A Viszlát, haver-! bemutatója után, 1968-ban, ami­kor Alain Delon ismét a francia film első – számú kedvence lett - derült ég­ből villámcsapásként éri az úgynevezett Markovic­-botrány vihara. A jugo­szláv férfit, akit Delon hozott ki a börtönből, "aho­vá zavaros ügyei miatt ke­rült, a filmszínész mint dublórét és testőrét szerződtette. A rendkívül csi­nos és legalább ennyire ügyes Markovic, aki to­vábbra sem szakította meg kapcsolatait az alvilággal, hamarosan rájön, hogy a színész magánéletéből, s persze a nála megforduló hírességek magánéletéből - busás hasznot húzhat. És Markovic semmitől sem visszariadva zsarolni kez­di Delon, társaságát... Csakhogy 1968. szeptember  22-én az élelmes testőrt holtan találják Elancourt­ban. A nyomozás megállapítja: Delon ebben az időpontban éppen Saint Tropez -ben tartózkodott. Az újságok ekkor még egy kábítószerbanda le­számolásaként emlegetik a gyilkosságot, egészen ad­dig, amíg hamarosan fel nem tűnik a színen az ugyancsak politikai menekült, Alexander Markovic tengerésztiszt, Stevan öccse. Állítása szerint test­vére nem sokkal halála előtt levelet Írt neki, amelyben arról számolt be, mennyire fél egy esetle­ges "végzetes" csapástól. Közben az újságok sorra megírják, hogy az időköz­ben előkerült Markovic­féle noteszben milyen hí­res szedre

Békés családi idill - a vihar közepén

államférfiak, színészek neve fordul elő, hogy kik is voltak a nagystílű bű­nöző áldozatai: hogyan el pénzüket komp­romittáló fotók közzététe­lének fenyegetésével.