VIETCONG

A játék elején nincs intro, amit kicsit sajnálunk elsore, de késobb láthatjuk majd, hogy erre nincs is szükség. A menü elég pofás, nincs túlcsicsázva, nagyon kellemes, korabeli rock'n'roll számok mennek alatta. Én speciel nemegyszer elidoztem a menüben és beleéltem magam azokba a vad idokbe.

Az Options menü a legszükségesebbeket tartalmazza: videó, audió, billentyuzet konfigurációk, de állíthatjuk pl. a célkereszt színét is és feliratozást is varázsolhatunk a játék alatt elhangzó szövegeknek. A következo szembeötlo menü a Multiplayer. Játszhatunk LAN-on, Interneten, vagy ha a haver megadja IP címét, akkor Direct kapcsolattal is. Én kipróbáltam Neten, így kicsit hangulatát veszti a komoly küldetések nélküli harc, de a mufaj kedveloi sok örömet találhatnak a sokféle multi csatákban. A Singleplayer alatt megkezdhetjük a pályafutásunkat a Nui Puk-i bázison, vagy bemelegítésnek sokféle training gyakorlaton képezhetjük magunkat elit bakává, sot akár egy quickfight erejéig dobhatunk egy csatát akár a vietek oldalán is!

Belekezdve a játékba máris felpattanunk, látva, hogy érkezésünk a bázisra nem puszta FMV (videó bejátszás), hanem a helikopterben körbenézhetünk, társaink ülnek körülöttünk, a jó öreg UHD1 Huey gépmadárból kisasolva pedig megcsodálhatjuk a tájat, illetve egy tiszteletkör erejéig a bázist is. Rövid eligazítás után a barakkunkban találjuk magunkat, ahol egyébiránt a küldetések közti idot is töltjük majd.

Csapattársaink fontos szerepet töltenek be a játék során. Van egy rádiósunk, akin keresztül tartjuk a kapcsolatot a bázissal (ez sokszor nagyon megnyugtató), egy orvos, aki begyógyít, ha eltalálnak. Csak ordítani kell neki hogy: Crocker! és már jön is.

Aztán van még egy Pointman aki arra ügyel, nehogy eltévedjünk a dzsungelben, egy gépágyús, hogy ha csúnyán néznek ránk a vietek, akkor o begyógyítja nekik amivel vigyorognak és végül egy feka srác (folytatva amit a gettóban abbahagyott) loszereket oszt nekünk ha kifogyunk. Az MI elég okosra sikeredett, így általában jól vigyázni magukra, sot nem egyszer a mi hátsónkat is megmenthetik! Ennek ellenére azért nem árt figyelni, nehogy ido elott kiszálljanak a küldetésbol. Adhatunk nekik parancsokat, hogy kövessetek, vagy támadjatok, de magunkhoz is hívhatjuk oket a numerikus bill.-en levo számokkal. Elég sokfajta jármuben akad majd dolgunk úgy, mint dzsip, hajó, vagy helikopter, de sajna nem vezethetjük oket. Ez mondjuk nem is annyira hiányzik, nem illett volna bele a sztoriba.

A grafika nagyon csinos, bár biztosan van jobb is. A dzsungel nagyon hangulatos és a táj királyul lett lemodellezve, a Pterodon csapata egy hétig Vietnám vendégszeretetét élvezte és csomó háborús filmet nézett, hogy ezeket a tájakat elénk tegye, szerintem nagyon jól sikerült nekik. A figurák jól eltaláltak, a vietek is változatos cuccokban vonulnak fel, de azért nem kell divatbemutatóra számítani. A környezetnek azonban hátrányai is vannak, mivel elvileg a dzsungel nagyon nagy hely, valahogy le kellett szukíteni a pályákat. Néhány helyen egy levelekbol álló álcahálószeruség a "fal", ahol egyszeruen nem lehet továbbmenni. Egyedül ez emlékezteti az embert, hogy azért ez mégiscsak egy játék korlátokkal és ez sajnos megszórja a hangulatot egy kisebbfajta bezártság érzettel.

A fegyverek korrektek, s habár nincs nagy induló arzenál, ahogy haladunk elore a játékban, egyre több stukker válik elérhetové. A fegyverek újratöltése nagyon élethu és ez a hangulatnak mindenképpen jót tesz.

Az irányítás nem nehéz, hamar hozzá lehet szokni. Jómagam ugyan átvariáltam egy-két dolgot, hogy jobban kézre álljon, de ezt mindenki ízlése szerint megteheti, szóval ezzel nem lehet baj. Egyetlen negatív észrevételem, hogy egy ennyire kiélezett játékban, ahhoz, hogy jókat akciózhassunk az ellenséges sorok mögött, gyorsabb irányítás is elkélne. Például futás a következo fáig, leguggolás, kihajolás, két lövés a szemük közé, futás elore, kúszás a következo fáig, lövés... Ez a muveletsor igen megtornáztatja az ujjainkat és nem is két másodpercig tart, viszont az ellenség ezen rövid ido alatt játszi könnyedséggel vet nekünk szomorú véget.

Ja és még valami! Ha valakit leszednek és elkezdene anyázni, hogy "azt se láttam, honnan lonek", ne a programozókat szidja a rossz látásviszonyok miatt, mert ez a realitást hivatott szolgálni! Bizony sokszor nem fogod látni a sárgákat, csak ha már a társaid leszedték oket. A hangulatot már az elején jellemeztem, ha semmi másért, legalább ezért próbáld ki ezt a játékot! Én kicsit ugyan elfogult vagyok, mert amúgy is odavagyok a Vietnam kontra Amerika sztoriért, de elhiheted, nagyot üt ez a játék!