Főoldal – Vályogház - 2021

Hálószoba befejezése

Mivel itt 2 fal vályogból van, ezért nem lehet olyan gyorsan haladni, mint egy téglafal esetében.
A plafon vonalában a vályogfal tetején hagyományos téglák vannak, így ott a plafon és a fal találkozási rései ki lettek fújva PUR-habbal.

A vizes munkálatok miatt a párátlanító ismét be lett kapcsolva. (Nem lenne jó, ha a hidegben bármi is bedohosodna a rengeteg víz miatt).

A fal felső síkjából még mindig rengeteg betont le kell vésni, hogy ne lógjon be a szobába...

A fürdőszoba felől felfalazott hézagot már épp ideje levakolni (mivel vályogfal, így mészhabarccsal) .

Egy kis habarcs, egy kis nád, ha még eddig nem tudnád :).

Aztán megint habarcs...

Egészen a plafonig.

Itt a vályogfalra téglák kerültek, jó hosszú szögekkel megerősítve a fugák mentén.

A 100-as, 200-as szegek jól megállnak a vályog falban. Enélkül idővel a téglák elmozdulhatnának.

A betonvágás még mindig porral jár, de muszáj a kilógó részeket gyémánttárcsával „leflexelni”.

Végre elfogytak a kilógó betondarabok és jöhet a lécezés.

A lézeres vízmérték még mindig a barátom...
bár a kapcsolatunk kissé megtört, amikor leejtettem és elszakadtak benne a hajszálvékony vezetékek, amelyek a lézerhez mennek.
Végül egyetlen nap mosolyszünet és műtét után a beteg meggyógyult.

A nagyszoba ajtó szegély egy cserépléc sablonnal megtartva kap egy kis vakolatot.
A cseréplécről mindig eszembe jut a „cserépléctörés sípcsonttal”, meg az „ég a művész” filmjelenet Mucsi Zoltán kiváló előadásában.

Az ajtó keret ki lett maszkolva, mert utólag nem jó móka levakarni a rákövült vakolatot.

A léc alatti hiányos vakolat már nem fog visszakérdezni, hogy „mi a hézag?”, mert az már el lett tüntetve.
Ez kell, hogy a levegő ne szökjön ki a szobából. Ez sima vakolóhabarcsból készült, mert ez az újjáépített hátsó téglafal.

Nos, ami a vályog falat illeti... Igen, itt kell a nádazás, sűrű szögeléssel... Nád, nád, nád #&@...

Másképp ez nem állna meg, akárcsak egy részeg. Persze a falnak támaszkodva könnyű.

A szögek pontosan a drótozáson keresztül lettek beütve. Most már mondhatjuk, hogy a nádnak van némi beütése.

Így semelyik irányba nem tud elmozdulni. (Most, hogy megkötöztem, nem tudja mi vár rá).

Persze a konnektorok helyét ki kellett hagynom. Ja, „vágom”. Majd kap egy magasító keretet (lásd bal oldali sárga kerek izé).

Ebbe egy-egy vakolófedél került és már nem is megy bele a habarcs. Nyugodtan lehet „pacsmagolni” körülötte.
(A mészvakolat felhordása határozott rádobással történik, ami a szobából egy „frissen meszelt disznóólat” varázsol pillanatok alatt).
Kb. a takarítás annyi idő lesz, mint ennek a kis falszakasznak a vakolása.

A másik falon a vakolat száradása után jöhet a gipszkarton.

Szándékosan nagyobb kinyúlása lesz, mint a másik szobában.

Itt maga a gipszkarton fogja tartani a LED szalagokat, mert itt több is lesz egymás mellett a nagyobb fényerő miatt.

Az élek majd kapnak hajlaterősítő szalagot a repedésmentes és légtömör zárás érdekében.

A másik oldalon a síkba faragott gerendák kiváló felfogató pontok a lécezéshez. Legalább ennyi hasznom legyen belőle a sok kínlódás után.

Más perspektívából: Na azért még eléggé „ergya”.

Akkor váljunk újra gyermekké (malaccá) és kezdődjön a „dagonyázás” . Elsőre feldobálom a mészvakolatot a falra egy fángli segítségével.

A padlón már egy mészálló malac jókat hemperegne...- Elképzeltem egy meszes disznót egy jegesmedve mellett...

Az alsó nádazás levakolva, jöhet a következő nád a földes falrészletre, mert ezen alapból nem állna meg semmilyen vakolat.
A mészbe belenyomkodott nádat felszögeltem, nem sajnálva belőle vagy 100db-ot... Jól odafogta ezt leszögezhetem...

Utána még egy réteg 1:4 arányú mész-homok vakolat...

A szélek elsimítva, padló feltakarítva, újabb ősz hajszálak kinövesztve...

Másnap egy kis sikítás, akarom mondani simítás (elsőre elírtam, de így marad).

A mész legyen olyan, mint a jó nagymama és kössön rendesen, addig folytatom a gipszkartonozást.

Végre eltűnik a beton rondaság.
Sajnos nem lehetett az egészet levésni, mert elég bénán öntötték rá anno és a vasakat is érintettem volna, ha jobban levésem.

Végre egy betonmentes sima fal. Az a 10cm nem fog hiányozni úgy 2,6 méter magasan...

A léc kívülre lesz felcsavarozva és ezen belül lesznek a LED szalagok ha már elkészül a festés és társai.

A belső lécek távtartó sablonként is megteszik, hogy egyforma legyen végig a távolság.

Ez a léc végső helye.

A fölösleget meg le lehet vágni, majd síkba csiszolni... Persze ez jól hangzik így elmondva, de úgy nézek majd ki, mint a lisztes molnár.

A kész dobozolás lécezve: A zöld szín a léceken nem végleges, csak egy mártott gombavédő bevonat.

A másik oldalon egy kissé eltér a lécezés, mivel a plafon gipszkarton merevítése nem ideális helyen van, így a falhoz is került egy léc.
A létra cipelést kissé meguntam, ezért van 2 létra a szobában. Egyedül nem jó lécezni.

A kereszt tartókat előre méretre vágtam és behajtottam a csavarokat, így nem a létrán egyensúlyozva káromkodva kell betekerni őket.

A függőleges összekötők becsavarozva.

A felső téglasor sajnos nem egyvonalú a fal síkjával, így távtartókkal lett beállítva pontosan.

A vályogfalak nem az egyenességükről híresek...

De szép fekvő létra, mondjuk antigravitációs macskák részére...

Ennek a tetejére jöhet a végső lécezés. Így lesz ez a dobozolás azonos méretű a másik falon találhatóval.
Ez a fal lehetett volna teljesen sík is, de a rejtett világítás miatt mindkét falon egyformának kell lennie az esztétika miatt.

Itt jól látszik a vályogfal egyenetlensége. Erre a lécezésre egy kisebb gépjárművet is fel lehetne akasztani.

A piros elosztódobozban a LED világítások tápegysége lesz.

Egy kis csendélet. Szinte látni, ahogy köt a mészhabarcs...

Elsőre nagynak tűnik a műanyag doboz, de egy 12V/5A-es tápegység épphogy elfér benne némi szellőzési lehetőséggel...
A kábeleket előre belehúztam, mert utólag nem sok esélyem lenne rá.

A doboz helyét öröm volt kifaragni...

Végül csak a helyére került némi reszelgetés után...

És dobpergés: A kirakós utolsó darabja következik

Az illesztéseket szögbe vágtam, mert különben tutira elrepedne gipszelés után.

Felül szép, alul csúnya, akárcsak egy agyon sminkelt ronda nő.

A léc is a helyén.

A léc elé még kerül egy takaró gipszkarton csík.

A pillanatszorítók mindig sokat segítenek, mert az evolúció csak két kézzel áldott meg (szerencsére).

Itt sem lett kispórolva a pisztácia, akarom mondani a gipszkartoncsavar.

Így távolról nem is annyira csúnya.

Közelről annál inkább...

A glettelés után eltűntek a csavarok és az illesztések.

A fal glettelése folytatódik.

Itt még elég sok vakolat hiányzik.

Egy réteg feldobálva...

Másnap a maradék is fel lett hordva. A polisztirol lap ezután le lett hálózva.

Egyre szebb a fal. Ez már a simítás utáni állapot.

Egy utolsó simítás itt is.

Még egy vékony javító réteg.

A meszelés folyamata... 2-3 réteg után kezd el igazán fehéredni.

Még egy kis simítás.

Ezzel a réteggel már tényleg elég hibamentessé váltak a falak.

Megint meszelés. Itt már a szobából át lett pakolva minden a műhelybe.

Végül csak elérte a fal a megfelelő fehérséget és felületi minőséget.

Itt már szinte bántja a szemet annyira világos a szoba. (Nem szeretem a sötét helyiségeket).

Egy éve még plafon sem volt. Ahhoz képest már eléggé otthonossá vált.

Még egy réteg mészfesték (emiatt lett az ajtó lefóliázva, mert a mész nagyon meglátszik, ha rácsöppen).

Némi padló vakarás és porszívózás után elkezdődhetett a járólapozás. Nem vagyok burkoló, de ilyen szintező éket bárki vehet, ami javít a minőségen.
Persze a legfontosabb a padló előkészítése, hogy teljesen hibamentes legyen.

Minden nap kb. 2-3 sort raktam le, de alaposan be lett állítva minden egyes lap. Hiába egy szakember 1 nap alatt lerakta volna, nekem ez 4-5 napba telt.

A lapok és a padló is be lett kenve ragasztóval (a padló fogas glettvassal, a lap csak a simán).

A szintező ékek kitörése után (a lerakást utáni napon) mindig kikapartam a fugákat, majd kiporszívóztam, mert 2-3 nap múlva már kezelhetetlenül megköt a ragasztó.

Sokadik nap térdelés. Gyerekkoromban nem kellett ennyit térdelnem...

Végre elértem az ajtóig. Jönnek a szegélyek.

Mennyivel jobban néz ki és végre nem lesz por!

Szegélyek készen, felmosva. Sohasem volt ez a szoba ilyen tiszta.

Van egy kis különbség.

Megint besötétedett...

Másnap a másik oldalról is lefényképeztem, mert nem lehet betelni a látvánnyal. Az ajtó is visszakerült a helyére.

Jöhet a fugázás...

Közben megjöttek a szekrények, amit elkezdtünk összeszerelni.
A bútorboltban 3-szor is rákérdeztem a magasságára, mert 243cm van a dobozolás alatt és a szekrény 242cm magas.

Itt látszik, hogy épphogy befért a helyére. Közben készül a világítás is (egyenlőre csak az egyik oldalon).

A kész ruhásszekrények:

<< Vissza <<