Biztos vagyok benne, hogy Tom Clancy nevét senkinek sem kell bemutatnom. Az illeto úr nevével fémjelzett játékok ugyanis mind számítógépes, mind konzolos körökben igen ismertek. Sot, nem kis sikernek örvendenek. Egyet leszögezhetek: én teljesen tiszta fejjel, laikusként installálgattam fel a játékot. Tettem ezt, azon egyszeru oknál fogva, hogy idáig nem volt dolgom Clancy bácsi Rainbow Six Covert, Extra, Super, Adrenalin meg egyéb Ops nevu játékaihoz. Ám egyet nem sejthettem: hogy ez a tiszta fej körülbelül a bevezeto videóig fog tartatni.

Nem fogom már az elején értékelni a játékot, de azért elárulom, hogy csak tátott szájjal bámultam amikor a bevezeto képsorokat sasoltam, rátapadva a monitorra. Nem vagyok otthon a lopakodós FPS/TPS játékokban, még annak idején nyüstöltem a Metal Geart PSX-en, majd a Thief elso részének pár pályáján bizonygattam, hogy fasza gyerek vagyok. Ezen kívül azonban nemigen volt szerencsém ehhez a mufajhoz. Ez lehet elony és egyben hátrány is egy cikk írásánál. Így legalább csak a letisztult játékélményre és a játék saját jellemzoire hagyatkozhatok.

Akkor kezdjük az elején! Ki is az a Tom Clancy? Nos, o egy író, van egy csomó regénye, hogy a nagyobbakat említsem például a Vadászat a Vörös Októberre, vagy a Rainbow Six. Készültek filmek is a regényei alapján, mint a Sum of All Fears, no és persze játékok, a nevével levédve.

Szóval lehet, hogy jobban ismerjük Tom-ot, mint gondoltuk volna, de azt azért el kell árulnom, a játékoknak semmi közük nincs hozzá, mivel a game-ek forgatókönyvét az erre szakosodott emberkék összerakták, o rábólintott, így a nevével eladható játék készült. Az már más kérdés, hogy milyen játék!

A történet 2004-ben játszódik a Közel-Keleten. Az olyan országok, mint Grúzia vagy Azerbajdzsán, jelentos terrorista és kém cselszövések helyszíne lesz, köszönhetoen felzárkózásuknak a fejlettebb technológiával megáldott államok közé. Ezért is küldenek ide két CIA ügynököt, akik viszont kámforrá válnak. A helyzet máris adott, jövünk mi, azaz Sam Fisher, és máris az eltunt ügynökök nyomába eredhetünk.

Az irányítást jól eltalálták a fejlesztok, nagyon kellemesen beállítható, minden korrekt ami egy TPS játékhoz kell. Ha valaki görgos egérrel rendelkezik, az nagy elony, ugyanis ezzel állíthatjuk fohosünk mozgásának sebességét. Azért fontos ez, mert ha gyorsan futunk, meghallják a lépteinket, ha araszolunk elore, akkor akár hátba verhetjük az ellent mire észrevesznek. Kedvencem a zárbuheráló szerkezet: mostantól meg is kell szenvednünk, ha egy ajtó nem akaródzik elso szóra nyílni. Nem elég ha az Inventory-ban van egy kütyü, használni is kell azt! Egy szó mint száz, garantáltan minden lopakodós fortélyt be kell vetni a sikerért. Lopakodásunkat egy sávszeru indikátor segíti, amiben egy csúszka mozog, mint a Thief-ben, azt jelezvén mennyire vagyunk észrevétlenek.

Hangulatát tekintve mondhatnám zseniálisnak, vagy egyszeruen tökéletesnek, vagy térdre is rogyhatnék: "Miért nincs minden játéknak ilyen?" Egyszer azon kaptam magam, hogy lábujjaimat görcsbe rántva lopakodok egy or mögé, levegot sem veszek, nehogy meghalljanak, mire egyszer csak benyit a haverom a szobába, és az or azonnal megfordult. Erre én: Bazze, nem tudsz csendben bejönni? Az egy hiányosság talán, hogy a karakterek sorsa nem fordul idorol idore, nincs az a vibrálás, mint a Metal Gear-ben. Királyok ugyan az átvezeto videók, de fohosünk túl lineáris jellemvonásokkal van megáldva. Amolyan elitbaka érzelmek nélkül. Azért ez eros, de mindenképpen jó lett volna valami jellemi változás, érzelmek, düh, harag, félelem.

Sajnos azonban a Splinter Cell sem tökéletes. Legnagyobb hibája a lineáris játékmenetben rejlik. Ha végigvitted - ami nem túl sok ido -, akkor szinte biztos, hogy nem fekszel neki újra. Én ugyan még nem játszottam végig, de már látom, hogy abszolút nem kínál változatosságot. Az egyetlen nemlineáris dolog, hogy hányféleképpen akarod kiiktatni az ellent, mivel ez ügyben hatalmas arzenálból válogathatunk. A fentebb említett negatívum ellenére is csak annyit tudok konklúzióként írni, hogy aki szereti a mufajt, annak kötelezo, aki pedig nem kedveli, nos annak kihagyhatatlan!