J.R.R. Tolkein trilógiájának filmes változata igazán átütő sikert ért el. Erről tanúskodnak az eladási listák. Nemrég megjelent A két torony extra dvd-s változata, amely rengetek extrát tartalmaz. Az év végén mutatják be a harmadik, a sorozatot lezáró epizódot. Ennek eseményinek mi is részesei lehetünk, hála az EA Games-nek.

Megmondom őszintén, amikor először kezembe vettem a játékot kicsit kételkedtem benne. Tapasztalataim szerint a filmből készített játékok nem tudják visszaadni azt a hangulatot, képi világot, amit elvárnánk, bár akadnak kivételek. Sokkal inkább divatos dolog a játékból készített film, habár ezek sem érik el a rajongók igényeit.

Mielőtt a játék részletes tárgyalásába kezdenénk azt a kérdést kell tisztázni, hogy a filmről készült, vagy a regény eseményeit dolgozza fel. Akik olvasták az eredeti Gyűrűk Ura könyvsorozatot, azok tudják, hogy a film nagyon szegényes, és sok jelenet, esemény kimaradt belőle. A ROTK a film cselekményére épül, ezért aki a regény történetszálára számít, az csalódni fog. Végigkövethetjük azokat az eseményeket, amelyeket majd januárban, a mozikban élhetünk át. Talán lehet, hogy jobb is, hogy a film alapján dolgoztak a készítők, mert ennek köszönhetően rengeteg extra dologhoz jutottak hozzá, többek között interjúkat készíthettek a stáb tagjaival, a főszereplőkkel és természetesen megkaptak minden információt, amire szükségük volt. Mondhatnánk úgy is, hogy a film animációs változatát készítették el. Tulajdon képen ez így is van. Az egyes helyszínek részletessége, azok környezete teljesen megegyezik a filmben láthatóakéval és kidolgozásuk sem hagy kívánni valót maga után.

Annyira jól eltalálták, hogy néha teljesen az volt az érzésem, hogy tényleg ott vagyok a Helm-szurdoki csatában. Igen, az a csata is benne van, de erről majd később. Visszatérve a helyszínek kidolgozására, nagyon elégedett vagyok. Az igazán apró részletek teszik annyira valóságossá, teljesen magával ragadóvá a játékélményt. A karakterek felépítése, kinézete és mozgása, na és persze hangjaik (!) teljes mértékben megegyeznek a valóságos szereplőkével. Iszonyatosan jól esett hallani az egyes „beszólásokat” amelyeket az irányított kalandorunk eleresztett (én általában először angol, feliratos változatban nézem meg a filmeket, szóval ismerem az alaphangokat). A modellezés tehát szinte tökéletes. Ezt azért mondom, mert néha van egy-két bug, ami eléggé szembeötlő, de jelenlétük szinte alig észlelhető, hiszen pár másodperc múlva már nincsenek is ott és a játékos is az eseményekkel törődik. A játék tulajdonképpen folyamatos gyilkolás.

Amikor először indítjuk el, a hosszú bevezető rész és logók felvillanása után egyenesen az említett Helm-szurdoki csatában találjuk magunkat, Gandalf szerepében. Ha itt sikeresen teljesítünk, akkor válik elérhetővé a főmenü, de előtte a legyilkolt emberek után kapott pontokat cserélhetjük speciális mozdulatra. De nem csak az adott játékos veheti meg magának a combót, hanem egyszerre megveheti mindenkinek. Persze így több pontba kerül. A bizonyos ellenségek után kapott pontok száma attól függ, hogy milyen kedvünk van, milyen szinten vagyunk és milyen szintű ellenféllel küzdöttünk meg. A kedvet az határozza meg, hogy hány sikeres csapást vittünk be ellenfeleinknek úgy, hogy közben nem kaptunk be egyet sem. A pillanatnyi harci kedvünket mi is nyomon követhetjük, a hp melletti fura körnél, ami folyamatosan nő, vagy csökken. Az értékelés fair-tól perfect-ig terjed.

Ha sikerül elérnünk a perfect szintet, akkor pár másodpercig, vagy addig, amíg nem kapunk be egy súlyos csapást szinte gyilkoló gépekké vállunk, és mindent leölt ellenfelért a perfect pontot kapjuk, Ilyenkor karakterünk kék színű csóvába kerül. A szintlépés nagyon egyszerűen történik. Az előbb említett pontok hozzáadódnak a főhősünk tapasztalati pontjaihoz, amelyek egy bizonyos határt elérve szintlépést eredményeznek. Természetesen ez a határ egyre nagyobb. A maximális szint a 20-as. Minden egyéniség rendelkezik egy speciális képességgel, amelyek fejleszthetők a már említett combó „vásárló” képernyőn. A game-ban 3 szálon játszhatunk egyszerre. Választhatjuk a ’The way of the wizzard’- A varázsló útját, ahol Gandalfot kiérhetjük el a számára kijelölt útra, vagy a ’The way of the king’ - A király útját, amelyben Aragornt kísérhetjük el először a holtak ösvényére, majd nekünk is el kell jutnunk vele és társaival Gondor szívébe. A harmadik választható út a hobbitok útja a végzet hegyére, a ’The way of the hobbits’.

Páncélos ellenfelek leterítésére először a nehéz támadást, majd a gyors támadást kell alkalmaznunk. A távolságit nyilas ellenek ellen kell használni. Ha sikeresen végigvisszük mind a három szálat, akkor bármelyik pályán bármilyen szereplővel végighaladhatunk. Továbbá megnyílik egy extra pálya, továbbá 3 bonusz karakter. A program nagyon erős grafikai motorral van felszerelve, ami csak igazán komoly gépeken muzsikál szépen. Bár én 1024x-es felbontáson nyomtam, igaz nem maximum beállításokon, de így is nagyon szép volt. Ami igazán akaszthatja a videokártyánkat, az a rengetek füst és köd effect. Talán a játék egyik legkiemelkedőbb része a nézet. Akcióink során mindig harmadik személyű résztvevői lehetünk az eseményeknek, amiről egy nagyon dinamikusan (és néha hülyén) mozgó kamera gondoskodik. Alapjában véve a kamera mindig megpróbálja a lehető legjobbnak ítélt nézőpontot megtalálni, de ahogy azt már mondtam nem mindig sikerül neki.

Az irányítást könnyen elintézték, ugyanis elég az egeret plusz néhány gombot használni. A fps-ekből jól ismert W-A-S-D kombinációval tudunk mozogni és az egér gombjai szolgálnak a támadásokhoz. Lehetőségem adódott gamepaddal kipróbálni, és meg kell, hogy mondjam borzasztó élvezetes volt. Sokkal jobban tudtam irányítani Legolas nyílvesszőit az ellenségek felé, ezáltal sokkal könnyebb volt játszani és továbbhaladni. Akinek lehetősége van rá azt használjon. Tulajdonképpen az egész játék egysíkú, lineáris! Nincs szükség ugrásra, csak esetleg kötélmászásra, vagy létrázni, nincsenek elágazások, ahol az ember eltévedhet és belezavarodhat a játékba, pályákba. De bármennyire is egyszintűek a pályák, bármennyire rosszul áll a kamera egyszerűen abbahagyhatatlan! A legkiábrándítóbb dolog még az internetes, vagy helyi hálózaton belüli játék hiánya. Sajnos ez kimaradt a játékból, bár ahogy ezt a megvalósítást elnéztem erre nem is igazán lett volna lehetőség.

A játékosok feje fölött egy apró háromszög jelzi ki-kicsoda. Ilyenkor nemcsak a játékkal küzdünk, hanem saját szövetségesünkkel is, mégpedig a legyilkolt ellenfelek számában. Ezt a részét is érdemes kipróbálni, hiszen a közös kalandozásnál kevés jobb dolog van. Lassan a cikk végéhez közeledve elmondanám, hogy nem vagyok igazi Lord of the Rings rajongó. A játéknak sem úgy álltam neki, hogy végre megtudom mi is a film vége, hanem úgy, mint bármelyik más játéknak. Kellemeset csalódtam benne, hisz régen láthattunk ilyen jól megvalósított, film alapján készült játékot. Nem korszakalkotó játék, de mindenféleképpen megéri végigjátszani, nem csak rajongóknak. Nem tökéletes, mert akadnak benne hibák, nem utánozhatatlan, de a magányos unott perceinkben igazán megérdemli, hogy akár többször is végigvigyük.

Harci