 |
||||
 |
A gépet a helyszínen szétszerelték és a Grumman Company gyárába szállították, ahol ismét összerakták, amerikai jelzésekkel látták el és teszteknek vetették alá.. A zsákmányolt Zéróval végzett kísérleti repülések tapasztalatai alapján tervezték újra az XF6F–1–et. Az összehasonlító tesztek egyértelműen megállapították, hogy a XF6F–1 jelentősen lassabb, mint a Zéró, azért döntöttek végül a Pratt-Whitney 2800-10 motor beépítése mellett, amely a Hellcat–et 604 km/h–ra gyorsította fel, 47 km/h–val gyorsabbra, mint a Zéró. Ezen kívül fény derült arra is, hogy a 370 km/h fölötti sebességtartományban, különösen zuhanórepülésben a Zéró instabillá válik, a csűrőlapok hatásfoka nagymértékben csökken. Ez a felismerés alapvető információ volt a Zérókkal szembeni harceljárások kidolgozásakor.
A „megmentett” Zéró amerikai felségjellel A módosítások nyomán megszületett XF6F–3–at már sorozatgyártásra alkalmasnak ítélték és F6F–3 típusjellel gőzerővel megkezdődött a sorozatgyártás. Az első szériában nagy hangsúlyt fektettek a pilóták és a gép „kényesebb” részeinek védelmére. |
 |
||
 |
||||
