A7V

Az A7V a német hadsereg elsõ sorozatban gyártott harckocsija volt elsõ világháború során. A harckocsit 1917 májusára fejlesztették ki, az egyre növekvõ brit és francia páncélos veszély ellensúlyozására. Az új Sturmpanzerwagen (magyarul páncélozott rohamkocsi) azonban ormótlan konstrukciónak bizonyult, nagy magassága miatt könnyen instabillá válhatott. A jármûvet 18 fõs személyzet üzemeltette, egy darab ágyút és 6 géppuskát szállított. Az A7V-bõl mindössze 20 darabot gyártottak a háború során, ez részben a harckocsi rossz teljesítményének tudható be, részben pedig a már addigra túlterhelté váló német hadipar nem volt képes fedezni a gyártás anyag szükségletét. A német hadvezetés a zsákmányolt szövetséges harckocsik használatát részesítette elõnyben. A hadtörténelem elsõ páncélos csatáját 1918. április 24-én, Villeres-Bretonneux térségében a brit Mark IV-esek és a német A7V-k vívták.

A7V

A Wotan elnevezésû A7V harckocsi másolata, a munsteri Német Páncélosmúzeumban

Általános tulajdonságok

Személyzet

18 fõ

Hosszúság

7,34 m

Szélesség

3,1 m

Magasság

3,3 m

Tömeg

30 - 33 tonna

Páncélzat és fegyverzet

Páncélzat

20 - 50 mm

Elsõdleges fegyverzet

57 mm-es ágyú

Másodlagos fegyverzet

6 db 7,9 mm-es géppuska

Mozgékonyság

Motor

2 db Daimler 4-hengeres benzin motor
149 kW (200 Le)

Felfüggesztés

függõleges hordzsámolyokon nyugvó felfüggesztés

Sebesség

9 km/h

Fajlagos teljesítmény

6.5 kW/t

Hatótávolság

30-80 km
<<<Tankok Következõoldal>>>