Kalandok, képek

Az első ládázásunkra Pityuka is eljött velünk. Nagyon hideg téli nap volt, de azért lelkesen elindultunk a Csúcsos-hegy felé. Rögtön több hibát is elkövettünk. Összekevertük az emlékmű koordinátáit a láda koordinátáival. Mivel ismerjük jól a Bory-várat, meg a Bányató környékét is, azt gondoltuk, hogy egyből a ládához megyünk. Ráadásul az egyik koordináta még el is volt írva, de erre hamar rájöttünk. Így utólag jót mosolygunk akkori magunkon, ahogy az emlékmű körül kóvályogva keressük a ládát (hiszen ezt a koordinátát írtuk be a kütyübe), a jeges metsző szélben, körbe-körbe a pontossági határon belül, de semmi. Végül a kocsiba menekültünk, annyira hideg volt, teljesen átfagytunk. Na ekkor kezdtük normálisan elolvasni miről is van szó.
Kiderült, hogy a koordinátákat bizony a multipontok alapján lehet kiszámolni. El is szomorodtunk, mivel a Bory-vár zárva volt. Hogyan tudjuk meg a következő pontot. Szerencsére tudtuk, hogy hol van a Milleneumi emlékmű, úgyhogy elmentünk oda. Itt leolvastuk az évszámokat, így végül is mégiscsak megkaptuk a harmadik pont koordinátáit. Na, ezt már a GPS segítségével hamar megtaláltuk, és már mentünk is vissza a Csúcsos-hegy felé. Itt is hamarosan sikerült körülbelülre belőni, hogy merre lehet a láda. Vagyis hát, egy virtuális láda, mert ebben az időben el volt lopva éppen. Kis keresgélés után meg is lett a ládát pótló cövek a jelszóval. Épp idejében, mert kezdtünk nagyon fázni.
Mivel az összes helyet Pisti pici kora óra ismeri, és sokszor járt is ezeken a helyeken, a legtöbbön a többiek is, ez a keresés igazából gyakorlatnak volt nagyon jó. Mindjárt tanultunk egypár dolgot: Figyelmesen elolvasni a leírást. Jó végigszaladni a tapasztalt kesserek logjain. Nem kapkodni. Bár ez utolsó a nagy hideg miatt talán érthető. Zsuzsi nem volt még a Bory-várban, de Pisti megígérte neki, hogy elviszi majd, egy szebb tavaszi napon.