| Lvov 48K (Львов 48K)
|
|
A klónozás kezdete A Lvov 48K (Львов 48K) számítógép 1985 és 86 között került kifejlesztésre az Lvov Polytechnic Institute Kísérleti Kutató és Fejlesztő Irodájában (ОКБ Львовского Политехнического Института). A napjainkban is műkődő egység jelenleg a NIKI ELVIT (НИКИ ЭЛВИТ) nevet viseli. A tervezés fő részese Jurij Dmitrievich Dobush (Юрий Дмитриевич Добуш) volt, aki többek között az ULÁ-t valósította meg diszkrét elemeken. Vele együtt dolgozott Evgenij Evgenevich Natopta (Евгений Евгеньевич Натопта), Oleg Vasilevich Starostenko (Олег Васильевич Старостенко) és Vitaly Lev (Виталий Лев). Az információk jelentős részét külföldi tanulóktól szerezték, akik az intézmény kollégiumában laktak. A fejlesztés oka az volt, hogy szerettek volna egy egyszerű számítógépet jó grafikai képességekkel és sok szoftverrel, mely megbízható, kompakt, és olcsón hozzáférhető. Az 1984 nyarán megismert ZX Spectrum mellett döntöttek az IBM PC-vel szemben. 1984 végén kaunasi kollégákkal egyeztetett Natopa, akik szintén belefogtak a ZX Spectrum klónozásába. Információcserében állapodtak meg, ekkor merült fel a kereskedelmi forgalmazás ötlete is. 1985 augusztusában egy két órára kölcsönkapott gépet vizsgált Natopta és Dobush oszcilloszkóp alatt. Az ULÁ-ra, valamint az ULA és a Z80 kölcsönhatásra voltak kíváncsiak. Az eredmények és az eredeti kapcsolási rajzok alapján, melyet keletnémet tanulóktól kaptak, megkezdődött a fejlesztés. A ROM firmvert egy nyugatnémet magazinból gépelték be. A fejlesztés nem papíron, hanem hardveren, élőben, prototípusokon folyt. Az első verzió 1985 szeptember végére (októberére) készült el. Ez alapján született meg az első kapcsolási rajz, maximálisan szem előtt tartva az eredeti gép lemásolását. Ez valószínűleg egy 16K-s gép volt, mivel csak az ezen a géptípuson is futó játékokkal tesztelésről szóltak a beszámolók. Ezt a protípust vihették Novoszibirszkbe, Novosibirszki Elektrotechnikai Intézetbe, a NETI-be (Новосибирский электротехнический институт, НЭТИ). Feltételezhetőleg ebből született meg a NETI AiT klón (НЭТИ АиТ) 1986-ban - világosan kivehető a 16K-s modelhez utólag illesztett 32K RAM. Bár a kaunas-i klón tervezőinek előbb lett működő prototípusa, de azt csak a Lvov-i verzió elkészült sémái után tudták azt befejezni. A 'memóriakártyát' viszont a kanunasi klónból másolták le a lvoviak. Ez feltehetőleg a 48K-s verzió kiterjesztett memóriáját jelenti. 1985 végére a gép akkori verzióját Harkovba vitték, ez volt a Harkov 48K (Харьков 48K) alapja. A klón 'utaztatásának' oka az volt, hogy mintegy cserevalutaként használták, mivel ekkor már egy 8086-os XT fejlesztésén gondolkoztak - ehhez kellett alkatrész és pénz Miután a fejlesztés készen volt, 1986-ra a készítők a tömeggyártást készítették elő. A tervek 1986 telének végén a Poljaron céghez kerültek. Ekkor a NYÁK alsó és felső oldala felcserélésre került, úgy tűnik ez bevett szokás volt az (ex-)Szovjetúnió területén, legalábbis a NETI AiT és Zvezda klónoknál szintén megtörtént. Ezek a Poljaron vállalat Kulon komplexuma álta legyártott alaplapok a 71400HH feliratot viselték magukon és 1987-ben megvásárolhatóak voltak. Starostenko elvitte a dokumentációkat Moszkvába és Szentpétervárra is 1986-ban. Így született meg például a Dubna 48K (Дубна 48К) klón is. A dokumentációk egyébként mind a fejlesztőirodából, mind a gyártóüzemből kiszivároghattak, utat adva a klón további klónozásának. Ennek következményeként jelenhettek meg a 71400HH feliratot nélkülöző 'második generációs' gépek. Ezeket a gépeket 'két memóriamezős klónok'-nak hívja a szakzsargon. Ez azt jelenti, hogy az eredeti ZX Spectrum 48K alsó 16K RAM-ját nyolc darab 2K-s RU6 memóriachip adja, a felsőt szintén nyolc darab 8K-s RU5 chip, melynek a felét használja a rendszer. Később természetesen megjelent a 128K bővítés is a géphez, készítője A. Jurbev (A. Юрбев) volt. A memóriabővítésen felül magában foglalta a ROM-cserét 27256 típusra és az AY-chip installálását is. A RAM-bővítés lényege, hogy a 8 darab 2 kilobájtos RU6 chipet 8K-s RU5 darabokra cseréljük. [»]
↑date: 2024/10 |
1986. 
1987. 
1987. 
19??. |
NETI AiT (НЭТИ АиТ)
|
|
Az első klón Novoszibirszkben A Neti AiT (НЭТИ АиТ) klón 1986-ból Novoszibirszki Elektrotechnikai Intézet (Новосибирского Электротехнического Института) Automatizálási és Telemechanikai (Автоматики и Tелемеханики) tanszékének klónja, mely a Lvov 48K gépből származik. A prototípus Novoszibirszkbe kerüléséről már olvashattunk az előző fejezetben. Sikeres klónnak tekinthető, a kisebb és olcsóbb Leningrád megjelenéséig a helyi klónok mintegy 70%-át adta. Több verzióban készült, mely megtartotta a kezdeti kiadás fő kialakítását. A gép custom firmvere az АиТ НЭТИ felirattal bootol. A latin és orosz karakterkészlet között a Move és Erase parancsokkal lehetett váltani. Három alverzióban jelent meg. Az első egy 38 darab dróttal bugfixelhető alaplap, mely közvetlenül a prototípusból származik. A Kempston joystick vezérlője a stripboardra került. A második már a bugtalanított verzió, melynél nem kellett vezetékezni, a memóriaidőzítéseket egy RC áramkör végzi. Az RGB kimenet szintje trimmeren keresztül szabályozható volt. A harmadik változatnál felcserélésre került a NYÁK alsó és felső oldala, a memóriaidőzítésekhez inverter füzért használtak, az RGB trimmer eltűnt. Az alaplapra forrasztott DIN csatlakozók sorrendje: táp, Kempston joystick, fekete-fehér TV, RGB monitor, kazettás egység. A klónból fejlesztették ki a BPK Sever és Sever-48/002 (БПК Север és Север-48/002) gépeket. A kapcsolási rajzuk ugyanaz, elsősorban az alkatrészek elhelyezése tér el az alaplapon. További különbség, hogy a RAM-chipek blokkoló kondenzátorainak külön forrasztási helye van az újabb gépeken, és az alaplapi DIN-csatlakozókat felváltotta a drótokon keresztül forrasztott variáns. [»], [»], [»] A fejlesztő tanszék jogutódja egyébként még ma is működik. Az egyetem neve azóta Novoszibirszki Állami Műszaki Egyetem (Новосиби́рский госуда́рственный техни́ческий университе́т), az egyetemi kar Automatizálási (Автоматики) tanszék néven működik tovább.
↑date: 2024/11 |
1986. 
19??. 
19??. |
| Harkov 48K (Харьков 48K)
|
|
A harkovi tábla Ahogy arról már olvashattunk az első fejezetben, a Harkov 48K (Харьков 48K) megalkotói a Lvov 48K egyik befejezetlen prototípusából készítették a gépüket, mely 1985/86 fordulóján érkezett az ukrán nagyvárosba. [»] A fejlesztés vezetője Nikolaj Beljaev (Николай Беляев) volt. Részt vettek benne még Miroslav Ivenskij (Мирослав Ивенский), Pavel Grib (Павел Гриб), Artem Terejkovskij (Артем Терейковский), Jura Mendedev (Юра Мендедев), Igor Miloshenko (Игорь Милошенко) és más barátaik is. A 30x16 cm-es alaplap számos hibát tartalmazott és munkaigényes volt a beüzemelése. Utóbbi részint köszönhető a nagyszámú (68) mikroáramkörnek. Miután a hibákat kiküszöbölték, egy stabil és az eredetivel igencsak kompatibilis klónnak számított [»] , melyet nagyszámban értékesítettek. A 128K bővítések közül a legismertebb a városban lakó Vladimir Mihajlovic Getmanec-től (Владимир Михайлович Гетманец, VMG, V.M.G., ВМГ, В.М.Г.) származik 1990-ből. A Krasnodar 48K-val egy lapon megjelent, azzal majdnem azonos kapcsolás -nem meglepő módon- Lvov 48K sémájához hasonló: a RU6 memóriachipek és a ROM cseréjén alapul. Ebből a klónból készült később az Ikar-64 (Икар-64) számítógép.
↑date: 2024/11 |
1986. |
| Leningrad
|
|
A Szovjetúnió első tömegklónja A Leningrad az első klón volt, melyet nagyszámban gyártottak és amely kizárólag orosz alkatrészekből készült. Fejlesztője Sergej Jurevich Zonov. Zonov 1982-ben végzett a Bonch-Bruevich Szentpétervári Állami Távközlési Egyetemen. Kitüntetéses diplomásként Leningrádban maradhatott és az azóta csődbe ment Kozitsky elektrotechnikai üzemben helyezkedett el. A gyár hadi és civil technológiákat fejlesztett, Zonov a televíziókkal foglalkozó részleghez került. Egy idő elteltével már jórészt otthonról dolgozhatott. A gyár által biztosított szállás konyhájában rendezett be egy mini-labort. Mindeközben a 'Fiatal Technikusok' Krasnoputilovskaya úti boltja mellett szerveződött szombati illegális piac látogatója és szolgáltatója volt. Saját készítésű eszközével tesztelte a piacon az eladásra szánt elektronikai alkatrészeket. 1986-ban került látókörébe a ZX Spectrum. A piacon szerzett sémából és alkatrészekből összerakott egy 'eredeti' ZX Spectrumot (véleményem szerint egy Harkov 48K-t) és a hibakeresés során az utolsó alkatrészig visszafejtette azt. Közben az általa vélt hiányosságokat kiküszöbölte és egyúttal elkezdte a tömeggyártásra optimalizálni. A ZX Format lemezújság második számában szereplő interjú szerint három fő verzió látta meg a napvilágot, melyek a chipek számában különböztek és ez egybecseng más forrásokkal. A visszaemlékezésekből kitűnik, hogy ekkor Zonov leginkább a nyári szabadság alatt foglalkozott a klónnal, ezért húzódhatott két, két és fél évig a fejlesztés. Az első verzió a Leningrad-0 v1.0 47 chippel. 1987 tavaszán lehetett hallani először a gépről, mely ősszel jelent meg a már említett illegális piacon. Mindössze néhány tucat példány talált gazdára a mintegy 30 bugot tartalmazó gépből. A chipekről Zonov eltávolította a feliratokat. Ezt követte egy második verzió, a Leningrad-0 v2.0, melyen a chipek száma már 44-re csökkent. Ez a verzió 1987 végén már biztosan megvásárolható volt. A klón Voenmeh-54M-1 (Военмех-54М-1) néven szintén ismert. Ez szentpétervári Black_Cat téves hipotézisén alapul, mely a SibNews #06 lemezújságban jelent meg. [»] A cikk szerint a gép a Vojenmeh Balti Állami Műszaki Egyetem (Балтийский государственный технический университет «Военмех») klónja, mely egy 54 chipet tartalmazó ('54') moszkvai klónból származik ('M'), és annak első revíziója ('-1'). A jelenleg is közismert, 41 chippel megvalósult Leningrad (1) klón ezen alapul. 1988 nyarára készült el. Mivel Zonov nem rendelkezett elég anyagi tőkével a gyártás beindításához, ajánlatot tett a cégeknek A kapcsolási rajzot ingyenesen átadta, cserébe 20 üres alaplapot kért, melyre ő beülteti saját alkatrészeit és így forgalmazza azokat. Delta-N, Rita, Jaguna, Spektr 48, Ural-48K, Vesta IK-30, Elektronika KR-005, Spectrum Sp 23-24, Kontact, K Spectrum, CICH-48, Sunkar – csak néhány márkanév, mellyel megjelent az első gép – részint Zonovtól, részint más cégektől. A fejlesztő egyébként száznál kevesebb alaplapot kapott vissza, tehát a kalózkodás igen nagymértékű lehetett. Az elektrotechnikában jártas magánszemélyek is készítettek ilyen klónokat. Zonov cége, a ZS Research ZX Spectrum 1988 és ZX Spectrum 1989 feliratú alaplapokat készített. A klónokat a köznyelv 'Zonovski variant'nak nevezte el, azaz Zonov verziójának. Amikorra a városon kívül is elterjedt, ekkor ragadt rá a Leningrad elnevezés. Az ára 130 rubel volt, nagyjából egyhavi átlagfizetés, ezért is terjedhetett el széleskörűen. A legyártott gépek számáról nincsen pontos adat, 10 vagy esetleg 100 ezres példányszámról beszélünk. Az eredeti Leningrádokból kifejlesztett klónvariánsok természetesen még hozzá is tesznek ehhez a mennyiséghez. A Leningrad az 'egymezős' memóriasémájú gépekhez tartozik, azaz csupán egyféle, RU5 chipekből épül fel. Az installált 64K RAM-ból 48-at kezelt a rendszer. Szintén különbözik abban az eredeti Spectrumtól, hogy egyszerűsített portkezelést használt. Minden páros port az #FE portnak, minden páratlan a Kempston joystick portjának felelt meg. Mindezeknek köszönhetően természetesen nem volt teljesen kompatibilis az eredeti gépekkel, de a gyakorlatban ez nem jelentett valódi problémát. A kazettás magnetofon szignáljainak kezelése is javult. A videókimenet nem szabványos volta csak később derült ki, mikor a mindenevő szovjet TV-k már kikoptak a használatból. Szerencsére a megoldást jelentő moddingok nem túl bonyolultak. A pluszos modell az előző bugfixelt verziója a 1989 nyaráról. Zonov a felhasználók visszajelzéseit figyelembevéve változtatott a lapon. Az elődmodellhez hasonlóan ezt is szabadon másolhatóvá tette 20 alaplap fejében. A gépet a Composit nevű cég is leklónozta és az alaplapon szereplő márkanév miatt ez az elnevezés maradt meg a köztudatban. A második generáció, a Leningrad 2 fejlesztői ismeretlenek. Harkivi fejlesztők munkája, ezen a területen szinte egycsapásra felváltotta elődeit. 1991 nyarán már lehetett kapni a jobb minőségű alaplappal és dokumentációval rendelkező gépet. [»], [»], Az e területen kívűl egyébként rendkívűl ritka klón már egy továbbfejlesztett verzió, mely opcionális élcsatlakozóval és az alaplapra integrálható DIN-aljzatokkal rendelkezik. Itt a képernyőrutinok teljesen ZX Spectrum kompatibilisek, és a Kempston port címzése is szabványos, az #FE port maradt a régiben. A kazettás egység kezeléséért felelős elektronika is fejlődött. A shadow RAM szintén megvalósításra került: az üresen maradt 16K RAM helyére lehetett a ROM tartalmát bemásolni. A Novoszibirszki Elektrotechnikai Intézet 1. számú kollégiumának 212a laborjában is kifejlesztettek egy igen ritka verziót, a Leningrad Neti 212a gépet az első generációs Leningrad alapján. Mintegy 98%-os a kompatibilitás az eredeti Leningráddal. Az #FE port kezelésének szabványossá tétele miatt az eredeti Spectrumokkal is javult a kompatibilitás. A magnó I/O műveleteiért felelős elektronika itt is fejlődött. [»] A gépen használt élcsatlakozó egy újabb szabványt vezetett be, a Neti-buszt, mely néhány másik klón is átvett - értelemszerűen a város vonzáskörzetében. A bővítőslot-tól balra a Kempston/Tape, jobbra a Power/RGB csatlakozók találhatóak. 48K-s és 128K-s verziók egyaránt születtek. Előbbinél a System 212a CC&K felirat látható a gyártási dátummal. A 128K-s verzió a dátum mellett a 128K-mini 212A CC&K jelzéssel rendelkezik. A készítők saját maguk is moddolták a 48K-s gépeket 128K-ra. A 48K-s változat fellelt legkorábbi verziója 1992. áprilisi, a 128K-s nagytesó legrégebbi ismert dátuma 1993 december. [»] Készült a géphez Beta-128 kontroller is Neti-busszal, ezt a Himac cég gyártotta. A kombinált AY-LPrint III interfész az Art East Computers munkája. [»] és [»] Készült még továbbá egy bus-splitter is a 212a laborban. Mivel ismeretesek felirat nélküli, rosszabb minőségű lapok is, feltehetően ezt a klónt is másolták.
A klasszik korszak első 128K-s memóriabővítése a ZX-Revju (ZX-Ревю) magazin 1991/1-es számában jelent meg a moszkvai Pljus (Плюс) cégtől. [»]
↑date: 2024/11 |
1987. 
több kép
1988. 
több kép
1989. 
több kép
1991. 
több kép
1992. 
1993. |
Baltik 48K (Балтик 48K)
|
|
Az első klón extrákkal A Baltik 48K (Балтик 48K) az első ZX Spectrum klón, mely több extra funkciót kínál a 48K-s alapgéphez képest. 1985 és 1987 között fejlesztették, a források egybevetése alapján 1987 végére lehetett készen. Feltehetőleg a Kaunasi Műszaki Egyetem (Kauno technologijos universitetas) munkatársai esetleg rádióamatőrök voltak a megalkotói. Elsődlegesen ipari felhasználásra szánhatták, később adaptálták Spectrum klónná. Ezt támasztja alá a rengeteg plusz funkció és az inkompatibilitást növelő részletek. Az idők során folyamatosan fejlesztették mind a firmvert, mind a hardvert. Az egymezős memóriájú gépekhez tartozik, a 64K-t 8 darab 8K-s RU5 RAM chip adja, akárcsak a Leningrádnál. Ebből 16K shadow RAM-ként használható. A processzor a nemstandart 4MHZ-en üzemel. A gép 50-nél kevesebb mikroáramkörből épül fel, az ULÁ-t К556РТ4 és К155РЕ3 ROM chipek emulálják. Tartalmaz párhuzamos I/O portot is, melyet a КР580ВВ55 chip vezérel. Ezt a legtöbbször Kempston joystick és nyomtató vezérlésére használták. A firmverek tárolárása két darab ROM foglalat adott. Van shadow screen, ez a standarttal együtt multicolor (8x1) kompatibilis. Alapkiépítésben nem rendelkezik videókimenettel, hanem a stripboardon lehettett ezt instalálni. A gép a minszki Sonet (Сонет) céghez köthető leginkább. Rostov-on-Don-ban a SPLAV Speciális Tervező és Technológiai Intézet (ОКТБ СПЛАВ) is gyártott klónokat. Több műszaki oktatással foglalkozó intézmény is, mint például a Novopolotszki Politechnikai Intézet (Новополоцкий политехнический институт) szintén bekapcsolódott a gyártásba, valamint a Minszki Rádiómérnöki Intézet (Минский радиотехнический институт) diákjai is foglalkoztak vele. Grodno-ban a 90-es évek közepén egy magánszemély ugyancsak készített CP/M-es és TR-DOS-os klónokat. Általánosságban elmondható, hogy mind diákoktól és rádióamatőröktöl lehetett vásárolni gépeket. A minszki rádióamatőr piacon szinte az összes összetevő elérhető volt. Ezen a területen 1995-96-ig forgalmazták. Fehéroroszország keleti részén mintegy 80% volt az elterjedtsége. Moszkva vonzáskörzetében 1988 elején jelent meg az első verzió, de itt hamar háttérbe szorult a Leningrád és Pentagon gépek miatt. Ennek fő oka az ár és a megbízhatóság volt. Például a К556РТ4 és К155РЕ3 ROM chipeket hőterheléses tesztnek kellett alávetni. A Sonet két napig folyamatosan járatta a gépeket, az amatőr összeállításoknál ez nyilvánvalóan elmaradt, csökkentve a gépek megbízhatóságát. Nem mellékesen ezen ROM-ok égetése is speciális eszközt igényelt. A Sonet a gépeket a Yanka Maur utca iskolaépületében gyártotta, a forgalmazás az Amuri utcában történt. Az első széria még beépített tápegységgel készült, a második már külsővel. A konfigurációkat illetően a Baltic volt az alapklón, kazettás egységgel lehettet használni. A Baltic+ a lemezes verzió, mely a saját fejlesztésű Disk Monitor rendszert használta. A Baltic++ már CP/M kompatibilis is. A Baltic +2 ezek mellé printert kapott, a Baltic +3-t ráadásként második floppy meghajtót. A Baltic +4 a két floppys verzió printer nélkül. A lapokat a helyi gyárból rendelte meg a cég. A kész gépek melett üres alaplapokat, floppy vezérlő kártyákat, gépházakat, flashelt ROM-okat, CP/M floppykat is forgalmaztak. A videóáramkört természetesen előre installálták, sokszor elhagyva a párhuzamos port vezérléséért felelős chipet. A firmvereket illetőten az első a hagyományos Spectrumé, csak itt félkövér betűtípussal. A következő már a kusztomizált © 1988 BALTIC RUSSIAN felirattal bootolt. Egy turbo töltést támogató firmver is megjelent. A 'szimpla' firmverek sorát a Baltic (c) 1992 SONET v1.2 jelű zárja. Léteztek több firmvert tartalmazó ROM-diszkes verziók. Itt az NMI gomb megnyomására aktiválódott menüből választhattunk. Ennek két fő verziója ismert. Az egyik a © 1988 BALTIC RUSSIAN & CPM, mely CP/M bootloadert, másolót és assemblert tartlamaz. A másik az 1992-es turbo firmver, mely lemezformázót és kazettatesztelőt kapott az assembler helyett. Ennek két alverziója is létezett. A CP/M 64 karakter/soros képernyőt és 800K-s lemezeket használt. A fejlesztések ellenére a CP/M-es gépek nem terjedtek el széles körben, köszönhetően a magas árnak. A Radiojubitel (Радиолюбитель) magazinban rendszeresen szerepelt a gép, népszerűsítő cikkekkel és hirdetéssel egyaránt. Ezek elsősorban a cégalapító V. Boreysho (В. Борейшо) írásai, melyek a magazin első, 1991/1-es számától kezdve jelentek meg. Természetesen később elérhetővé vált a klónhoz a 128K RAM+AY+TR-DOS bővités. Ez az eredeti tetejére forrasztott RU5 chipeket jelent. Az AY-chip külön kártyán kapott helyet. Opcionális ROM-bővítés is elérhető volt hozzá. Mind a 48K-s, mind a 128K-s TR-DOS kontrollerekkel használható ez a bővítés. [»] Később az 512K RAM bővítés is megjelent Micruho-Maklajtól az 1997. októberében az Lprint #23 lemezújságban. [»] A klón Т34ВГ1, azaz a КА1515ХМ1-216 jelű integált áramkör alapjául szolgált. A tervezéskor ezt a klónt vették alapul az extrák nélkül. Ezt támasztja alá a 4MHz-es processzorsebesség, valamint az 5:3 arányú képernyő a 4:3 helyett. Az utóbbi megoldása az Int szignál bugfixével együtt a SPLAV dokumentumában olvasható. Több más klón alapjául is szolgált a gép. A Kompanon (Компаньон) 95%-ban a Baltik analógja, a ROM-diszk is nagyjából megegyezik vele. [»] Természetesen a kisebb-nagyobb változtatással bíró klónok is megjelentek, például az Astra (Астра) [»], a Saulys-1 [»], a Nikos (Никос): [»], a Riga variáns: [»], Ural (Урал) [»] és a Raduga. (Радугa) [»] És akkor még nem is beszéltünk a Т34ВГ1 alapú klónokról...
↑date: 2024/12 |
1987. |
| Moskva 48K (Москва 48K)
|
|
Az orosz főváros első klónja A Moskva 48K (Москва 48K) klón Evgenij Pavlovich Fadeev (Евгений Павлович Фадеев) nevéhez köthető (hívójele most RV3BJ, akkor UV3BJ volt). A kapcsolási rajzot, mely a Lvov 48K klónon alapul, Tadeusz Radusztól kapta a dubnai Egyesített Atomkutató Intézetben. Ez a verzió hibás volt. Pavlovich a kollégájával párhuzamosan két prototípuson dolgozott, melyeken együttesen, menet közben végezték el a szükséges módosításokat. [»] Így készült el 1988-ra a 220x120 mm-es, végleges alaplap. Ez sajnos meglehetősen bugosra sikerült, elég sok kézi véglegesítést és patch-kábelt igényelt. [»] Az egyik ismert bugfix az INT szignál helyes értékének beállítása. [»] A klón egyébként támogatja a RU3 chipek használatát a RU6 típusok helyett. Az időközben előkerült kapcsolási rajzok szerint a Moskva 48K-nak több verziója létezett, melyek a bugfixek alkalmazásában különböztek.
↑date: 2024/10 |
1988. |
| Krasnodar 48K/128K
|
|
Moszkvából Krasnodarba A Krasnodar 48K konstruktőre, Kijashko Vladimir Anatolevich (Кияшко Владимир Анатольевич) rádióamatőr (RZ6AT) 1987 augusztusában éppen nyaralását töltötte. Evgenij Pavlovich Fadeev (Евгений Павлович Фадеев, RV3BJ, akkor UV3BJ) ekkor már elkészült a Moskva 48K prototípusával. Nyomtatott áramkör ekkor még nem volt, csak kapcsolási rajz és egy breadboardon működő drótozott készülék. Ezt elvitte Zajcev Juri Nikolaevichhoz (Зайцев Юрий Николаевич - UA6CR) Krimszk városába, hogy tartsanak egy bemutatót az érdeklődő rádióamatőröknek. Ő felhívta azokat a barátait, akiket érdekelhetett a projekt. Kijashko (akkor UA6BIE hívójel) mellett Bogdanov Juri Stepanovich-t is (Юрий Степанович Богданов - UA6AP, Timashevsk). Juri Pavlovich Bojko (Юрий Павлович Бойко), Kijashko barátja elvitte őket autóval Krimszkbe. A bemutatón meglehetősen nagyszámú érdeklődő gyűlt össze. A résztvevőket egycsapásra lenyűgözte gép Radio 86K-hoz képest remek tulajdonságai. Így Kijashko rögtön el is határozta, hogy elkészíti saját gépét. A cél a teljes kompatibilitás volt a bemutatott géppel és így az eredeti ZX Spectrummal. A videokimenetet leegyszerűsítette egy 555ID4 chip segítségével (SN74LS155 analóg). Így maradt hely egy 580BB55 alapú (Intel 8255 klón) párhuzamos port megvalósulására. Astrolon fólián folyt a kétrétegű NYÁK tervezése. Három verzió készült három héten keresztül. Az összeszerelésben és tesztelésben részt vett UA6AP is. Majd a konstruktőr elküldte a negatívokat egy rádiógyárba, év végére elkészült a NYÁK is. Az újévre maradt a debuggolás. Később két másik gyár is részt vett az alaplapok gyártásában. A klónt benevezték a 34. moszkvai DOSAAF rádióamatőr kiállításra, de sajnos nem nyert díjat. Viszont később népszerűségével jóval túlszárnyalta a díjazott alkotásokat. A harkovi Vladimir Mihajlovic Getmanec (Владимир Михайлович Гетманец, VMG, V.M.G., ВМГ, В.М.Г.) ehhez a géphez is elkészítette a 128K bővítést, mely gyakorlatilag azonos a Harkov 48K áramkörével, közös lapon is jelentek meg 1990-ben. A fő mozzanat a RU6 memóriachipek és a ROM cseréje - akárcsak a Lvov 48K gépnél. Habár 'hivatalos' Krasnodar 128K klónról nem tudunk, mivel nem maradt fent dokumentáció, 2021 augusztusában előkerült egy klón a városból. Valószínűleg sosem terjedt el nagymértékben a Pentagon 128K +2 ATM térnyerése miatt. Egy másik utalás a rejtélyes gépre, hogy a Narcom 128K v1 gépházán a Красногорск-128 felirat szerepelt. Nem tudni, hogy a klón megalkotói a Form Co. Ltd.-nél vajon a VMG által készített bővítés alapján tervezték-e első gépüket, vagy az itt szóbanforgó 'planar' típus szolgáltatta az alapot. Mindenesetre az alaplapról hiányzik 580BB55 chip, a Krasnodar ismertetőjele, de nagyon valószínű, hogy CPU és az EPROM között levő daughterboard szimulálja a működését. Ezt erősíti az a tény, hogy a drótozás jórésze a bővítősínhez van bekötve. [»], [»], [»]
↑date: 2025/03.
|
1988. 
Krasnodar 128K19??. |
| LGS-Fregat
|
|
Egy befejezetlen Baltik 48K klón Az LGS (ЛГС) klón 2015 februárjában bukkant fel először a zx-pk.ru fórumon. [»] Ez egy billentyűzettel egybeépített verzó volt. Ugyanez a változat később újra megjelent a fórumon. [»] A gépek gyártási dátuma 1990/01 a feliratok szerint. [»] Mihail Tarasov (Mick aka Micklab) egy billentyűzet nélküli változatra lelt a bolhapiacon. [»] Ez többek között a 29-APR-88 FREGAT és a Тул. feliratot viselte magán. Tehát a dátum egészen pontosan meghatározható, a rövidítés pedig Tula városára utal. A billentyűzetes alaplap mérete 22,5х20,7cm, az anélkülié 21x14cm. Mi lehetett eredetileg ez a klón? Minden valószínűség szerint egy Baltik 48K klón-prototípus, melyen megpróbálták integrálni a TV/RGB kimenetet - mint az Mick újrakonstruálása során kiderült sikertelenül. A litván klónnal való rokonság gyanúját erősíti a 20 lábú IC-k nagy száma, valamint a kiadás dátuma is. A fellelt kétféle klón között a kazettás magnetofon áramköre a leglényegesebb különbség.
↑date: 2024/11 |
1988/04, 1990/1. |
| Moskva 128K (Москва 128K)
|
|
A Pentagon 128K előfutára A Moskva 128K (Москва-128) az első 128K-s szovjet klón volt. A Pentagon 128K 2+ ATM elődjének tekinthető, tulajdonképpen egy Beta-128 kontroller nélküli Pentagon. Megalkotója az ATM nevű társulás A rövidítés kezdetben a moszkvai Associaciya Tvorcheskoy Molodezhi (Ассоциация творческой молодёжи), azaz az Association of Creative Youth (Kreatív Fiatalok Egyesülete) nevet takarta. Majd az Association for Technics and Microelectronics (Ассоциация техники и микроэлектроники) névre váltottak megtartva a már bevezetett rövidítést. A Moskva 128K és Pentagon 128K ATM közötti rokonságot bizonyítja nem csupán a specifikációk és a kapcsolási rajz hasonlósága, de az is hogy a kapcsolási rajzokat nyilvánvalóan ugyanaz a személy készítette. [»] és [»] A gép 1989-ben jelent meg. A 128K RAM 2x8 darab, egyenként 8 KByte-os 565РУ5 (ТММ4164) chippel valósult meg. ZX-Lprint III interfészt és Centronics portot tartalmazott. A képet trimmerekkel szabályozható RGB csatlakozón, illetve fekete/fehér kompozit TV kimeneten kaphatjuk. A dupla Sinclair joystick emulációért az 537РУ10 (HM6516-9) vagy 537РУ8 (TC5516) 2K-s RAM chipek voltak felelősek, akárcsak az öt programozható gombért. Természetesen a kazettás egység ki- és bemenete is megtalálható az alaplapon. A tápellátás 5 voltos, a rendszercsatlakozó 2,5 miliméter pintávolságú. A fő firmver tárolása a 32K-s 573РФ7 vagy 573РФ8 EPROMban (27256 analóg) történik. A printer firmver a 2K nagyságú 573РФ2-ban kapott helyet, melynek a 27216 a megfelelője. Több alverzióban is készült, az alaplap kettő-négy hibát is tartalmazott. Nehéz volt üzembe helyezni, többek között ezért sem lett népszerű. Habár a kapcsolási rajz szerint készítői egy ZX Spectrum 128K+2 kompatibilis gépet szerettek volna megalkotni, megszületett a némileg gyorsabb, és így inkompatibilis Pentagon-szabvány, mely később de facto standarttá vált az ex-Szovjetunió területén.
↑date: 2025/02 |
1989. |
| Taganrog 128K/48K (Таганрог 128K/48K)
|
|
Háromszintes Leningrád klón A Taganrog 128K/48K (Таганрог 128K/48K) számítógépek 1989-91 között kerültek kifejlesztésre a Taganrogi Rádiómérnöki Intézet (Таганрогского радиотехнического института) keretein belül. A fejlesztésben érintett volt az Antennák és Rádióátjátszó Eszközök Tanszéke (кафедре Антенн и радиопередающих) és a MIUS Modellező és Vezérlőrendszerek Kutató és Tervező Irodája (Научно-конструкторское бюро моделирующих и управляющих систем МИУС) [»] A fejlesztésben résztvevő Rádiómérnöki Kar kollégiumi diákjainak névsora: Andrej Vadimovic (Андрей Вадимович), Sergej Magomedovich Alhasov (Сергей Магомедович Алхасов), Viktor Vasilevich Kozhenjakin (Виктор Васильевич Коженякин) és Vitalij Mihajlovich Majsov (Виталий Михайлович Майсов). A rostovi régióban a 90-es évek első felében a legnépszerűbb klón volt. Ez köszönhette többek között kis méretének, 128K RAM-jának és Kempston portjának, valamint a bővítőcsatlakozónak a kedvező ár mellett. A Leningrád 1 módosított sémáján alapul a 24,9×14,3 cm-es alaplap. Azon kevés klónok egyike -a Profi-n és az Elara 128K v1.0-n kívül-, mely moduláris felépítésű. Tehát a fő alaplaphoz a gyártó maga kínált (kombinált) kiegészítő lapokat. A függőleges tájolású busszal kompakt szendvicsszerkezet lehetett elérni, így a legtöbb gépházba beszerelhető volt. Kizárólag az alaplap (és esetleg egy AY-kártya) használatával mikró gépházba is beépíthető volt. A rendszerbuszhoz bármilyen ZX-szabványos bővítőkártya csatlakozható. A már említett moduláris felépítés jegyében a fejlesztők több saját kártyát is kínáltak, melyeket szekvenciálisan lehetett csatlakoztatni. Az egyik kombi kártya a floppy lemezmeghajtó vezérlő soros és párhuzamos porttal. A másik az EPROM égető kártya. Létezett még a kiterjesztett billentyűzet kezelését végző lap, illetve AY-interfész kapcsolási rajza. Megjelent egy kombi billentyűzet és AY kártya is. A lapokat kézzel szerelték össze. 'Természetesen' megjelent egy kalóz-verzió is TS7M logóval, kissé átszabott áramkörrel. A kalózkodók nem csupán a gépet másolták le, de nem átallották felhasználni a dokumentációkat sem saját klónjukhoz. A gépeket kit-ként is meg lehetett vásárolni, például a Recly Computer Company-tól. [»] Az alaplap első DIN-csatlakozója az 5 voltos tápegységé. Ezt követi a rendszerbusz. A Kempston joystick, magnó és RGB zárja a sort. Az alaplap viszonylag szabadon konfigurálható. A ZX128/64 konfigurációban a szükséges 32K-s ROM mérete 1 darab 27256 (kompatibilis) EPROM-ból, vagy 2 illetve 4 darab 27128, 2764 típusból állhat. Mivel 2 darab foglalat van, ezért utóbbi esetben piggyback megoldást kell használni. A 64K RAM-hoz 8 darab RU5 chip kell. A 128K konfighoz 16 RU5 vagy 8 RU7 szükséges. A ZX48-nál szimpla 27256 illetve dupla 27128 EPROM kell, a RAM chipeket illetően nyolc RU5-öt kell installálni. Az EPROM-égető kártya dokumentumbéli dátuma 1990. Az égetőprogram Alhasov Sergei (Алхасов Сергеи, Friendly Software) munkája a MIUStól. A hardver a 2716, 2732, 2764, 27256, 27512 illetve 573РФ2 és 573РФ5 (a 2716 analógjai), az 573РФ4 és 573РФ6 (2764) EPROM chipekkel kompatibilis. A legnagyobb kapacitású 27512 égetése két lépésben történik és értelemszerűen nem lehetséges a 48K-s gépekkel. A lemezegység és Centronics-RS-232 interfész bővítő 1991-ben jelent meg a dokumentáció szerint. A TR-DOS 5.03-as verzióját használja az LPrint III kompatibilis interfész. A kibővített billentyűzet kezelésért felelős áramkör ugyanebben az évben jelent meg. Ez a 8x5-ös mellett a 8x6-os és 8x7-es billenytzetmátrixot támogatja. A plusz billentyűk funkcióit az 573РФ2 vagy az 573РФ5 EPROM tárolja. Az AY-interfész az AY-3-8910/YM2149F típussokkal kompatibilis. A (Flash)ROM/RAM diszk a Coders' Academy hardveresétől, Aguzov Igor Viktorovictól (Агузов Игорь Викторович, aka RZ Soft) származik. A fellelt változat verziószáma 6.19 1996-ból. [»] A csapat egyetlen számot megélt lemezújságjában, a Public Spirit 1997 májusi számában már a 6.20-as változat szerepel. [»] A ROM-diszk mérete 512K, a RAMdiszké 2048K. A Sergej Magomedovich Alhasovval készített interjúból kiderült, hogy egy Taganrog 128/48 alapú játékautomata ötletével keresték meg őket, innét indult a fejlesztés. [»] A végtermékbe utility-k és játékprogramok kerültek. Rostov-on-Donban indította az Omega Hackers Group a DonNews lemezújságot, mely 1999 januárjától 2005 márciusig 21 számmal jelent meg. A 12. számban olvashatunk Andrej Petrovic Gorelovtól (Андрей Петрович Горелов, Disabler) a Spectrum klónok Pentagon 128K 2+ kompatibilissé moddolásáról. [»] Helyi gépként a T-128 természetesen egy külön cikket kapott ebben a 2000. szeptemberi számban. [»] A 17. számban (2002 április végén) jelent meg szintén Disabler kapcsolási rajza a 32/64... 256K cache bővítésről (a Spectrum esetében ez shadowRAM-ot. jelent) [»] Igor Semenov (Игорь Семёнов, Steve of Coders'Academy) készítette el az 1024K RAM bővítést a géphez, mely az ATM Turbo, Pentagon és Profi szabványokkal kompatibilis. A bővítésről olvashatunk a Deja Vu 9. (1999. november) [»] és a Polese 16. (2000. február) számában. [»] A bank LED map megvalósítására is találunk ötleteket az Inferno diskmag 2. számában, melyet Maksim Saskin (Максим Шашкин, Shaitan) készített. [»] A 2001 márciusában megjelent cikk a Scorpion és a Spark gépekkel is foglalkozik.
↑date: 2025/03 |
1989. 
19??. | |||||||||||||
| © Tarjan Richard Gabor 1999-202x.
· address: HU-2500 Esztergom, Basa str. 19., Hungary · e-mail: trichard(a)journalist.com |
