Őrség; Göcsej; Hetés;
Muravidék
A muravidéki magyarság
mintegy harminc település keretében él ma
Szlovéniában, azon a területen, amely egykor -
1920 előtt - a történelmi Vas és Zala
vármegyék délnyugati részét képezte. A
magyarlakta terület legalább két hangsúlyosan
kimutatható néprajzi egységhez tarozik,
illetve azok alcsoportjaira való tagolódás a
jellemző. Ahhoz aligha férhet kétség, hogy a
történelmi Őrség ma Szlovéniához tartozó
falvai az említett néprajzi tájegységhez -
mármint az Őrséghez - sorolhatók.
Többé-kevésbé a Hetéshez tartozó települések
kérdésében is megegyezik a szakmai vélemény.
Így a szűkebben értelmezhető Hetéshez a mai
Muravidéken néhány falu tartozik, azonban a
hetési szokások, néprajzi jellegzetességek és
a paraszti viselet összehasonlítása esetén
könnyen megállapítható, hogy e - a hozzá
szorosan kötődő Göcsej tájegység jellemzőivel
párosult és kiegészült - néprajzi és
kulturális szempontból egyaránt jellegzetes
terület a Lendvavidéknek szinte az egészére
jellemző, de hatása Dobronak és Szentlászló
esetében is erőteljesen érvényesül.
Megtörténhet tehát, hogy az érdeklődő e
viszonylag kis földrajzi területen egyszerre
találkozik a Hetéssel és az Őrséggel, a
Lendvavidékkel és a Göcsejjel.
Őrségi viselet
Az Őrség és
a Vendvidék eredetileg történeti és néprajzi
tájegység. Népi hagyományai, építészeti
kultúrája és természeti értékei ritka
látványosságot jelentenek.
A
Zala forrásvidékén, részben a Kerka völgyében a
Vendvidék Göcsej és a Hegyhát szomszédságában fekvő történeti-néprajzi táj neve.
Kiemelkedő, táblás terület, amelyet vízfolyások, patakmedrek tagoltak.
Göcseji viselet

A férfiak rövid derekú, gallértalan vászoningét a múlt század második
felében váltotta fel az elöl gombos, mellén letűzött ráncokkal, mizlivel
díszített, kézelőbe ráncolt bő ujjú ing. Ugyanekkor a szűk, 1 vagy 2 szeles,
csak kevéssel térden alul érő gatyák helyett bő, szedett gatyákat
kezdtek hordani; a fehér, rojtos főszedett kötín vagy előkötő helyett
pedig fekete vagy kék kötényt. Az ingen nyáron puruszlit vagy lajbit,
télen mellest viseltek.
Az asszonyok hosszú ing vagy alsóümög helyett a múlt század
második felében bevarrott ujjú, bokrosujjú ingvállt, rövid
ümögöt vagy
kézelős ümögöt kezdtek viselni. A hosszú ingen viselt, lapos ráncokba szedett
szoknyát vászonpéntőnek nevezték. A felsőruhaként viselt vászonszoknyát
kékre festették, ehhez gubaccsal feketére festett fodros vászon előkötőt
kötöttek.
| |
| | | | | | | |
| |