 |
||||
 |
Az első sorozatgyártásba bocsátott típus az F6F–3 volt, melyet először az Essex hordozó fedélzetére telepítettek. Az első harci bevetésére 1943. augusztus 31–én, a Yorktown fedélzetéről felszállva a Marcus–szigetek (Minami–tori–szigetek) elleni támadásnál került sor, mindössze 1127 km–re japán délkeleti partjaitól A Zérók elleni tűzkeresztségen 1943 decemberében esett át a típus. Kb. 100 db Hellcat vette fel a harcot közel azonos számú japán vadásszal, melyeknek a fel Zéró volt. A csata során 28 db Zérót lőttek le a bemutatkozó Hellcat–ek, míg a harcban elszenvedett saját veszteség mindössze 3 db gép volt. A gép harci eredményei láttán a gépeket 1944. januárjában a Fülöp–tenger térségébe küldték, ahol végképp beírták magukat a hadtörténelembe. 1944. január 19–20–án ment végbe a hivatalosan Fülöp–tengeri csatának, a pilóták által „Mariana–i pulykalövészetnek” nevezett légi ütközet. 1944. január 19–én kora reggel kisebb összecsapásokkal kezdődött a Mariana–szigetekhez tartozó Guam–sziget felett. A tengeri hadművelet során Jisaburo Ozawa admirális a 9 db anyahajóból és a kísérő hajókból álló japán flottarészleggel megpróbálta felkutatni és megsemmisíteni az amerikai 5. flottát. Ozawa a 9 db hordozójáról összesen 450 db vadászgépet tudott az amerikaiak ellen a levegőbe küldeni, míg az 5. flotta 15 db hordozóról 900 db repülővel volt kész visszaverni a támadást. A két fél kb. délelőtt 10 óra körül derítette fel a másik helyzetét. Ozawa elsőnek indított 70 repülőgépet, melyből 28 db Zéró, a többi különböző típusú vadászbombázó és torpedóvető gép volt. Az amerikai radarokon a japán támadóerő akkor jelent meg, amikor 150 mérföldre megközelítette az amerikai flottát. Ekkor az amerikai hordozók szélirányba fordultak és csaknem minden repülésre alkalmas vadászgépet felküldtek. |
 |
||
 |
||||