-Fajok-Kasztok-Zyar történelmeVámpír
Zyar vámpírjai nagyban eltérnek a többi világ alkotta „vérszívóitól”. Első sorban két fő típusát különböztetjük meg: a született vámpírt és a nemszületett-et, avagy azokat, akiket egy vámpír tett vámpírrá. A két típust nem csak keletkezésük teszi különbözővé, több apró dologban is eltérnek, ám vannak dolgok, melyek mindkét típusukra vonatkoztathatóak.
A vámpírok bárhol ott lehetnek, akár a közvetlen szomszédságunkban is, a Nap nem okoz nekik különösebb gondot, mikor emberi alakban vannak. Van egy másodlagos alakjuk is, mely esetén erejük, gyorsaságuk és regenerálódási képességük is megnő, ám ennek ára van: nappal nem hagyhatják el sötét, árnyékos helyüket, mivel csupán egy óra alatt szénné égnének. Természetesen az idősebb vámpíroknál ez az idő dupla annyi is lehet, ám ennek ellenére ebben az állapotban nem szívesen hagyják el otthonukat. Másik hátránya az átalakulásuknak, hogy sokkal több vérre van szükségük. Míg alapállapotban akár 2 napig is kibírhatják vér nélkül, így fél napig sem bírnák, teljesen kiszáradnának. Ezen állapotban nem csak adottságaik, de testük is megváltozik. Emberi alakjukat teljesen elvesztik. Bőrük színe jóval sötétebb lesz, szürkés. Egy pár szárnyat is növesztenek, mely természetesen nem csak dísznek van. Fülük hegyessé válik, valamint körmeik karmokká alakulnak. Izmaik is megnőnek, általában látható mértékben, így gyakran van, hogy az átalakuló vámpír ruháit is tönkre teszi.
A vámpírok akár több ezer évig is elélhetnek, sokan úgy tartják, hogy ha nem avatkoznak bele az életükbe, akár örökké is élhetnek. Bőrük, habár keményebb egy halandóénál, nem sebezhetetlen. Nincs szükség sem karóra, sem konkrétan fejlevágásra ahhoz, hogy megöljék a vámpírt, bár tény, hogy ezek nélkül elég nehéz, hála erős regenerálódó képességüknek.
A született vámpíroknál eleinte nem jelentkezik az erejük, első 10-15 évüket úgy élik meg, mint az emberek. Testi fejlődésük épp úgy meglátható, mint a halandóknál. Regenerálódási képességük is éppen, hogy csak jobb az emberekénél, míg erejük és gyorsaságuk szinte egyezik velük. Körülbelül a 10. életévük betöltése táján szoktak jelentkezni első alkalommal a vámpír lét jelei, bár ezek sem feltűnőek még. Csupán gyorsabban és erősebbek lesznek. Újabb öt év elteltével jelentkeznek a vámpírság igazi jelei. Sebei feltűnően gyorsan gyógyulnak, erejüket és gyorsaságukat általában már megcsodálják. Gyakran már ebben az életévükben jelentkezik a belső démonuk is, amely megpróbálja az ép elméjük felett átvenni az irányítást. Legtöbb esetben a született vámpírok túljutnak ezen a szakaszon. Ilyenkor testük átlép a második fázisba: átalakulnak, s van, hogy napokon keresztül minden éjszaka ölnek, szinte megállás nélkül, míg a nappalokat teljesen átalusszák. Vérszomjuk ekkor a legmagasabb egész életük alatt talán. Ha egy vámpírnak nem sikerül felül kerekednie ezen énjén, akkor örökre ebben a formában ragad, eszét veszti és a nagy átlaguk hamar meghal.
Miután túljutottak ezen az átalakuláson, testük visszafejlődik emberi alakba, ám valahogy még is mások lesznek. Innentől kezdve számítanak teljes körű vámpírnak. Másodlagos alakjukat bármikor fel tudják venni, ám eleinte kevés ideig tudják fent tartani.
A másik kategóriájukba tartoznak azok, akiket egy vámpír tett vámpírrá vércsere útján. Ez a vércsere bármily módszerrel történhet: ha egy vámpír vére egy ember szervezetébe jut, az szép lassan megöli annak emberségét, maga is vámpírrá változik. A folyamat mindenkinél más ideig tart. Míg nem fejeződik be, ugyan olyan gyorsan öregszenek, mint az összes halandó, azzal a kis különbséggel, hogy regenerálódási képességük javul. Hallásuk és szaglásuk is jobban kezd kitűnni az embereké közül, ám ha az „áldozat” nem tudott a vércseréről, akkor nem is szokott rájönni, hogy változik. Vérre még nem éheznek, bár ha egy vámpír segíti őket, akkor elkezdi általában rászoktatni a vérivászatra az embert.
Ritka, hogy egy ember vámpír segítsége nélkül éli túl a következő fázist: az átalakulás fázisát. Náluk is megtörténik, ami a született vámpírok gyermekkorában: testük kínok között átalakul a másodlagos alakjukba, vérszomjuk megnő. A vámpírrá tett emberek nagyja megőrül ebben a formában, nem bírják sokáig. Teljesen megvadulnak és vesztüket is ebben szokták lelni.
Azon keveseknek, akik túlélik ezt az állapotot, megadatott a vámpírok élete, habár még mindig nem egyenértékűen egy született vámpírhoz. Kicsit visszamaradottabbak a fejlődés terén és több vérre is van szükségük az életben maradáshoz. A nap jobban árt nekik és nem csak a másodlagos formájukban. Emberként is kissé égőnek találják a Nap fényét, habár hozzá tudnak szokni, mivel komoly kárt nem tesz bennük.
Hierarchiájuk:
Az egész hierarchia legalján állnak az átlagos vámpírok. Ez a legalsó szint a nem született vámpírokat foglalja magába. Közvetlenül fölöttük áll, személyhez fűződően, az a vámpír, aki vámpírrá tette így őket.
A következő szinten a született vámpírok állnak, valamint egy-két kivételes vámpír, akik kiérdemelték, hogy magasabb rangúan kezeljék őket, mint a többi nem született vámpírt.
A harmadik szinten a nemesek állnak. Vámpír nemes szinte csak született vámpírokból lesznek, igen ritka, hogy egy halandóból lett vámpír válik nemessé.
A nemesek fölött állnak a Tanács tagjai, ez tíz főt foglal magába. Nem túl gyakran változik a Tanács tagjainak személye. Jelenleg egyetlen emberből lett vámpír tagja van a Tanácsnak.
Végül mindenki felett áll a fejedelem: a király, vagy épp királynő. Ez általában a legerősebb, legidősebb vámpír.