A Baja környéki falvak nemzetiségei között a sokácok népi kultúrája a legrégiesebb, számtalan vonásával a balkáni műveltséghez kapcsolódik. Napjainkig él néhány eleme a nyelvi és a kulturális elszigetelődés miatt.

Az ártér lecsapolását követően, a dús legelőterületek megszűntével kevés sikerrel álltak át a hangsúlyosabb földművelésre, búza, rozs, kukorica termesztésére. A vizek alól felszabadult területeket mások vásárolták fel. Népességük csökkenése gazdálkodásuk terének szűkülésével esett egybe.

Nagycsaládi szervezetben éltek, ezen belül élesen elkülönült a munkamegosztás kor és nemek szerint. A legények és a fiatal nős férfiak őrizték az állatokat, a nők bent a faluban végezték a ház körüli munkát. A családi munkaszervezet vezetői az idős férfiak voltak.

A lakóházak szerkezete nem, díszítésük annál inkább jellemző vonásokat hordozott. Tapasztott sövényből készült a falazat, utóbb vert falból nádtetővel, ezen ember - vagy állatfej alakúra kialakított oromzattal figurális díszítésű szerkezeti elem a Ferenc-tápcsatorna melletti magyar falvakban is elterjedt, sőt a közelmúltban látható volt még Baja alvégi városrészében is. Az ereszalja a nyitott tornác faragott fa oszlopain nyugodott. A múlt század végén a kerítés lécből készült, színes virág és ember alakú motívumokat festettek rá.

Ugyanígy díszítették a vesszőfonatos, szántalpakon nyugvó, vontatható gabonatárolókat. E hombárnak nevezett építmények a balkáni tartózkodás kulturális örökségeként tarthatók számon, bizonyos mértékig a magyarok körében is elterjedtek.

A férfiak ügyes faragók voltak. Szinte minden szükséges berendezési tárgyat és használati eszközt saját kezűleg készítettek a múlt században. A lakószobák bútorzatát jelentő ruhatároló ládát is maguk ácsolták.

A sokácok szövőkultúrája napjainkban is virágzó. Századunkban a régi stílusú mértanias szőttes motívumokat a szabadrajzú, elsősorban virágformákból építkező motívumok váltották föl.

A sokac népszokások alapvetően a közös eredetű délszláv szokáselemekbőI álltak. Így többek között ismert volt az ún. dodola-járás, a száraz nyár idején tartott esőkérő szertartás, vagy pünkösdkor a kralyica-járás, valamint leánykéréskor a pénzzel tűzdelt jegyajándék, de messziről jönnek megtekinteni a hagyományos télűző Busójárásukat is.