|
VOUGHT F4U CORSAIR
Az
Amerikai Haditengerészet Légügyi Hivatalánál (US Navy
Bureau of Aeronautics: BuAer) régi hagyományai voltak
olyan repülőgép tenderek kiírásának, melyek az elérhető
legjobb technika alkalmazására kényszerítették a tervezőket. Ez
ösztönzőleg hatott a gyártó cégekre, akik új gyártási
technológiák alkalmazásával válaszoltak a kihívásokra.
Mikor a BuAer 1938. február 01–én megküldte egy nagy
teljesítményű, haditengerészeti vadászrepülő tervezésére
vonatkozó tender kiírását az United Aircraft Corporation–nek
amely egyben tulajdonosa volt a Vought–Sigorsky–nak is
úgy tűnt, hogy a Haditengerészet túl magasra állította a
mércét.
A
Vought mérnökei már a program elején a Pratt &
Whitney R-1830 Wasp léghűtéses, radiál motorját választották
a prototípushoz, mert az híres volt megbízhatóságáról, így a
prototípust, a V–166–A–t tulajdonképpen e motor köré
tervezték. A BuAer sebességre vonatkozó követelményei
1940–ben a tervezők figyelmét a Pratt & Whitney R-2800-4
Wasp kétfokozatú kompresszorral ellátott kísérleti motorjára
terelték. Az első megépült prototípust, az XF4U–1–et
már ezzel az erőforrással szerelték fel.
1940–ben a Pratt & Whitney R-2800–as volt a kor
legerősebb repülőgépmotorja. A 18 hengeres motor
teljesítménye meghaladta a hengerenkénti 100 lóerőt. A
félelmetes Double–Wasp léghűtéses motor a maga 46
literes hengerűr térfogatával 1850 lóerőt adott le. A lóerők
vonóerővé alakítására a Hamilton Standard Hydromatic
4,06 m átmérőjű, 3 ágú légcsavarját választották, ami újabb
problémákat vetett fel a repülőgép anyahajó fedélzetről
történő alkalmazhatóságával kapcsolatban. |
