D... MINT DELON
(Előszó egy karrierhez)
 |
Valószínűtlenül
kék szem, sima; olykor, a homlokba csapódó haj, könnyű, szinte
súlytalan mozgás, egy óriási napszemüveg, amely mögé bármikor el lelet
rejtőzni, konok fejtartás és persze az érzelmek állhatatos letagadása - ezzel az
eszköztárral kezdte meg hódítását az hetvenes évek végén Alain Delon. Mai filmjeit nézve is ugyanez az arc néz vissza ránk,
talán kicsit fáradtabban, kicsit ernyedtebben, de azzal az önérettel,
súllyal, amely talán pályatársai közül egyedül csak Jean Gabinnek volt
sajátja. Delon - Gabinnek mindeddig egyetlen igazi örököse - nemcsak
színészi eszköztárának látszólagos szerényégében, kifejezésmódjának
végtelen egyszerűségében, természetességében, illetve nem túl nagy
műveltségében, de annál nagyobb szakmai intelligenciájában, s nem
utolsósorban férfias szépségének magától értetődőségében. Delon semmiien skatulyába
sem szorítható. szerepei szerint hódító, avagy visszataszító, csak éppen
mindkét esetben - ellenállhatatlan. A
sablonos szépfiúi-típustól jutott el az igazi karakterekig. S amikor - a nagy
rendezők, a nemes forgatókönyvek eltűnnek
mellőle, kedélyes krimik és erkölcsi |
|
Sztárfotó - 1980. |
példázatok
lovagjaként folytatja diadalútját - mert ugyan másként mivel
lehetne |
jó húsz esztendei töretlen népszerűségét, a
legsilányabb filmecskéknek is biztos bevételt garantál ó
hatását?! Delon húsz éve vezet francia népszerűségi listákon, régebbi
sztárok Gabin, de Funes, Ventura, Mortand dicsőségét
lekörözve, s újabbakra Dewaere-t, Depardieu-t, Porelt árnyékba
borítva, nem említve az örök riválist, a vele együtt induló Belmondót.
Ő az egyetlen
színész, akit egy kényes-kínos gyilkossági botrány sem tudott tönkretenni, s aki
immár a legnagyobbaknak kijáró rangot is megszerezte, színészete tananyag lett a Los Angelesi egyetemen.
Életrajzírója,
Henri Rode, vaskos kötetben sorra idézi Delon kiválóságának
bizonyítékait, amelyek a magyar olvasó számára olykor-olykor kissé gyanúsa
reklám-szagúak. Abban azonban. kétségtelenül igaza van, hogy személye ma
meghatározza a francia, sőt talán túlzás nélkül, a nagyvilág
filmművészetének arculatát, s hogy ezt a filléres kaland históriák
néha meg-megtépázzák, az nem is annyira a színész-DeIon, mint a producer-Delon
bűne. Rengeteg méltatója közül talán a mindenképpen szavahihetőnek
elfogadható Joseph Losey fogalmazta meg legpontosabban egyéniség színészi
világa karakterisztikus vonását: "Sok színész szeretné elhitetni
velünk, hogy a játék -
semmi. Delon sokkal komolyabb: tisztában van vele, hogy minden egyes
szerep megköveteli az alakító színész metamorfózisát. \ Az a
törekvése, hogy csakugyan jó legyen, egész egyéniségét átalakítja,
sajátigazává teszi hősei igazát."
Következő: Magatartásból
elégtelen
Vissza a D...mint Delon
főoldalára