 |
||||
 |
Az F4U–4 volt az utolsó, a II. világháborúban is alkalmazott változat. A kijelölt századok csak mindössze 4 hónappal a Csendes–óceáni harcok vége előtt kapták meg a gépeket. Sorozatgyártásba az „A” (6 db 0,50 cal. gpu.), a „C” (4 db Hispano gépágyú), a „D” (6 db 0,50 cal. gpu.), az „N” (éjszakai vadász) és a „P” (fotófelderítő) változatok kerültek.
F4U–4 Az F4U–5 első prototípusa 1945. decemberében repült először. Az F4U–4 továbbfejlesztésének jegyében a tervezéskor mindent felhasználtak, ami a Corsair 5 éves gyártása, fejlesztése során eredményesnek bizonyult. Az új típushoz – ahogy a típus története során minden alkalommal – új motort rendeltek. A Pratt-Whitney R-2800-32W kétfokozatú turbófeltöltővel ellátott erőforrás 8000 m–en leadta a 2350 lóerőt, víz–metanol befecskendezéssel a 2760 lóerőt. A törzsön is változtattak. |
 |
||
 |
||||
