Vályogház felújítás

Mire érzékeny a vályog?

Hogyan újítsuk fel?

A vályogházak használatának és felújításának megvannak a maga szabályai. Ezeket komolyan kell venni, mert a ház állagának gyors romlását idézheti elő, ha valaki nem olvas utána.
A vályog, mint építőanyag, gyakorlatilag földből/agyagos földből van, amelyet homokkal soványítanak, ha tűl sok benne az agyag.
Vázanyagként keverhetnek bele szalmát, szalma töreket, esetleg pelyvát stb. A pelyva főként a vakolatban használatos.
A bele kevert növényi rostok nem engedik elporladni, szétesni az anyagot. Mondhatjuk, hogy egy ősrégi kompozit anyag.
A szalma/törek, mint szálas anyag megerősíti a vályog keveréket (kevésbé reped), a nyomószilárdságot viszont az agyagos biztosítja.
Mivel a vályog földszerű anyag, ezért könnyen magába szívja a párát, nedvességet, de könnyen le is tudja adni.
Ez a vályogház titka. Télen, amikor száraz a levegő, a falak leadják a párát a szoba levegőjének, ha viszont túl párás a levegő, akkor a vályogfalak magukba zárják.
Így a páratartalom egész évben az optimális 40-60% közötti tartományban tartható.
A gond ott kezdődik, ha túl sok vizet/párát kap a fal és/vagy nem tudja leadni. Ilyenkor megindul a korhadás, gombásodás, ami lássuk be nem túl egészséges se ránk, sem pedig a házra nézve.
Ha teljesen átáznak a falak, az komoly statikai problémákat okozhat, akár össze is dőlhet az épület.
A vályogház építésekor a tégla (tömött fal esetén a falazat) hetekig-hónapokig szárad. Ebből is sejthető, hogy ha eláztatjuk, nem fog 1-2 nap alatt kiszáradni!

Tipikus hibák:

- Beázik a tető: Ez hamar tönkreteszi a falazatot. Szétázik, megrogyhat, sőt ki is dőlhet. Ezt mihamarabb meg kell szüntetni.

- Hiányos külső vakolat: Az időjárásnak kitett fal gyors romlásnak indul. A leggyorsabban az északi falak mennek tönkre, mert az északi szél az uralkodó, így könnyebben ráfújja az esőt. A nap viszont itt soha nem süt rá.

- Futó növények a falakon: Ezt sem kell sokáig magyarázni. A fal végső soron földből van. A növények gyökereinek semmi keresnivalója benne, mert hamar tönkreteszi.
A tömött falakat gyorsabban, a vályogtégla falazatot lassabban károsítja.

- Lábazatra hordott földréteg: Semmilyen törmelék, hulladék és föld ne legyen a lábazatra hordva, mert ez feláztatja a falazatot és hamarabb tönkremegy.

- Alsó szigetelés sérülése/hiánya: Alap nélküli és hibás alapozású házaknál okozhat problémát. Egy kis tereprendezéssel el kell vezetni a vizet a falaktól. Ha több nedvességet vesz fel a fal a földből, mint amennyit le tud adni, akkor előbb-utóbb a fal meg fog rogyni.

- Vályogháztól idegen festék/vakolat: A vályog csak akkor tudja leadni a párát a környezetének, ha nem zárjuk le a felületét párafékező anyagokkal. Szigorúan tilos a vályogfalakat cementes vakolattal ellátni!

(A lábazat alsó 30-50cm-es sávját esetleg kívülről lehet cementes anyaggal vakolni, hogy a földről felcsapódó eső ne áztassa, de a kavicsszórás a mészvakolatra jobb a háznak).
A cement nem engedi át magán a párát, így a víz a falban marad és felhalmozódhat. Ezért tilos cementes vakolatot használni!

A vályogház nem „szereti” a cementet és az egyéb párazáró anyagokat, de a meszet igen. Festeni is tilos pl. diszperziós, vagy zománcfestékkel.

A mész azon kívül, hogy olcsó, átengedi a párát, sőt erősen lúgos kémhatása gátolja a gombásodást is!

A külső vakolást mész és homok keverékével érdemes csinálni, régen állati szőrt is kevertek bele, mint szálas anyagot. A végső vakolatban nádszövetet ajánlott elhelyezni hőszigetelésként, amit drótozással és szögeléssel is illik rögzíteni.

(a nád is pára áteresztó és nem hajlamos a gombásodásra, csak nagyon magas páratartalom esetén – lásd régi nádtetők).

- Ráfolyik a víz a falra: Sajnos ilyet láttam személyesen. A mellettünk lévő utcában az útról egy vályogház falára folyt a víz. Árkot nem ástak, a falat nem újították fel és egyáltalán nem törekedtek a felújításra (egy idős nénitől pl. nem is nagyon várhatjuk el). Hosszú évek alatt a fal telítődött vízzel, sajnos a talaj is és nem volt, ami ebben az állapotában megmenthette volna.

A löszfal mozgása a környéken már csak hab volt a tortán… Látható, hogy a kiugró falrész állta útját a csapadékvíznek, ami nem bírta tovább a terhet.

Ereszcsatornát szintén nem látni, ami akadálytalanul engedte az esőt a fal tövébe folyni.

Végül az önkormányzat megvette és lebontotta az életveszélyessé vált épületet. Az utat már azóta felújították, a talajvizet drain csövekkel elvezették.

- Lebetonozott szoba problémája:
Ha egy vályogház alsó vízzáró szigetelés nélkül készült (80-as, 90-es évek előtt készült vályogháznál szinte biztosan), akkor a talajból feláramló talajpára a falakon és a hagyományos hajópadlón keresztül el tudott párologni.

Ha ebbe a rendszerbe durván beavatkozunk azzal, hogy a hajópadló helyére betonpadlót öntünk, a pára (mivel a cement lezárja az útját) nem tud a padlón átjutni,
így felgyülemlik a padló alatt és kiutat keresve a falak alsó részén fog felszívódni.
Ha a falak ezt nem tudják elpárologtatni, akkor már kész is a falak vizesedése, ami esetleg a betonozás előtt teljesen ismeretlen volt az adott házban. Erre is van többféle megoldás.

Az egyik megoldás az, hogy a falat utólag alá alapozzák és vízzáró réteget hoznak létre a talajszint felett legalább10-30 cm-rel.
Ezt a majdani beton padló szigetelésével is hézagmentesen összekötik. Ez persze a legdrágább megoldás.

A másik módszer, hogy a szobát jó mélyen kiássák és a padló szintje alatt 30-50cm vastagságban feltöltik kulé kaviccsal (nagy szemű rostált kavics)
és szellőzőket építenek be a padló alá pl. a falon átfúrt szellőzőcsövekkel.
A fal külső felén is szoktak kulé kavics és geotextil elválasztó segítségével mesterséges párolgási zónát létrehozni,
de ehhez nem árt, ha az eresz is elég széles, hogy ne tudjon ide befolyni a csapadék, különben többet árt, mint használ.
A sóder nem jó ilyen helyre, mert kitölti a teret és a kavicsok között nem tud kiszellőzni, hanem inkább felszívja és magában tartja a vizet, mint egy szivacs!

Megoldások:

Ha a falak mozognak, süllyednek, vizesednek, a legjobb megoldás a szakaszos aláfalazás. Ez eléggé élőmunka és idő igényes feladat.
Ehhez első lépésként a fal mellett kívül és belül ki kell ásni egy-egy árkot (így hozzáférhető lesz a fal alatti rész a betonozáshoz).
A fal alatt 0,5-1 méter széles szakaszokban kibontják az alapot és a helyét kibetonozzák.
Ezt 3 méterenként megismétlik (1m-es kibontás esetén).
Ha szükséges, a tetőgerendákat alátámasztják a kibontott falrész felett (nagyon ajánlott).

A betonba vasalást kell tenni, amit a szakaszok készítése közben össze kell kötni. Tehát úgy néz ki, hogy a fal alatt kiásnak egy részt 1 méter hosszan, 2 métert kihagynak, utána megint 1méter széles gödör és így tovább. A ház logikusan három ilyen műveletsor után készül el, de meg kell várni az előző beton kötési idejét, ami hivatalosan 28 nap, de 2-3 hét után már többnyire eléggé megszilárdul a beton a folytatáshoz.
A kiásás szélességét statikus szakembernek kell megállapítania, mert a különböző minőségű/állapotú falazatok különböző terhelést bírnak.
Ha nem vagyunk biztosak, hogy a fal kibír-e egy 1 méteres rést az alján, inkább csináljunk 0,5-0,7 méteres lyukakat 4 lépésben, minthogy valakire ráomoljon a fal...
A szakember véleményének kikérése minden esetben indokolt.

Egy másik megoldás a pára elvezetésére: a szellőző akna (ez lehet a falon kívül, vagy belül, de kívül ajánlatosabb, ha sok vizet kap a ház fala kívülről).
Ez egy kisebb árok a fal mellett, ami kétoldalt fel van falazva téglával, a két fal egymáshoz kitámasztva, hogy ne tudjon beomolni.
A két árokfal között egy üreges részt létrehozva, a levegő át tudja járni.
A működése nagyon egyszerű: a ház faláig nem jut el a víz, hanem csak az árok széléig és itt a szellőztetés által a víz elpárolog.
(A ház felőli oldalon lévő téglafalnál szintén elpárolog).
Ha a ház fala mellé nem lehet közvetlenül árkot ásni a beomlás veszélye miatt, akkor el kell hagyni 1-2 métert és ott kiásni az árkot.
Az árok és a fal közötti részről viszont el kell vezetni a csapadékvizet, amire akár egy betonjárda is megfelelő lehet.

Ezt a módszert régi váraknál és pincéknél alkalmazták nagy sikerrel. A szellőző aknák sokszor emberi közlekedésre is alkalmas méretben készültek.
Nyilván egy családi ház esetén erre nincs szükség és sokszor a telek határon van a fal.

Harmadik megoldás:
Amennyiben a kívülről érkező talajvíz a fő probléma, úgy egy keskeny árkot ásva drain lemezzel és drain csővel távol kell tartani a faltól a vizet.
Ez csak a kintről érkező talajvíz ellen nyújt védelmet, a falon alulról a szoba irányából felszivárgó nedvesség ellen nem hatásos, kivéve ha le tudunk menni egészen az agyagrétegig.

<< Vissza <<