D... MINT DELON

(Delon szerencsét próbál)

 

1957-tól kezdve. Alaint(Delon) és Romyt (Schnei der) úgyszólván mindenütt együtt lehetett látni, drága nizzai szállodák és párizsi éjszakai lokálok­ közönsége előtt játszották az. "örök jegyesek" komédiáját, amit persze a bulvársajtó 'napról napra követett, s aminek talán az volt az egyetlen haszna, hogy a Christtnerek- reklámkiadásait helyettesítette. A filmet a közönség nem fogadta olyan eluta mint a kritika, bár Delont néha olyan két égbeesés fogta el, hogy arra gondolt, elmegy újságárusnak Szerencsére, erre amúgy            sem lett volna ideje, visszhangos éjszakai élete eleve lehetetlenné, tette volna a korán kelest, ami pedig az újságárusítással vele jár. Közben újabb bemutató plakát ján jelent meg neve. A gyenge asszonyok Michel Boisrond

rendező komédiája egyszerre feled tette a sápadt bécsi mesét, s már mindenki mint a francia film új reménységéről" írt Delonról. A szolidan pikáns vígjáték ráadásul eljutott a tengeren túlra is, ami nemigen esett meg még akkoriban francia produkciókkal sem, s a film az 1959. június 8-i premieren óriási sikert arat New Yorkban. Ez Delon első szerepe, amit az amerikaiak is láthatnak. Az újságírókkal azonban most sincs szerencséje: "Delon távolról sem elbűvölő - írták róla -, illetve,. hogy őszintén szóljunk, egyáltalán nem az." Ekkor még senki sem tudta, hogy pár év múlva Amerika megváltoztatja véleményét. Az mindenesetre tény, hogy a Gyenge asszonyok egyszerre a legnépszerűbb francia színésszé avatja Delont, aki  most már tagadhatatlanul az első számú csábító. Róla álmodnak az érettségiző lányok és a boldogtalan válóperes asszonyok. Olyan publikumot hódít meg, amelyik mindvégig kitart mellette - az évek múlása ellenére. Delon most kezdi megmutatni, hogy csak­ugyan ellenállhatatlan. S ez még csak a negyedik és nem is a legjobb filmjel Delont egyszerre kikiáltják a franciás báj megtestesítőjének, odahaza pedig az "ideális hős" típusnak.

-  Leginkább mint a ,”francia James Deant" emlegetik ekkoriban, bár ez mindenképpen szerencsétlen összehasonlítás, hiszen Dean a társadalmi rend, az establishment ellen lázongó fiatal Amerikát - képviselte, míg Delon több­nyire megmaradt a kedves, szimpatikus vagány figurájánál. Akkoriban mondta a francia film és színház kiválósága, Bernard Bher róla: "Szeretem Alaint, mert kiegyensúlyozott, mert árad belőle az egészség, mert tiszteli a szakmája hagyományait.” É

s Delon sorra játssza ezekben az időkben az aranyszívű gonosztevőket, kisstílű vagányokat, s ezek­ben a szerepekben végre kiélheti a mozgalmas, ke­mény élet utáni vágyát... És egyre több ilyen szere­pet kínálnak neki.. Most. már csakugyan eljut oda, hogy válogathat, kedvére dönthet az egyre nagyobb számban érkező szerződésajánlatok sorsáról. Mert már nemcsak                        filmezni akar, de játszani Is. A fel­ébresztett tehetség teret kíván. Delon végre kezd önmagával szemben is igényes lenni.

                                                                                         

 

/Nemlaha György/

Következő számunkban: ... és megszületetta sztár

 

Vissza a D...mint Delon főoldalára