1941. június 30–án a Haditengerészet megrendelte az XF6F–1 és az XF6F–2 prototípusokat, melyek Wright R-2600-16 motorral voltak ellátva. Az alkalmazott motor 1700 lóerő leadására volt képes.

Rögtön az után, hogy az XF6F–1 1942. június 06–án először a levegőbe emelkedett, a gépet drámaian áttervezték, melynek eredménye az XF6F–3 lett, melybe már a Pratt-Whitney 2800 erőforrás került, a maga 2000 lóerős teljesítményével. A hirtelen drámai változtatás okára csak a háború után derülhetett fény.

Azokban az időkben, amikor az XF6F–1 a próbarepüléseit végezte, a japán Zéróról csak annyit lehetett tudni, hogy gyorsak, mozgékonyak, és nyomasztóan sok szövetséges repülőgépet lőnek le. A hadiszerencse ekkor váratlanul a szövetségesek mellé szegődött a kísérleti repülésektől távol, a messzi északon, az Aleut–szigetlánchoz tartozó Akutan–szigeten.

1942 júniusában a Haditengerészet PBY járőrgépének egyik megfigyelője a szokásos járőrrepülés közben az Akutan–sziget egyhangú felszínén sötét foltra lett figyelmes. A pilóta letette a gépet egy közeli öbölben és partra szállva közelebbről is megvizsgálták a foltot. A PBY meglepett személyzete egy pilótafülkéjével lefelé fordult Zéró vadászgépet talált. Azonnal értesítették a Haditengerészetet, akik a helyszínre érkezve a katonai hírszerzéssel közösen azonnal megkezdték a gép „kimentését”. A vizsgálat megállapította, hogy egy eltört olajvezetéktől és megrongálódott burkolati elemektől eltekintve csaknem teljesen sértetlen Zéró került a birtokukba, amely feltehetően motorhiba miatt hajtott végre kényszerleszállást a szigeten. A pilóta, Tadayoshi Koga a leszállás közben eltörte a nyakát, holttestét a felfordult gépben az ülésbe szíjazva találták meg.

Vissza

Bezár

Tovább