A fáraó az
ókori Egyiptom
uralkodója volt. Maguk az egyiptomiak csak az
Újbirodalom
korától nevezték így. A magyar fáraó szó görög közvetítéssel
keletkezett az egyiptomi per-aa (szó szerinti jelentése
nagy ház) szóból, amit esetleg a „nagy vagyon(ú ember) / nagy
hatalom(ú ember)” értelmében használtak, bár az sem lehetetlen, hogy
jelentésátvitellel a hatalom helyéül szolgáló palota („nagy ház”)
nevén kezdték magát a benne székelő hatalmat is nevezni (ahogyan a
Parlament
is egyszerre jelentheti az épületet és azt a törvényhozó közösséget
is, aminek az épület helyt ad).
Teljes titulusa
Az uralkodó valódi teljes titulusa egy nevekből és címekből álló
kompozíció volt. Kialakult formájában 5 részből állt, mindegyik egy
állandó címből (jelzős istennévből) és egy az illető uralkodóra
nézve egyedi részből (névből). A nevek közül az utolsó kettőt
keretbe helyezték a feliratokon, ez a két kártusnév, ma ezeken a
neveken ismerjük az uralkodókat. Az 5 állandó cím, mintegy
alfejezetcím a következő volt:
-
Hórusz:
egy isten
neve, akivel a fáraót hagyományosan azonosították;
-
Két Úrnő
(Nebti): Alsó- és Felső-Egyiptom védőistennőire,
Nekhbetre
és
Uadzsetre
utal;
-
Arany Hórusz
(Hór-nub);
-
Alsó- és Felső-Egyiptom királya
(Niszut-biti): szó szerint: „nád és méh”, Alsó- és
Felső-Egyiptom jelképeire utalva. Ezt követte az első kártusnév,
Rére
vonatkozó megállapítás. Az ókorban többnyire ezen a néven
emlegették az uralkodókat, és maga a niszut szó
jelentette a királyt (szóösszetételekben is, pl. hut-niszut:
királyi palota).
-
Ré fia
(Szi Ré): ezt követte a második kártusnév, a király
születési neve vagy felvett neve, az a név, melyen ma ismerjük a
fáraókat (pl. Ramszesz vagy Tutanhamon).
Például
IV. Thotmesz
teljes titulusa vagy neve (a kettő Egyiptomban ugyanazt jelentette)
a következő volt:
-
Hórusz:
hatalmas bika, diadalmas megjelenéseiben
-
Két úrnő:
tartós királyságú, mint
Atum
-
Arany Hórusz:
erős karú, a
Kilenc Íj
leigázója
-
Alsó- és Felső-Egyiptom királya:
Menheperuré
-
Ré fia:
Thotmesz, a megjelenésében nagyszerű,
Amon-Ré
kedvence
A cím kialakulása és hatalmi jelképei

A Narmer-paletta hátoldala, Narmer Felső-Egyiptom koronájával a
fején legyőzi ellenfeleit.

A Narmer-paletta előoldala, Narmer Alsó-Egyiptom koronájával a
fején.
A cím kialakulásának története Alsó- és Felső-Egyiptom egyesítésének
története. Amikor Felső-Egyiptom királya legyőzve Alsó-Egyiptom
királyát, egyesítette a két országot, felvette az Alsó- és
Felső-Egyiptom királya nevet, amit a fáraó címnek ill.
előzményének tekinthetünk. A történetet röviden a Narmer-paletta
meséli el, ahol az egyesítő, az első fáraó, Narmer a hátlapon
Felső-Egyiptom fehér színű, ezüst lemezekből készült zárt,
süvegszerű koronájában harcol ellenfeleivel, az előlapon viszont
Alsó-Egyiptom vörös színű nyílt koronájában szemléli meg a
lenyakazott és kiterített ellenfeleket.
A legfontosabb hatalmi jelkép a két országrész koronájának
egyesítével létrehozott kettős korona, amit a fáraó ünnepi
alkalmakkor viselt. Hétköznap a jellegzetes királyi fejkendőt
hordta, csatába készülve pedig a kék színű bőrsisakját avagy
hadikoronáját húzta a fejére. Az ábrázolásokon a fáraó kezében
mindig ott van az elmaradhatatlan korbács, azaz a lófarokból készült
légycsapó és a pásztorbot.
