 |
||||
 |
Az XF4U–1 prototípus 1940–ben Kiderült, hogy a klasszikus sárkányfelépítés, az erőhatásoknak ellenállni képes rövid, erős futómű és a szokatlanul nagy légcsavar együttes alkalmazása esetén leszálláskor a légcsavar eléri a leszállófedélzetet. A probléma kiküszöbölésére kínálkozó legegyszerűbb megoldások miszerint a légcsavarátmérőt csökkentik, vagy a futószárat meghosszabbítják szóba sem kerülhettek. Tekintettel kellett lenni arra, hogy a futóműnek ki kell bírnia a hordozó fedélzetére történő landoláskor ébredő szélsőségesen nagy erőhatásokat, azért annak mindenképpen rendkívül strapabírónak és masszívnak kellett lenni, azaz minél rövidebbnek. További problémaként jelentkezett, hogy a szárnyban nem lett volna elég hely egy meghosszabbított futómű számára, illetve ha a légcsavar átmérő csökkentése mellett döntenek, akkor a motor teljesítményének jelentős hányada kárba vész. |
 |
||
 |
||||
