Ambient
Az ambient stílus eléggé pontatlan meghatározás, mivel nem önálló zenei irányzat. Sok eltérõ stílus keveredésének eredménye, így a jazz, az elektronikus zene, valamint a klasszikus és New Age-irányzatok egyaránt építõkövei lehetnek. Leggyakrabban elektronikus hangszerek jelentik a fõ irányvonalat, de mindezek keveredhetnek a klasszikus zene, és más országok, kultúrák tradícionális hangszereivel is. Az ambient, mint fogalom a zenei világban az 1970-es évek végén született meg, s Brian Eno nevéhez köthetjük. Õ volt az elsõ, aki ebben a mûfajban debütált 1978-as albumával mely a Music For Airports címet viselte. Az ambient uralkodó változata a New Age lett, nagyon sok zenész nyitott e stílus irányába. Ilyenek voltak Jean-Michel Jarre és Vangelis mûvei, de ide sorolhatjuk a korai Kraftwerk dalokat is. 1980 környékére egy mutáción esett át a mûfaj, s megjelentek a kizárólag elektronikus alapokra épülõ ambient techno és ambient dub zenék is. E korszak neves elõadói közt található az Aphex Twin, a The Orb és még sokan mások. A stílust további alcsoportokra bontják, melyet elsõsorban a zenei mondanivaló, téma, ill. a hangok, a hangszerelés határozza meg.
-
nature inspirent ambient
-
electronic ambient
-
dark ambient
-
ambient groove
-
space music
-
psychedelic chillout, psybient
-
illbient
-
tribal ambient
-
IDM
Ambient története:
Ez a zenei irányzat bizonyos mértékig ellensúlya a többinek (az angol ambient – környezõ, körülvevõ szóból eredeztethetõ). Az ambient stílus ötletadójának Brian Enót tekintik, õ egyike azoknak, akik a legnagyobb befolyással voltak az elmúlt húsz év zenéjére. Általános felfogás szerint õ a modern elektronikus zene meglapítója, bár én inkább az elõzõ részben említett Karlheinz Stockhausen-t nevezném annak. Közremûködése a különbözõ zenei vállalkozásokban (lemezfelvételei a Roxy Music-kal, John Cale-lel, Nicóval, David Byrne-nel, Kevin Ayersszel, Robert Fripp-pel és másokkal) nagy hatású gondolatokhoz vezették el Enót a komponálás területén. Az általa megálmodott "Zene liftre" vagy a "Zene légikikötõk számára" olyan finom zörejstruktúrájú kísérletek, melyek azt tekintik feladatuknak, hogy pozitívan befolyásolják az emberek hangulatát, és felébresszék saját belsõ pszichoterápiás mechanizmusaikat úgy, hogy mindeközben ne vonják el a figyelmüket, és ne avatkozzanak bele a zenei mûélvezetbe. Ezek a struktúrák, hogy teljesíthessék feladatukat, bizonyos mértékig álcázva kell legyenek, vagyis el kell fedni az embert körülvevõ zajokkal, például amikor egy napsütötte, nyári délutánon sétál a nyüzsgõ körúton. Innen nézve azt is gondolhatjuk, hogy az ambient az ember hangzó környezetének barátságos manipulációja.
Ha már a „természettõl való kölcsönzés” szabadságáról van szó, az ambient stílus képviselõi elsõsorban az industrial körébe tartozó zenészek (Cabaret Voltaire, Throbbing Gristle, SPK, Soviet France, vagy a Residents) tapasztalatait hasznosítják. Az industrialistáktól – akik a „természet visszhangjait” rafinált kínzóeszközökként kezelik – eltérõen az ambientzenészek igyekeznek kevésbé apodiktikusan eljárni és ezeket a hangokat semleges, nyugtató konszonánsok közé ágyazni. Jó pár ambient-DJ fellázadna annak sugalmazása ellen, hogy zenéjük az emberi élet kellemesebbé tételét szolgálja. Sok „nyugis” felvétel mögött rejlik ugyanis a hanganyag igencsak álnok manipulációja, mely a hallgatóság tudatalattijának kinyitását célozza, hogy aztán egy idõre a démonok és angyalok lakta vidékekre számûzze.
Az egység a sokszínûségben – holizmus ? la ambient – nem hasonlít a humanista szólamokkal és zenei tartalommal túlterhelt "Music of New Age" márkanévvel ellátott mixekre. Az emberi környezet zenével való benépesítésének ambientes válfaja inkább a klasszikus „minimalizált utalás” elvén alapul. Ezt a területet már a ’60-as években kimerítõen feltárták a minimalzenével kísérletezõ avantgárd mûvészek (Steve Reich, LaMonte Young, Philip Glass, Arvo Part), akik úgy tartották, hogy a valóság érverése csak a kifejezés legkisebb eszközeinek segítségével ragadható meg. A minimalistákhoz folyamodik Eno zenéjének legtöbb mai folytatója – a brit The Orb például Steve Reich "Electric Counterpoint" címû lemezének samplinges felhasználására vállalkozott. Szívesen nyúlnak az ambientesek ethno- és folkzenei samplingekhez is (az ún. "ethnoirányzat"), de ebben válogatósabbak és sokoldalúbbak is, mint a tribal-t játszó DJ-k. Éppen a The Orb és a korábban említett, már nem létezõ skót KLF a legismertebb ambient formációk, és a ’90-es évek elején (otthoni körülmények között) felvett "Adventures beyond the Ultraworld" (The Orb), illetve "Chill Out" vagy "Space" (KLF) címû lemezeiket tartják számon az új mûfaj elsõ teljesítményeiként. Talán furcsának tûnhet ebben a szituációban, hogy a nevét Woody Allen filmjébõl merítõ The Orb elutasítja, hogy az ambienthez sorolják, jobban kedveli a szerényebb és kevésbé konkrét „pszichedélikus zene” kategóriát. Nagy valószínûséggel ez abból fakad, hogy az ambient mára határozottan alternatív-underground jelleget nyert, és nagyon sok zenész vallja magát pszichedélikus ihletettségûnek ebbõl a körbõl. A Space Time Continuum nevû együttes például közösen készített lemezt az „új pszichedélikus guruval”, Terence McKennával, a DMT elnevezésû pszichotróp megtisztító hatását fölvetõ amerikai pszichoterapeutával. Az ambient olyan csillagainak lemezeit, mint a Voices of Kwan, a Psychick Warriors of Gaia, a System 7, az Eat Static vagy Mixmaster Morris, könnyebb megszerezni a nagy metropoliszok squatter- (házfoglalók lakta) negyedeiben, mint az elegáns lemezboltokban a legújabb Vangelis- és Andreas Vollenweider-produkciók között.
Általában a The Orb vezetõinek egyikét, Alex Pattersont tartják ma az úgynevezett „chill out room”-ok (lehûlésre, lelassulásra szolgáló termek) hagyománya megteremtõjének – ezeket a kis szalonokat ambientzenével azért vezették be a technoklubok, hogy legyen egy hely, ahol a táncolók lábukat pihentethetik és beszélgethetnek, háttérben például az óceán morajával és a párzó bálnák énekével ("az ambientzenét az óceán teremtette" – állítja Kim Cascone, a San Franciscó-i Silent Records nevû ambientkiadó vezetõje).