D... MINT DELON
(Magaviseletből elégtelen)
 Delon... öt évesen |
A legtöbb színészéletrajz azzal a kötelező közhellyel kezdődik, hogy az illető már gyerekkorában már a világot jelentő deszkákról álmodott. Delon ebben is kivétel. Sosem akart színész lenni, sohasem ábrándozott a hírnévről. Abban a világban, ahol felnőtt, erre senkinek nem volt sem ideje, sem kedve. 1935. november 8-án
született, a Párizs melletti Sceauxban. Papája a helyi mozi vezetője,
gépésze, anyja pedig egy gyógyszertár alkalmazottja volt. Fabien Delon és
Edith Arnold gyermeke szinte a semmiből indult. Delon egyik későbbi
visszaemlékezésében így nyilatkozott erről: "Szüleim még egészen
kicsi koromban elváltak. Így aztán életem, egy részét intézetben töltöttem.
Amikor az iskolát elvégeztem, szüleimet már új házasságban találtam,
mindegyik családban új gyerekekkel, s így szinte természetes, hogy
nagyon magányosan éltem." Még a várva-várt yakációk sem hoztak
örömet - míg társaim alig várták a hazulról való elszabadulás nagy lehetőségét,
Delont ezek az utazások tovább keseríteték. Az
iskolát sem neki találták ki. Egyik' tanintézetből a másikba vándorolt,
egyházi iskolákból világiakba, szinte minden esetben egy ok miatt: "magaviseletből
elégtelen" - írták jó jegyekkel nem igen - kérkedő bizonyítványába.
Miután a jezsuitáknál, a Ferences-rendielnél, a Benedek-rendieknél kitelt
becsülete, újabb iskolák következnek. „Kis szörnyeteg voltam akkoriban -
írja Delon, de ki is egészíti Kurt
Gerstein mondásával: - A szörnyű
gyermek - valójában szörnyű
szerencsétlen gyermek. Tizenegy esztendős, amikor a család úgy dönt, az ideje valami komolyabb megoldáshoz
folyamodni: |
a vas fegyelméről
híres Sai-ht-Nicolas d'Igny intézetben helyezik el a. fiút. Három év után a
kis Alain egyik barátjával megszökik a sok verést látott falak közül. - Egyenesen
Chicágóba indulnak, amelyről semmit sem tudnak azon kívül, hogy a kalandok
fellegvára. Egy tejeskocsin kelnek útra, de hamarosan elcsípik őket, S a
nagypapa visszavisz! A szökevényeket. Az intézetben Delon kivételesen nem újabb
botránnyal hallat magáról. Az iskolai énekkar kiválósága lesz, az egyik
legjobb szoprán, akinek az éppen ott vizitelő Roncolli apostoli nuncius, a
későbbi XXIII. János is gratulál.
Tizenhat
éves, amikor a szülők belátják, az izgékony kamasz számára nem terem babér a
tudományok terén, és szépen hazahívják, a nagypapa mészárszékébe segíteni.
Minden bizonnyal mindmáig Delon az egyetlen világsztár, aki szakszerűen ért a
disznók feltrancsírozásához a kolbász készítéséhez. Ez a perspektíva azonban
szintén nincs ínyére, nem tudja elképzelni magát a kispolgári világ ismétlődő
hétköznapjaiban. Valami mást szeretne. A párizsi kiruccanások csak fokozzák
elvágyódását. Egyelőre sokkal jobban érdekli a sport, a nemzeti hagyomány: a kerékpár,
s persze a boksz, itt is főleg Piaf szerelmének, Cerdannak öklözése, mint bármi
más. Hogy már él Carné, Gabin vagy Fernandel - egyelőre nem veszi tudomásul.
/Nemlaha
György/
Következő: Egy tizedes hadba vonul
Vissza a D...mint Delon
főoldalára