágot ekkor kevesen viseltek, azt is külső oldalán nyitva, ill. végig gombolódó szárral, a csizmán kívül hordták). Az ingen csuhát vagy kiscsuhát (mellény), télen ujjatlan mellyes bundát viseltek. A századfordulóig fekete (gyászban fehér) nyakravaló kendő, félrevágott, oldalán benyomott persián sipka volt a divat.

 

Az asszonyok felső testükre rövid és szűk ujjú kisimögöt, erre a fiatalok fátyolszerű tilánglit, az idősebbek gyolcs vagy lenvászon, bő és hosszú, mellévarrott buggyos ujjú imögöt húztak. Az ujjakat a felső karon fekete szalaggal lekötötték és buggyosra húzták a csipkés szálvonással díszített ujjvég felett. Alsó testükön legalul szűk, halványan kékített kisbiklát, azon a fiatalok bő, fátyolszerű, az idősebbek gyolcs, gyászban lenvászon biklát vagy kebélt viseltek. A kisbikla elöl lévő hasastékját az eruhával takarták el. A biklák fölé széles, színes selyem, az idősebbek és gyászolók fehér kötényt kötöttek. Az ingen télen, a múlt század közepén páncét, a század végén röpikét, hidegebb időben kasmír mellyest, prémmel szegett és tulipánokkal kivarrott ujjas bundát vagy kék posztó mentét hordtak. Szorosan hozzátartozott a női ormánsági viselethez az összehajtogatva a karra helyezett pácás fehér terítő (az esőruha), amelyet esőben magukra borítottak

A lányok hajukat kétoldalt koszorúba fonták és a hátrafésült többi hajjal csak vállmagasságban fonták össze egyetlen cicába. Az asszonyok fékötője a korhoz igazodott. A fiatalok piros szalagokkal, rezgőkkel, művirágokkal ékesített fékötője az idősebbeknél egyre dísztelenebb, egyszerűbb és kisebb lett, melyen már a kék szín uralkodott, végül pedig az öregek kicsi, egyszerű, fehér gyolcsból valót hordtak. Ünnepélyes alkalmakkor a fiatalok selyem, az idősebbek gyolcs hátravető kendőt borítottak a fejükre, a főkötő fölé, de már a század végén helyette a fiatalok selyemből való, az idősebbek fehér fejkendő viseltek.

Csizmát vagy topánkát a módosabbak is csak ünnepnap húztak, a múlt század közepén a nők télen-nyáron mezítláb jártak.