Leírása
Hossza: 15 cm. Alapszíne zöld, hasa sárgásabb, világosabb árnyalatú, feje fakó olajzöld, homloka, pofatájéka, és torka élénk narancsvörös, tarkója kissé vöröses.
Szárnya 9,5 cm-es, az evezők sötétebb zöldek, az alsó szárnyfedői kékek és zöldek. Farka 4,5 cm-es farcsíkja és felső farkfedői kékes árnyalatúak. Ezt akkor jó tudnunk, ha meg akarjuk különböztetni a nála ugyan kisebb, de hasonló színezetű Agapornis lilianae- tól, mert ennek a fajnak a deréktája és a felső farkfedő tollai sárga színűek.
Írisze sötétbarna, szeme körül feltűnő fehér gyűrű látható; korallvörös csőre 1,7cm-es; lába szürkés- hússzínű.
A fiatalok színei kevésbé élénkek, csőrük felső káváján feketés nyomok láthatók.
Fischer törpék eredeti élőhelyükön képek : -1- -2-

Élőhely, életmód
Hazája Észak- Tanzánia a Viktória- tó déli partsávja. Térkép megtekintése!
1100-1700m magasságú, füves- fás fennsíkon él, kis csapatokban. Ahol bőven akad ennivaló, akár 100 madár is összeverődik. Magvakat, bogyókat fogyaszt, időnként meglátogatja a gabona- és kukoricatáblákat is. Röpte gyors és iránytartó.
Többnyire május- július között, alkalmasint kolóniában, faüregekben (pálmafák) költ, fészekalja három- négy tojás, a fészekanyagot a tojó a csőrében hordja, a kotlási idő 23 nap, a kirepülési idő 38 nap.

Tartása
A megfigyelő számára nagyon szimpatikus dolog, hogy ezeknek a kis papagájoknak a párjai milyen szorosan összetartanak. Nagyobb közösségben (nyugalmasabb időszakban) az egyes párok szorosan egymás mellett üldögélnek, és egymást tollásszák, vagy pihennek. Ha a pár egyik tagja elrepül, a másik azonnal követi; német és angol nevük is erre a szoros kapcsolatra utal: Unzertrennliche- "elválaszthatatlanok", Lovebird - "szerelmes madarak". Emiatt szerintem kegyetlenség egymagukban tartani őket. Legalább egy párt, vagy kisebb közösséget helyezzünk el együtt.
Tarthatók kalitkában és volierben egyaránt. A kalitka kívánatos mérete egy pár madár esetén:80*40*50 cm. Ekkora kalitkában bőven elegendő két ülőpálca.
Egy nagyobb volierben több párt is elhelyezhetünk együtt; arra azonban ügyelni kell, hogy a szomszédos röpdéket dupla drótfonat válaszza el egymástól, és a kalitkák rácsai se érintkezzenek, mert a legtöbb papagájnak megvan az a rossz szokása, hogy a dróton keresztül is veszekedik egymással. Ilyenkor egymás lábában, főleg lábujjaiban tehetnek nagy kárt.
Nagyon intelligens állatok, ezt messzemenően figyelembe kell venni az elhelyezésükkor! A kalitkák ajtainak, odúfedélnek, és bármely nyílásnak tökéletesen kell zárnia. Ha a ketrecükön van olyan gyenge pont, aminek a segítségével kijuthatnak( vagy be), és az olyan akadályt jelent a számukra, amivel fizikailag elbírnak; akkor úgy vehetjük, hogy már kint is vannak, mert abban biztosak lehetünk, hogy szellemileg megbirkóznak vele. Lentebb ezt bővebben kifejtem SZABADULÓMŰVÉSZEK címszó alatt.
Más papagájokkal nem férnek meg, legfeljebb a legközelebbi rokon, fehér szemgyűrűs fajokkal érdemes együtt elhelyezni.
Az Agapornisok általában edzett madarak, egészségesen táplálva, és jó kondícióban tartva jól tűrik az időjárás viszontagságait. Átmenetileg alacsonyabb hőmérsékletet is elviselnek, de ajánlatos őket fagymentes helyen teleltetni.
Nagyon lényeges, hogy a madarakat mind röpdés, mind kalitkás elhelyezés esetén, még egy külső drótháló is védje a külvilágtól! Rettentő elkeserítő, elszomorító, dühítő...... dolog ha az éjszaka folyamán valamilyen kisragadozó, vérfürdőt rendez anélkül is, hogy bejutna a röpdébe.. A szimpla rácson kapaszkodva alvó (vagy a zaklatástól sötétben felriadt és a rácsoknak verődő állatokat óriási szakértelemmel csonkítják meg a dróton keresztül (a baglyok!, nyestek, menyétek, patkányok, macskák).
Szomorú tapasztalataim vannak a külső drótfonat felhelyezésének halogatása kapcsán. A meglévő drótot leszereltem, de nem azonnal tettem fel helyette másikat, és pár éjszaka leforgása alatt több hullámos és nimfa esett áldozatul. Általában a madarak lábát kapják el és odarántják a rácshoz. Ha ez sikerül, szegény állat már nem menekül. Egy szegény nimfa egyik lábát csaknem tőben letépte valami, de a hatalmas sokk és vérveszteség dacára is életben maradt. Fél lábbal is boldogult ugyan, de mindig bántott a lelkiismeret, amikor csak ránéztem. Sőt még a dupla drót ellenére is lehetnek veszteségek a zaklatásból eredő stressz miatt.

Takarmányozás
Minden Agapornis, meglehetősen sokat eszik, ezért jól kell tartani őket, nem kell félni, hogy elhíznak. Száraz magvak:  köles, zab, napraforgó, csumíz, fénymag, és kevés kendermag, sok zöldeleség, és gyümölcs. Csíráztatott, vagy félérett állapotú gabona magvak, tejes érésben lévő kukoricacsövek. Nagy élvezettel rágják, (inkább "szecskázzák") mindenféle gyümölcsfa- fűzfa ágait. Fiókaneveléshez mindenképpen ajánlatos lágyeleséget biztosítani.
 

Tenyésztés
A Fischer törpepapagáj- saját tapasztalatom alapján is- könnyen költ. Állandó hőmérséklet mellett bármely évszakban költhet. A hullámos papagáj odúja megfelelő a számára- aminek mérete a különféle irodalmakban eltérő. Szerintem kell a 17*17cm -es alapterület, és a 25cm- es magasság, 4 -5 cm- es röpnyílás, mivel fogságban nem túl ritkák a 6-7 fiókát számláló fészekaljak. A legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha minden párt külön költetünk. Megfelelő nagyságú röpde esetén, több pár is költhet együtt  - un. kolóniában. Kisebb- nagyobb nézeteltérések előfordulnak, amíg a párok kialakulnak, és odút foglalnak; de ha ez megtörtént, akkor a költés általában már nyugalomban lezajlik. Ha akad egy- két kötekedő madár, nem érdemes kísérletezni, inkább el kell távolítani őket a közösségből. A társas viselkedés nagyon függ a madarak egyedi tulajdonságától- jellemétől, ezért nehéz pontosan megmondani mekkora helyet kell biztosítani adott számú párnak a kolóniában.
Én például: 2*1,6m alapterületű és 2,5m magas röpdében 10db odút helyeztem el, 7 pár madárral telepítettem be.. Egy párat  el kellett távolítanom, de a maradék 12 madár  nagyon szép eredményt produkált.  Egyedül elhelyezve sem lett volna jobb a költési eredmény.
Szakirodalmi adatok szerint kolóniás költés esetén ajánlatos minden párra két odút számítani.
Az Agapornisok- eltérően a legtöbb papagájtól- fészküket növényi rostokkal bélelik ki. A nemzetségen belül, a fehérszemgyűrűs fajok, a rostanyagot a csőrükben hordják a fészekbe, és boltozatos fészket építenek. A Fischer törpepapagáj fészke teljesen kitölti egy hullámos odúját, a bejárata az odú teteje alatt nyílik és bevezet az odú fenekére, annak egyik sarkában lévő kamrába, aminek az alja finomra rágott növényi részekkel van bélelve.
Fészeképítő anyagként legjobban kedvelik  fűzfa hajtásokat, de ennek hiányában más fás szárú növény is megfelel.
Nálam bevált a lucernaszénában lévő kórószerű szár is fészekanyagnak. Ehhez könnyen, nagy mennyiségben hozzá lehet jutni gazdálkodóktól, és sokáig, jól tárolható.
A tojások száma általában 4-6, de előfordulnak 7, vagy annál több tojásból álló fészekaljak is.
A kotlási idő:23 nap, a fiókák kirepülése a 38-42. nap között várható. A fiatalok színe az öregekéhez hasonló, csak kicsit fakóbb. A kirepülés után a szülők még 10-12 napig etetik őket. Önállóvá válásuk után az öregektől külön kell választani a fiatalokat.
8-10 hónapos korukban vedlenek, és ekkor már ivarérettek, de csak egyéves koruk után hagyjuk költeni őket.

Mutációk
Általam ismert mutációk:

Normál alapszínek:
-Normál zöld- a faj vadon élő egyedeinek eredeti színe.
-Kék - a fej grafitszürkébe hajló, az arc piszkosfehér, a csőr  halvány húspiros, a test világoskék, a szárnyak valamivel sötétebbek. Ezt a színt a tollazat fénytörése okozza, nem pedig egy színanyag jelenléte. A színváltozat kialakulásának az oka a színkeverés szabályai szerint, hogy ha a zöld alapszínből (egy adott gén hibás működésének következtében) eltűnik a sárga színanyag (lutein),  akkor láthatóvá válik egy élénk kék színárnyalat.  Sárga+kék=zöld. A kék szín a zölddel szemben receszíven öröklődik.
Ínók:
Ezeknek  a színeknek egyik érdekessége, hogy ivarhoz kötötten öröklődnek, a többi alapszínhez képest ( kék és zöld) receszívek.
-Lutínó: a madár egyöntetű intenzív sárga színű, a fejen a narancs maszk ragyogóan élénk. Oka sötét színanyag, a melanin teljes hiánya, a madárban az egyetlen színanyag a sárga és pirosas színárnyalatokért felelős lutein. A szem színe a benne lévő erekben áramló vér színétől piros.
-Albínó:  teljesen festékhiányos a szervezet, a lutein és a melanin  híján a tollazat fehér, a bőr hússzínét, és a szem piros színét a szövetekben áramló vér színe adja. A lutínó (melanin termelődése gátolt) + a kék (lutein termelődése gátolt vagy sérült) kombinálásával kialakítható az albínó ( mind a lutein, mind a melanin termelése gátolt) változat.
Az alapszíneket módosító faktorok:
Ezek a faktorok nemcsak az alapszínekkel, hanem egymással is kombinálhatók, nagyban megnövelve ezzel a lehetséges színárnyalatok számát. Az alábbi képeken csak  az alap színváltozatokat mutatom be. A kombinációk egy külön oldalt is megtölthetnének (például: kobaltkék+ pasztell+ tarka mutáció egy madárban egyesítve)
-Létezik egy faktor, ami sötétíti az alapszínt. Ha egy faktort örököl a madár akkor kobaltkéknek, ha a kettőt akkor mályvának hívják. Ugyanez a faktor a zöld alapszínt is két fokozatban sötétíti. A kobaltkék szín talán nem szorul magyarázatra, az egyik legszebb színváltozatnak tartom. A mályva elnevezés a hullámos színek analógiájára került bevezetésre. Itt a törpéknél a kék árnyalat gyakorlatilag alig mutatkozik- inkább a grafitszürkéhez áll közel a valódi szín, annak ellenére, hogy ez a variáció is a kék színsorozat része. Nem olyan látványos, mint a kobaltkék, de annak létrehozásához  a legjobb keresztezési partner. -> normál kék+ mályva keresztezés eredménye 100% kobaltkék lesz.
-Pasztell változatnál fakul és világosodik az alapszín. Fakó világos-zöld és -kék lesz a test színe. Az oka a melanin nevű sötét színanyag csökkenése, emiatt a fej is gyönyörű egyszínű narancs a zöld-, és szinte tiszta fehér a kék- alapszínű madarak esetén. A farok és szárnytollak végei is fakó füstszerű színt vesznek fel. Tapasztalatom alapján dominánsan öröklődhet, de biztosan akkor merném állítani, ha több ilyen madarat tenyésztenék.
-Tarka változat: az alapszínben elszórtan világos tollak jelennek meg. A kék színárnyalatoknál  fehér, a  zöldeknél sárga a mintázat.

Én és a Fischer törpék
Talán négy- öt éve jutottam az első két párhoz egy csereügylet folytán. Addig még nem is találkoztam velük, de rögtön lenyűgöztek élénk, de ízléses színösszeállításukkal. Legfőképp a feltűnő korallvörös csőrük, és fehér szemgyűrűjük fogott meg. Előttük már tartottam agapornisokat (rózsásfejűeket), de velük nem volt sok szerencsém. Emiatt a fischerekkel kapcsolatban is fenntartásaim voltak, de ez nem igazolódott be. Igaz, hogy csak az egyik pár volt költésre alkalmas, de az bizony nagyon kitett magáért.
A külsejüknél talán csak a jellemük érdekesebb!
 Ha jellemeznem kéne őket, akkor azt mondanám , hogy: mindig tettre kész, intelligens, csibész ördögfiókák.
Ezt messzemenően figyelembe kell venni az elhelyezésükkor! A kalitkák ajtainak, odúfedélnek, és bármely nyílásnak tökéletesen kell zárnia. Ha a ketrecükön van olyan gyenge pont, aminek a segítségével kijuthatnak( vagy be), és az olyan akadályt jelent a számukra, amivel fizikailag megbirkóznak; akkor úgy vehetjük, hogy már kint is vannak, mert abban biztosak lehetünk, hogy szellemileg megbirkóznak vele.
SZABADULÓMŰVÉSZEK
Elmesélnék pár történetet ezzel kapcsolatban. Egyik télen az összes Agapornisnak leszereltem az odúját, csak néhány hullámos költött. Egyik pár fischerem jól rálátott a hullámosokra odújára, és egyre nagyobb sóvárgással nézték a szomszédokat.
Pár napon belül a pár fischert kint találtam a kiszemelt odú tetején, a rácson keresztül épp a hullámosokkal "acsarkodtak". A kalitkájuk ajtaja sarkig kitárva. (az a tipikus bepattintós ajtajú megoldás volt) Először azt hittem , hogy elfelejtettem betenni az ajtót. Azután erre külön figyeltem, de rá kellett jönnöm, hogy ki bírják pattintani a zárat, mert másnap is kint voltak. Ekkor már az odú fedelét is nyitogatták, de szerencsére még nem nagy meggyőződéssel. Ekkor egy kisebb követ tettem az odú fedelére és egy kicsit meghajtottam a zár fogantyúját, hogy nehezebben lehessen kipattintani.
Másnap persze megint a hullámosodút ostromolták odakint, de mivel már az első szoros volt, most az oldalsó ajtót nyitották ki, ugyanazzal a módszerrel. Ekkor már kezdtem mérges lenni kicsit, és a biztonság kedvéért mindhárom ajtózárat szorosabbra hajtottam. Teljesen biztos voltam benne, hogy vége a kiruccanásoknak.
Másnap mégis nagyon szomorú látvány fogadott! A hullámosok ki voltak lakoltatva, a fiókák kidobálva, az őket védelmező tojó megölve, a törpék pedig bent kuporogtak az odú alján. Ráadásul inkább hagyták magukat megfogni, de akkor sem akarták otthagyni az új szerzeményüket.
Az odú fedele ledobva földön feküdt, ami csak úgy kerülhetett le, ha a követ valahogy lelökték. Ugye nem állhattak a tetejére, csak valahogy oldalt kapaszkodva kellett leemelniük a fedelet, aminek ráadásul pereme is volt, és a törpéimhez mérten nem kis súlya.
Az egyik oldalsó ajtót szabályosan leszerelték a helyéről- az ajtó sarkánál, ahol fordul, nem volt tökéletesen körbehajtva a drót. Dacára annak, hogy az ajtózárak szorosak voltak a sarkánál egyszerűen kiakasztották, és leemelték az ajtót. Hozzáteszem, hogy ebből a kalitkából négy- öt év alatt egyetlen hullámos, vagy nimfa sem szökött meg, és a kalitka sem volt semmivel rosszabb állapotban.

A másik kirívó eset az volt, amikor 2 éve elvittem a  fischer törpepapagájokat kiállításra. Nem tudtam folyamatosan ott tartózkodni, ezért csak az első és az utolsó napon voltam a helyszínen. Második nap volt a bírálat, és én csak a harmadik napon mentem vissza.
Ahogy odaértem azonnal a törpéimhez mentem, és rögtön feltűnt a kalitkán díszelgő kokárda, amit a helyezést elért madaraknak adnak. De ahogy közelebb mentem látnom kellett, hogy 3. helyezettnek járó kokárda ugyan van, de a hozzá tartozó madár viszont sehol. Egyből nagy elkeseredettség vett  erőt rajtam, ilyen az én szerencsém! Végre elérek valamit, erre egyből eltűnik a díjazott madaram.
Rögtön keresésére indultam, és hamar kiderült, hogy már egy ideje őt hajkurásszák a teremben. Hamarosan sikerült megfogni, és amikor visszavittem a kiállítási kalitkájához, akkor láttam csak milyen kis szemfüles volt. A kiállítási kalitkák oldalán volt egy kis kerek ajtó, amit egy elforgatható pöcök rögzített. A pöcök úgy volt illesztve, hogy egy kicsit szoruljon, hogy akkor se nyíljon ki, ha rázkódik a kalit, vagy ha a madár ránehezedik.
Persze az előző esetek alapján  már  meglepődnöm se szabadott volna, hogy kijutott. Inkább az a csoda, hogy a többi nem jött rá! De lehet, hogy az enyémek családfájában halmozódik valami "huncutságra való hajlam".
Ez két nevezetes eset volt. Általában csak kijönnek, és hajkurászni kell őket, más galibát nem okoznak.

Költés képekben
A következő fejezetben képsorozatokon követhető nyomon egy kalitkás, és egy kolóniás költés története. A felvételek pár napos időközökkel készültek, akkor még nem határozott szándékkal, és nem valamiféle pontos terv szerint, inkább csak a magam örömére. Csak később érett meg a gondolat, hogy közkinccsé teszem őket, ezért lehet, hogy sok helyen nem igazán profi megoldások láthatók. Ennek ellenére remélem, azért így is elérik a céljukat, és olyat mutatnak meg, amit csak kevés szerencsés ember láthat. A táblázatban a dátum utáni bemutató képre kattintva kapjuk meg az adott napon készült felvételek galériáját, ami külön ablakban nyílik meg. A galériában a kisképekre kattintva az eredeti kép 800*600 - as felbontásban nyílik meg, szintén külön ablakban.
A képeket bárki szabadon letöltheti, de csak abban az esetben használhatja fel terjesztésre, ha a szerzőtől külön engedélyt kér, és feltüntetik a kép mellett a származási helyét.