„Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…” Megszámlálni se tudom hányszor halottuk már ezt a mondatot, George Lucas filmvilágának bevezetőjét, amelyről mindenkinek a Jedik és a Sithek csatája, a mágikus Erő és a lélegzet elállító lézerkard párbajok jutnak eszébe. Amikor ezeket a sorokat látjuk a TV-ben, képregényekben, könyvek elején és számítógépes játékok intrójában és mellette felcsendül John Williams őrületes main dallama mindannyian feszült figyelemmel, kapjuk oda a fejünket. Tudjuk, hogy újra kezdődnek a félelmetes űrcsaták és a jó és a gonosz közti harc. A szakavatott játéksajtó szerint a Knights of the old republic „megmentheti a Star Wars játékok becsületét”. Nos, hogy ez így van-e, arra mindjárt fény derül.

Akkor kezdjünk bele az időutazásba. Szóval 4000 évvel vagyunk visszább az időben, mint a Baljós árnyak kezdete. A köztársaság fénykorát éli, bár igazából nem is köztársaság, hanem inkább valami féle szerződésekkel kötött szövetség. Az univerzumot a béke jellemzi, egészen addig, amíg egy igen agresszív és vérszomjas, emberszabású faj, a Mandalorián támadást nem indított a békés köztársaság ellen. A kezdeti vereségek után, a köztársaságiak a hadsereg élére egy Jedi mestert, Revant és annak tanítványát, Malakot neveztek ki. Ők sikerre vitték a háborút és elsöpörték a könyörtelen Mandalorián hadsereget. A két lovag hőssé vált. Ezután történt valami: A tanács a két Jedit elküldte a Dantooinera, hogy vizsgáljanak meg egy régi építményt. Elindultak a galaxisban, hogy felkutassanak valamit, valami ismeretlent. Amikor visszatértek egy hatalmas, addig ismeretlen hadsereg élén álltak, de már a gonosz oldalon.gy ifjú padawannak sikerült néhány társával felosonni Darth Revan hajójára és megtámadni őt.

Tanítványa látván ezt (jó Sith szokáshoz híven) tüzet nyitott a mestere hajójára, hogy ő lehessen a sötét úr. Az ifjú padawan, akit Bastilának hívtak sikerült elmenekülnie a csillaghajóról. Itt kapcsolódunk mi is a történetbe. Azon a gépen ébredünk, amelyik éppen támadás alatt van és Bastila menekül. Első feladatunk eljutni a mentőkabinokhoz, ezután pedig a Tarison kell majd erőpróbát tennünk. Mivel még nem vagyunk az erő urai, így kénytelenek leszünk szimpla katonát játszani. A feladatunk Bastila felkutatása, ami ha sikerrel jár eljutunk a már említett Dantooinera, ahol egy Jedi akadémia működik. Hamar felfedezik bennünk az erőt, és végre megalkothatjuk első fénykardunkat is. Innét kezdve szabadon járhatunk a világban. A fő küldetésünk, hogy Revan és Malak nyomán derítsük ki honnan volt a hadseregünk. Rég láthatunk ilyen jól kitalált történetet számítógépes játékoknál. Látszik, hogy rendesen meg vannak tervezve az események és azok háttere is megvan, vagyis nagyon kidolgozott a story. Sikerült olyan fordulatosra kreálni, hogy az már szinte jobb, mint bármelyik film cselekménye.

Még nem esett szó, a pályákra vihető egységek számáról. Mindenhova 3 karaktert vihetünk. A mi főszemélyünk - akit a játék elején kiválasztunk - állandó fix szereplő. Mellé választhatunk társat, maximum 2-őt. Azt, hogy kit viszünk magunkkal az nem befolyásolja a karakterek fejlődését. A kapott XP pontokat minden egység megkapja, így minden harcosunk azonos ponttal rendelkezik. Én személy szerint mindig egy jedit és egy droidot (leggyakrabban HK-47-et) vittem magammal! A fejlesztéseknél célszerű a jediket a közelharcra, míg a katonákat távolsági, illetve nehézfegyverzeti harcokra képezni. Mivel oly sok fejlődési lehetőség van nem írom le most ide őket, inkább csak a fő csoportokra bontom (ahhoz, hogy részletesen leírjam 2 cikk is kevés, lenne). Szóval az első az atributes - itt az alapvető képességeket fejleszthetjük, mint például a pontosság, meg ilyenek. Ezek növelése minden harmadik szintlépés után válik lehetővé. A második a skills - ebben a menüben a képességekre oszthatjuk szét a személyiségpontjainkat. Ide tartozik a biztonsági érzék, számítógép-használat, és az gyógyítási készség.

Ha a játékban igazán megnyerő dolgot keresünk, akkor az egyszerűségét keressük. Igaz elehet tévedni a renget angol szövegben, de azért nem olyan vészes. Én az egyszerűség alatt inkább az irányítást értem. Szerepjáték révén csak külső szemlélők vagyunk. Nagyon fontos és hasznos dolog a pause (alapból space). Alapból az a beállítás, hogy a program automatikusan megállítja a játékot, ha ellenség kerül a látótérbe. Ez nagyon hasznos dolog. Ilyenkor nyugodtan átgondolhatjuk, hogy milyen támadást alkalmazzunk. Egymás után négy parancsot lehet kiadni, amit az éppen kiválasztott emberünk hajt végre. Ajánlom, hogy mind a három egységnek más célpontot adjatok, hiszen így kisebb a túlerő fennállásának lehetősége. A harc addig tart, amíg az utolsó ellenséges egység el nem esik, de ez hála égnek ránk is igaz. Ha eleség egy-egységünk, attól mi még nyugodtan harcolhatunk, és ha így sikerül nyernünk, utólag meggyógyíthatjuk az emberünket. Egy személyes tapasztalat: Csapat választásnál, ne csak közelharcra készüljünk fel. Minimum egy jól lövő droid, vagy katona legyen velünk.

A játék szinte tökéletes. Hogy miért nem az? Az internetes játékfórumokon lehetett olvasni, hogy a játék sokszor egyszerűen kifagy, kilép önmagából. Ezt a hibát én is észleltem. Habár amióta fent van az 1.01-es update nem jelentkezett újra (igaz csak 2 napja van fent). De ettől eltekintve semmi kifogásolni való nincs benne.
Zárásul annyit hagy mondjak el, hogy én szavazásaim alkalmával mindig a KOTOR-t jelöltem az év játéka címre. Ez azért nagy szó, mert én nem igazán szeretem a szerepjátékokat, de ezel a gammával nem tudok betelni. Már harmadjára kezdtem bele a végigjátszásba, de még mindig érnek meglepetések. Egy igazi gyöngyszem, és reméljük folytatás is következik. Kihagyhatatlan darab és rendkívül megéri az árát. És ezennel ünnepéjesen bejelentem, hogy a Star Wars - Knights of the old republic igen-is, megmentette SW játékok becsületét. Az erő legyen veletek!

Harci