Ha azt mondom, hogy megjelent egy játék az Infinity Ward fejleszőcsapata nevével fémjelezve, tudjátok miről beszélek? Ha azt mondom, megjelent egy játék, ami a háborús FPS kategóriába tartozik, tudjátok miről beszélek? És ha azt mondom, a címe Call of Duty, ugye máris tudjátok miről beszélek!

Ha még nem ismernétek annyira a játékot, két kérdésetek lenne. Az egyik, hogy melyik háborút dolgozza fel, a másik, hogy jobb-e, mint a MOHAA. Az első kérdésre határozott válasszal tudok szolgálni, a második világháború a téma. A második kérdés nehezebb, mindenkinek saját ízlése dönti el, melyik játékot szereti jobban. Hadd válaszoljak inkább így, mindenképpen egy nagy vetélytársra talált a MOHAA.

És hogy hogyan volt képes ez az új csapat egy ilyen játékot produkálni? Egyszerűen. Végy 22 fejlesztőt a Medal of Honor gárdájából, és csapd őket az Infinity-hez. Vedd alapötletnek egy olyan játék megalkotását, ami olyan élményt nyújt, mintha egy filmet néznél, (a Ryan közlegény megmentését például), aztán hagyd a fiúkat dolgozni. Ezután vételezz egy heti élelmet, mindenkinek mondd azt, hogy elutaztál, zárd magadra a szobád ajtaját, majd installáld a játékot.

Mint mondtam a játék a második világháborúban játszódik, ez eddig nem nagy újdonság a többi játékhoz képest. Viszont kapásból 3 főszereplőnk lesz, akikkel először külön - külön szállunk harcba, majd az utolsó küldetésben összefonódik a sorsuk. Angol, amerikai , és orosz oldalon harcolunk majd, változatos küldetésekben és helyszíneken.

A filmszerű élmény azon mutatkozik, hogy valós helyszíneken, megtörtént eseményekben veszünk részt, teljesen élethű szituációkban, harcokban kell bizonyítanunk. Főleg az dob a hangulaton, hogy csapattársaink is lesznek, szinte minden küldetésben, és rájuk vagyunk utalva, egyedül nem győzhetünk. Néhány pályán csak pár bajtársunkkal vágunk neki, de lesz ahol majd egy egész századdal vonulunk. Persze rendesen hullanak mellőlünk, ez nagyon realisztikus. A játékmenet pörgős, intenzív rohamokban veszünk részt, az ellenfél mindenhol felbukkan, lövészállások, tankok, légvédelmi ágyúk közt lavírozunk. Golyók záporoznak mindenhol, robbanások közvetlenül mellettünk, bajtársunkat éppen elkapja, de mi rohanunk tovább és csak markoljuk a fegyvert, szorítjuk ahogyan csak tudjuk, közben imádkozunk hogy a következő golyó is mellénk csapódjon, csípőből tüzelünk a szemközti ablakra, mire kifogy a tár.

Bevetődünk egy ajtón, felvesszük a földön heverő náci fegyverét, még elég golyó maradt benne, előkapjuk a gránátot, és a folyamatos sortűzzel nem törődve bedobjuk a lőállás mögé, majd földre dobjuk magunkat és hirtelen éles fájdalom nyilal a lábunkba. Azonnal fedezékbe kúszunk, és elgondolkozunk, mit keresek én itt? A fiúk már-már mesteri szintre emelték a játékélmény fogalmát, és teljesen magával ragad a harc, de nem akárhogyan, hanem amint mondtam a szívünk kalapálni fog, iszonyatosan élethű képi és hanghatásoknak leszünk kitéve.

A bevezető videó nagyon eltalált, lassított felvételek a csatatérről, színhelyekről, ahogy indul a roham, és a képek egymásutánja teljesen magával ragadja az embert. A menü szerintem jól néz ki, mindenképp ilyenre számítottunk, és nem is csalódtunk benne. Bár nem olyan interaktív, mint a MOHAA-ban, de minden ízléses és rendben van.

Az akciót rögtön onnan kezdjük, hogy ledobnak minket a D napon, Normandia nem egy leányálom egy újonc desszantosnak, főleg hogy (mint azt már tudhatjuk a történelemórákról) az egész ejtőernyős hadosztály összevissza ér földet. Senki sem találja a saját egységét, ebből aztán iszonyatos veszteségek lesznek a szövetséges oldalon. De harcolunk majd Sztálingrádban, akár az Ellenség a kapuknál című filmben, a játéknak kifejezetten előnyére vált ez a sok filmes ráhatás, na és persze a Medal of Honor vitathatatlanul elengedhetetlen volt, hogy ez a remek játék összejöjjön. A hősünk képes ugrani, guggolva járkálni, mászni. Az elhullott ellentől felvehető a fegyver, ami teljesen jó, minek pazaroljuk a drága lőszert, ha ugyis rengeteg karabély és skuló hever a földön.

A másik dolog, amit kissé elhanyagoltak, az a fegyverek hangja, kicsit lehetne élethűbb, a MOHAA ebből a szempontból jobban sikerült. Minden nemzetnek külön fegyverei vannak, persze a németekét mindig elszedhetjük tőlük. Amerikai oldalról van itt M1A1 Carbine, M1Garand, Thompson, BAR, Springfield M1903. A Britt részről Bren, Sten Mark 2, és Lee Enfield, még náci barátainknál MP40, MP44, Kar98k és sniperscope-os változata lesz. Mint mondtam nem vitték túlzásba, hogy felismerhessük őket a hangjukról. Persze avatott fülű játékosknak ez nagy előny lett volna.
Ezenkívül nincs semmi gond az effektekkel, a robbanások is ott vannak a szeren.
Amikor meghalunk, nem kell feltétlen quicksavet nyomni, egy ablak jelenik meg, egy híres ember idézetével, (pl.: „Egy ember halála tragédia, millók halála statisztika” Joseph Stalin) és itt continue-ra kattintva a legutóbb mentett állást folytathatjuk, legyen az akár quicksave, akár a gép által egyes pályaszakaszokon automatikusan mentett állás.

Nos, hogy miért írtam akkor azt, hogy vegyünk magunkhoz egy heti élelmet? Mert a multiplayer része nagyon jó a játéknak, ezzel pedig még jópár napot elleszünk az biztos. A grafika nagyon szép lett, annak ellenére hogy egy QuakeIII motor viszi. Igaz annyira fel lett tuningolva az engine , hogy senki sem szólhatott volna egy szót sem, ha adnak neki egy másik nevet. De az biztos, hogy profi munkát végeztek vele, nagyon kis gépigénye van, és ez manapság nagyon fontos. Bugokkal nem találkoztam, igaz kúszásnál nem tökéletes a textúra illeszkedés, de ez bőven belefér. Egyetlen „hibával” találkoztam, az egyik pályán, mikor elértem egy ponthoz a kiadott feladat ellenére sem történt semmi, nevezetesen egy tanknak kellet volna állnia a megadott helyen, de itt a program úgylátszik elakadt. Visszatöltve egy korábbi mentést, már ott volt a tank, de elég sok időmet elrabolta mire kiderítettem, hogy nem én vagyok béndzsa, csak programhiba volt.