| Lvov 48K (Львов 48K)
|
|
A klónozás kezdete A Lvov 48K (Львов 48K) számítógép 1985 és 86 között került kifejlesztésre az Lvov Polytechnic Institute Kísérleti Kutató és Fejlesztő Irodájában (ОКБ Львовского Политехнического Института). A napjainkban is műkődő egység jelenleg a NIKI ELVIT (НИКИ ЭЛВИТ) nevet viseli. A tervezés fő részese Jurij Dmitrievich Dobush (Юрий Дмитриевич Добуш) volt, aki többek között az ULÁ-t valósította meg diszkrét elemeken. Vele együtt dolgozott Evgenij Evgenevich Natopta (Евгений Евгеньевич Натопта), Oleg Vasilevich Starostenko (Олег Васильевич Старостенко) és Vitaly Lev (Виталий Лев). Az információk jelentős részét külföldi tanulóktól szerezték, akik az intézmény kollégiumában laktak. A fejlesztés oka az volt, hogy szerettek volna egy egyszerű számítógépet jó grafikai képességekkel és sok szoftverrel, mely megbízható, kompakt, és olcsón hozzáférhető. Az 1984 nyarán megismert ZX Spectrum mellett döntöttek az IBM PC-vel szemben 1984 végén kaunasi kollégákkal egyeztetett Natopa, akik szintén belefogtak a ZX Spectrum klónozásába. Információcserében állapodtak meg, ekkor merült fel a kereskedelmi forgalmazás ötlete is. 1985 augusztusában egy két órára kölcsönkapott gépet vizsgált Natopta és Dobush oszcilloszkóp alatt Az ULA és Z80 kölcsönhatásra voltak kíváncsiak. Az eredmények és az eredeti kapcsolási rajzok alapján, melyet keletnémet tanulóktól kaptak, megkezdődött a fejlesztés. A ROM firmvert egy nyugatnémet magazinból gépelték be. A fejlesztés nem papíron, hanem hardveren, élőben, prototípusokon folyt. Az első verzió 1985 szeptember végére (októberére) készült el. Ez alapján született meg az első kapcsolási rajz, maximálisan szem előtt tartva az eredeti gép lemásolását. Ez valószínűleg egy 16K-s gép volt, mivel csak az ezen a géptípuson is futó játékokkal tesztelésről szóltak a beszámolók. Ezt a protípust vihették Novoszibirszkbe, Novosibirszki Elektrotechnikai Intézetbe, a NETI-be (Новосибирский электротехнический институт, НЭТИ). Feltételezhetőleg ebből született meg a NETI AiT klón (НЭТИ АиТ) 1986-ban - világosan kivehető a 16K-s modelhez utólag illesztett 32K RAM. Bár a kaunas-i klón tervezőinek előbb lett működő prototípusa, de azt csak a Lvov-i verzió elkészült sémái után tudták azt befejezni. A 'memóriakártyát' viszont a kanunasi klónból másolták le a lvoviak. Ez feltehetőleg a 48K-s verzió kiterjesztett memóriáját jelenti. 1985 végére a gép akkori verzióját Harkovba vitték, ez volt a Harkov 48K (Харьков 48K) alapja. A klón 'utaztatásának' oka az volt, hogy mintegy cserevalutaként használták, mivel ekkor már egy 8086-os XT fejlesztésén gondolkoztak - ehhez kellett alkatrész és pénz Miután a fejlesztés készen volt, 1986-ra a készítők a tömeggyártást készítették elő. A tervek 1986 telének végén a Poljaron céghez kerültek, ennek Kulon komplexuma legyártotta a gépet. Ezek az alaplapok a 1400HH feliratot viselték magukon és 1987-ben megvásárolhatóak voltak. Starostenko elvitte a dokumentációkat Moszkvába és Szentpétervárra is 1986-ban. Így születettek meg a Moszka 48K és a Leningrád 48K klónok. A dokumentációk egyébként mind a fejlesztőirodából, mind a gyártóüzemből kiszivároghattak, utat adva a klón további klónozásának. Később természetesen megjelent a 128K bővítés is a géphez. Lényege, hogy a 8 darab 2 kilobájtos RU6 chipet 8K-s RU5 darabokra cseréljük és egyben beforrasztjuk a blokkoló kondenzátorokat.
↑date: 2023/03 |
több kép
1986. |
NETI AiT (НЭТИ АиТ)
|
|
Az első klón Novoszibirszben A Neti AiT (НЭТИ АиТ) klón 1986-ból Novoszibirszki Elektrotechnikai Intézet (Новосибирского Электротехнического Института) Automatizálási és Telemechanikai (Автоматики и Tелемеханики) tanszékének klónja, mely a Lvov 48K gépből származik. A prototípus Novoszibirszkbe kerüléséről már olvashattunk. Sikeres klónnak tekinthető, a kisebb és olcsóbb Leningrád megjelenéséig a helyi klónok mintegy 70%-át adta. Több verzióban készült, mely megtartotta a kezdeti kiadás fő kialakítását. A gép custom firmvere az АиТ НЭТИ felirattal bootol. A latin és orosz karakterkészlet között a Move és Erase parancsokkal lehetett váltani. [»] Három alverzióban jelent meg. Az első egy 38 darab dróttal bugfixelhető alaplap, mely közvetlenül a prototípusból származik. A Kempston joystick vezérlője a stripboardra került. A második már a bugtalanított verzió, melynél nem kellett vezetékezni, a memóriaidőzítéseket egy RC áramkör végzi. Az RGB kimenet szintje trimmeren keresztül szabályozható volt. A harmadik változatnál a memóriaidőzítésekhez inverter füzért használtak, az RGB trimmer eltűnt. Az alaplapra forrasztott DIN csatlakozók sorrendje: táp, Kempston joystick, fekete-fehér TV, RGB monitor, kazettás egység. A klónból fejlesztették ki a BPK Sever és Sever-48/002 (БПК Север és Север-48/002) gépeket. A kapcsolási rajzuk ugyanaz, elsősorban az alkatrészek elhelyezése tér el az alaplapon. További különbség, hogy a RAM-chipek blokkoló kondenzátorainak külön forrasztási helye van, és az alaplapi DIN-csatlakozókat felváltotta a drótokon keresztül forrasztott variáns. A fejlesztő tanszék jogutódja egyébként még ma is működik. Az egyetem neve azóta Novoszibirszki Állami Műszaki Egyetem (Новосиби́рский госуда́рственный техни́ческий университе́т), az egyetemi kar Automatizálási (Автоматики) tanszék néven működik tovább. [»], [»]
↑date: 2023/04 |
1986. 
19??. 
19??. |
Baltik 48K (Балтик 48K)
|
|
Az első klón extrákkal A Baltik (Балтик) az első ZX Spectrum klón, mely több extra funkciót kínál a 48K-s alapgéphez képest. 1985 és 1987 között fejlesztették, a források egybevetése alapján 1987 végére lehetett készen. Feltehetőleg a Kaunasi Műszaki Egyetem (Kauno technologijos universitetas) munkatársai esetleg rádióamatőrök voltak a megalkotói. Elsődlegesen ipari felhasználásra szánhatták, később adaptálták Spectrum klónná. Ezt támasztja alá a rengeteg plusz funkció és az inkompatibilitást növelő részletek. Az idők során folyamatosan fejlesztették mind a firmvert, mind a hardvert. Az egymezős memóriájú gépekhez tartozik, a 64K-t 8 darab 8K-s RU5 RAM chip adja. Ebből 16K shadow RAM-ként használható. A processzor a nemstandart 4MHZ-en üzemel. A gép 50-nél kevesebb mikroáramkörből épül fel, az ULÁ-t К556РТ4 és К155РЕ3 ROM chipek emulálják. Tartalmaz párhuzamos I/O portot is, melyet a КР580ВВ55 chip vezérel. Ezt a legtöbbször Kempston joystick és nyomtató vezérlésére használták. A firmverek tárolárása két darab ROM foglalat adott. Van shadow screen, ez a standarttal együtt multicolor (8x1) kompatibilis. Alapkiépítésben nem rendelkezik videókimenettel, hanem a stripboardon lehettett ezt instalálni. A gép a minszki Sonet (Сонет) céghez köthető leginkább. Rostov-on-Don-ban a SPLAV Speciális Tervező és Technológiai Intézet (ОКТБ СПЛАВ) is gyártott gépeket. Több műszaki oktatással foglalkozó intézmény is, mint például a Novopolotszki Politechnikai Intézet (Новополоцкий политехнический институт) szintén bekapcsolódott a gyártásba, valamint a Minszki Rádiómérnöki Intézet (Минский радиотехнический институт) diákjai is foglalkoztak vele. Grodno-ban a 90-es évek közepén egy magánszemély ugyancsak készített CP/M-es és TR-DOS-os klónokat. Általánosságban elmondható, hogy mind diákoktól és rádióamatőröktöl lehetett vásárolni gépeket. A minszki rádióamatőr piacon szinte az összes összetevő elérhető volt. Ezen a területen 1995-96-ig forgalmazták. Fehéroroszország keleti részén mintegy 80% volt az elterjedtsége. Moszkva vonzáskörzetében 1988 elején jelent meg az első verzió, de itt hamar háttérbe szorult a Leningrád és Pentagon gépek miatt. Ennek fő oka az ár és a megbízhatóság volt. Például a К556РТ4 és К155РЕ3 ROM chipeket hőterheléses tesztnek kellett alávetni. A Sonet két napig folyamatosan járatta a gépeket, az amatőr összeállításoknál ez nyilvánvalóan elmaradt, csökkentve a gépek megbízhatóságát. Nem mellékesen ezen ROM-ok égetése is speciális eszközt igényelt. A Sonet a gépeket a Yanka Maur utca iskolaépületében gyártotta, a forgalmazás az Amuri utcában történt. Az első széria még beépített tápegységgel készült, a második már külsővel. A konfigurációkat illetően a Baltic volt az alapklón, kazettás egységgel lehettet használni. A Baltic+ a lemezes verzió, mely a saját fejlesztésű Disk Monitor rendszert használta. A Baltic++ már CP/M kompatibilis is. A Baltic +2 ezek mellé printert kapott, a Baltic +3-t ráadásként második floppy meghajtót. A Baltic +4 a két floppys verzió printer nélkül. A lapokat a helyi gyárból rendelte meg a cég. A kész gépek melett üres alaplapokat, floppy vezérlő kártyákat, gépházakat, flashelt ROM-okat, CP/M floppykat is forgalmaztak. A videóáramkört természetesen előre installálták, sokszor elhagyva a párhuzamos port vezérléséért felelős chipet. A firmverket illetőten az első a hagyományos Spectrumé, csak itt félkövér betűtípussal. A következő már a kusztomizált © 1988 BALTIC RUSSIAN felirattal bootolt. Egy turbo töltést támogató firmver is megjelent. A 'szimpla' firmverek sorát a Baltic (c) 1992 SONET v1.2 jelű zárja. Léteztek több firmvert tartalmazó ROM-diszkes verziók. Itt az NMI gomb megnyomására aktiválódott menüből választhattunk. Ennek két fő verziója ismert. Az egyik a © 1988 BALTIC RUSSIAN & CPM, mely CP/M bootloadert, másolót és assemblert tartlamaz. A másik az 1992-es turbo firmver, mely lemezformázót és kazettatesztelőt kapott az assembler helyett. Ennek két alverziója is létezett. A CP/M 64 karakter/soros képernyőt és 800K-s lemezeket használt. A fejlesztések ellenére a CP/M-es gépek nem terjedtek el széles körben, köszönhetően a magas árnak. A Radiojubitel (Радиолюбитель) magazinban rendszeresen szerepelt a gép, népszerűsítő cikkekkel és hirdetéssel egyaránt. Ezek elsősorban a cégalapító V. Boreysho (В. Борейшо) írásai, melyek a magazin első, 1991/1-es számától kezdve jelentek meg. Természetesen később elérhetővé vált a klónhoz a 128K RAM+AY+TR-DOS bővités. Ez az eredeti tetejére forrasztott RU5 chipeket jelent. Az AY-chip külön kártyán kapott helyet. Opcionális ROM-bővítés is elérhető volt hozzá. Mind a 48K-s, mind a 128K-s TR-DOS kontrollerekkel használható ez a bővítés. [»] Később az 512K RAM bővítés is megjelent Micruho-Maklajtól az 1997. októberében megjelent Lprint #23 lemezújságban. [»] A klón Т34ВГ1, azaz a КА1515ХМ1-216 jelű integált áramkör alapjául szolgált. A tervezéskor ezt a klónt vették alapul az extrák nélkül. Ezt támasztja alá a 4MHz-es processzorsebesség, valamint az 5:3 arányú képernyő a 4:3 helyett. Az utóbbi megoldása az Int szignál bugfixével együtt a SPLAV dokumentumában olvasható. Több más klón alapjául is szolgált a gép. A Kompanon (Компаньон) 95%-ban a Baltik analógja, a ROM-diszk is nagyjából megegyezik vele. [»] Természetesen a kisebb-nagyobb változtatással bíró klónok is megjelentek, például az Astra (Астра) [»], a Saulys-1 [»], a Nikos (Никос): [»], az Ikar (Икар) [»], a Riga variáns: [»], Ural (Урал) [»] és a Raduga. (Радугa) [»] És akkor még nem is beszéltünk a Т34ВГ1 alapú klónokról...
↑date: 2023/04 |
1987. |
| Таганрог 128K (Taganrog 128K)
|
Ez a számítógép a taganrogi Mius fejlesztőiroda klónja 1989-91-ből. A fő fejlesztők: Сергей Магомедович Алхасов (Sergej Magomedovich Alhasov), Виктор Васильевич Коженякин (Viktor Vasilevich Kozhenjakin) és Виталий Михайлович Майсов (Vitalij Mihajlovich Majsov). Azon kevés klónok egyike -a Profi-n és az Elara 128K-n kívül-, mely moduláris felépítésű. Tehát a fő alaplaphoz a gyártó maga kínált kiegészítő lapokat. A rostovi régióban a 90-es évek első felében a legnépszerűbb klón volt. Ez köszönhette többek között kis méretének, 128K RAM-jának és Kempston portjának, valamint a bővítőcsatlakozónak a kedvező ár mellett. A Leningrád 1 módosított sémáján alapul. A 24,9×14,3 cm-es alaplap 16 darab RU5 chipet és 2 darab ROM foglalatot tartalmaz. A rendszerbuszhoz bármilyen ZX-szabványos bővítőkártya csatlakozható. A már említett moduláris felépítés jegyében a fejlesztő két saját kombi kártyát is kínált. Az egyik a floppy lemezmeghajtó vezérlő soros és párhuzamos porttal, a másik egy ROM-disk kártya a hangchippel és kibővített billentyűzet csatolóval. Utóbbinál a 2x64K-s ROM-ot felváltotta később egy 4x128K-s egység, és egyúttal Kempston-egér vezérlőt is kapott. Létezett egy gyári szimpla AY-interfész is. Megjelentek sémák az 1024K-ig történő RAM bővítéshez és a lemezvezérlő turbósításához is. A csatlakozók elrendezése és bekötése a kiépített konfigurációktól függött. A lapokat kézzel szerelték össze. 'Természetesen' megjelent egy kalóz-verzió is TS7M logóval, kissé átszabott áramkörrel.
| 
több kép
1989. |
| © Tarjan Richard Gabor 1999-202x.
· address: HU-2500 Esztergom, Basa str. 19., Hungary · e-mail: trichard(a)journalist.com |
