|
Leírása, őse,
jellegzetes tulajdonságai, életmódja
A házinyúl rendszertanilag az emlősök osztályába és a nyúlszerűek (Lagomorpha)
rendjébe tartozik.
A házinyúl őse mai ismereteink szerint az üreginyúl (Orinctolagus
cuniculus). Nem zárható ki azonban annak a lehetősége, hogy a mai
házinyulak több fajtól származtak, és az ősi alakok napjainkig
kipusztultak.
Az alaki hasonlóság miatt sokan felvetik a házinyúl és a mezei nyúl (Lepus
europeus ) közeli rokonságának gondolatát. A rendszertani elhelyezéséből
világosan láthatjuk az üreginyulat és a mezeinyulat elkülönítő távolságot.
Nem csupán a faj, hanem a magasabb rendszertani egység (nem- genus) is
különböző.
A magyar nyelv egyaránt nyúlnak nevezi mindkét fajt, viszont több idegen
nyelven jól elkülönítik a két fajt: németül a mezei nyulat Feldhase, az
üregit Wildkaninchen néven ismerik, a házinyúl pedig a Hauskaninchen nevet
viseli. Angolul a mezei nyúl neve hare, az üreginyúlé rabbit, a házinyúlé
domestic rabbit.
Európában, így hazánkban is, a két faj egyazon élettérben található, bár
szűkebb életterük eltérő. Az üreginyulak erdős, bokros területeket,
dombokat kedvelnek, ahol üregeket fúrnak, járatokat képeznek a föld alatt.
A táplálékuk fűfélék, cserjék, fák gyökere, télen a facsemeték kérgét is
lehántják.
A kifejlett üreginyúl testhossza: 40- 45 cm, testtömege: 2- 2,5 kg: Közép-
Európában a kifejlettkori testtömeg inkább 1,5 kg körül alakul. Szőrének
színe szürkés árnyalatú vadas- aguti mintázatú. Többnyire éjszaka
aktívabb, ezt a tulajdonságát a háziasítás során is megtartotta.
Földbe vájt ürege mélyén építi meg fészkét ivadékainak- száraz fűfélékből
egyéb szálas növényi anyagokból, és testének hasi oldaláról tépett szőrrel
béleli ki. Vemhességi ideje 31 nap. Az újszülött nyúlfiókák száma: 10-12
db, és csupaszon, vakon, fejletlenül, gyámoltalanul jönnek a világra.
(Ellentétben a mezei nyúllal, ami 42 napig vemhes, fiókái születéskor
szőrösek, látnak, és azonnal tudnak szaladni.)
Az üreginyúl a szaporodási időszakban gyakorlatilag folyamatosan vemhes,
mivel általában az ellést követően 24 órán belül felkeresi a bakot,
párzik, és újra vemhesül. Erre egyébként a házinyúl is képes, de
tenyésztésben a legkorábban a következő ivarzás idején- 10-14 nap múlva
szokás befedeztetni.
Ez az óriási szaporodási potenciál az oka, hogy egyes kontinenseken- (ahol
nem őshonos, hanem az ember hurcolta be pl: Ausztrália, egyes szigetek)
természetes ellenségek hiányában mértéktelenül elszaporodott, és valóságos
csapást jelentett az ottani élővilág számára.
Elhelyezése
A nyuszi ketrece legalább ötször- hatszor akkora legyen, mint egy
kifejlett, felnőtt állat. Fontos, hogy legyen elegendő helye, hogy
mozogni, tisztálkodni tudjon.
A kereskedelemben kaphatók kifejezetten törpenyúl tartására gyártott
műanyag tálcával rendelkező rozsdamentes fémrácsos ketrecek 80- tól 140
cm-es hosszúságig. A ketrec méretének megválasztásánál mérlegeljük,
hogy törpe, netán nagyobb termetű nyulat szeretnénk benne tartani,
továbbá, hogy a nyuszink egyedül, vagy társsal együtt szeretnénk benne
elhelyezni.
A húsnyulak tartására használnak rácspadozatú ketreceket is, ahol a nyulak
ürüléke a ketrec alá hull, ahonnan az könnyen kiseperhető. Ez a típusú
ketrec lakásba nem, csak nyúlistállóba való.
A főleg nagyobb termetű fajták jól bírják a mi éghajlatunkat. Fűtetlen
helységben is áttelelnek. Ebben az esetben fontos, hogy huzat ne érje az
állatokat, és ha fagy van mindig kapjanak friss langyos vizet.
A lakásban elhelyezett ketrec alját béleljük ki puha anyaggal, ez lehet szalma vagy
gyaluforgács. A ketrecbe helyezzünk el egy almos dobozt,
újrafelhasználható papírral béleljük ki. A nyulak nagyon tiszta állatok,
ha már jól megszokták a környezetüket kiválasztanak maguknak egy sarkot a
ketrecen belül és csak oda ürítenek. Ha az almos dobozt ebbe a sarokba
helyezzük, és megfelelő időközönként cseréljük, akkor könnyen
tisztán tarthatjuk a ketrecet. Az előbb elmondottak csak a felnőtt-
ivarérett nyuszikra igazak, a növendék- gyereknyulak :) bizony még nem
foglalkoznak ilyesmivel.
Az elhelyezésüknél feltétlenül figyelembe kell venni, hogy éjszakai,
üreglakó állatok, és nem szeretik a tűző napot és a hőséget. Olyan helyen-
akár lakásban is ahol az ablakon keresztül odatűz nyári nap- hőgutát
kaphatnak.
Takarmányozás
Itt elsősorban a kedvtelésből tartott nyulakról van szó, ezért az
étrend leírásánál ezt veszem figyelembe. Aki nyulat étkezési célra hízlal,
annak rendelkezésre állnak a kereskedelmi forgalomban készre kevert tápok,
és a gabonafélék- zab, árpa, búza, kukorica. Ezeket a kedvenceknek nem ajánlom
nagy mennyiségben, mert ezektől az energiadús
takarmányoktól nagyon hamar elhíznak. A nyúl emésztésének mechanizmusa
miatt a nagy rost és kis energiatartalmú tömegtakarmányokat igénylik. Ezek
a : zöldtakarmányok, szénák és a gumós növények. Ha hosszú ideig
egészséges nyuszit szeretnénk tartani, akkor ezek a tömegtakarmányok kell,
hogy alkossák a kedvencünk étrendjének 90- 95 %- át, és a fennmaradó részt
pedig a nagy energiatartalmú, de kevés rostot tartalmazó gabonamagvak,
tápok.
Ha nyuszink kicsit elhízott, akkor arra az időre amíg visszanyeri a
kondícióját meg kell vonnunk tőle a gabonákat, és kizárólag
tömegtakarmányokkal kell táplálnunk.
Ha kedvencünk vemhes, vagy kicsiket szoptat, akkor a kicsik fejlődésének előrehaladtával növelni kell gabona abraktakarmányok mennyiségét egészen a
normál takarmányozáshoz képest duplájára (10- 15%).
A szénák alkossák tömegtakarmányok 65-70%- át. Általában vegyes
réti széna elérhető gazdálkodóktól, ezek annál értékesebb, minél több
pillangós növényt tartalmaz. A leggyakrabban termesztett pillangós-
egyben legnagyobb fehérjetartalmú a lucerna. A lucernaszéna kezelésnél
fontos tudni, hogy tápanyagok döntő részét a levelei tartalmazzák, viszont
szárított állapotban pont a levelei hajlamosak a lepergésre, és ezzel
elveszíti a legértékesebb részét. A szénák annál jobb minőségűek, minél
jobban megtartják az eredeti zöldes színűket a szárítás folyamán. A réten
szárítás közben megázott, kilúgozott széna színe fakó sárgás, vagy akár
barnás lesz, és egyben elveszíti a tápanyagok többségét. Nagyon figyelni
kell a szárított takarmányok tárolásra. A benedvesedett, nedvesen eltárolt
szénák befüllednek, megdohosodnak, bepenészednek, és ha ilyen állapotban a
nyulak elé kerülnek, akkor szinte biztos betegséget okoznak.
A zöldtakarmányok: természetszerűek, ízletesek, ezért a nyulak
szívesen fogyasztják őket. A tapasztalat az, hogy az ízletes zöldekből a
nyúl hajlamos többet felvenni, mint amennyi hasznára lenne, ezért ezeket
korlátozottan adagoljuk. A fiatal zöldtakarmányok a táplálóanyagokat
többnyire jól emészthető formában tartalmazzák, ezzel szemben az öreg
elfásodott zöldtakarmányok tápanyagait a nyúl rosszul használja ki. A
zöldtakarmányok kiváló étrendi hatásúak, elősegítik az emésztést. Az
ízletesség és a kedvező étrendi hatás okozza, hogy megvonásakor
étvágytalanság, emésztési zavarok léphetnek föl. A zöldtakarmányok
elősegítik az ivari életet, kedvezően hatnak az anyák tejtermelésére,
fokozzák a fiókák életképességét.
Sok előnyük mellett hátrányaik is vannak. Nagy víztartalmuk következtében
nehezen tárolhatók, könnyen befüllednek, s ez hasmenést, bélhurutot,
felfúvódást válthat ki. A nyulak megázott , nedves zöldtakarmányt sohasem
kaphatnak. A friss zöldtakarmányokat is célszerű vékony rétegbe terítve
8-10 órán át fonnyasztani.
A lucernáról külön érdemes szólni, mert az egyik - talán a
legértékesebb zöldtakarmánya a nyulaknak. Pillangós növény, e legmagasabb
fehérjetartalommal- aminek a biológiai értéke is magas. A lucerna egy
szántóföldön termesztett takarmány, ami nagy tömeget, és egy évben 4- 5
növedéket is ad. A nyulak szívesen fogyasztják, de a lucernánál fokozottan
ügyelni kell rá, hogy ne legyen nedves, mert felfúvódást, túl fiatalon -
zsengén adva pedig hasmenést okoz! A szoptató anyáknak és fiataloknak
szinte nélkülözhetetlen a kiváló beltartalmánál fogva. A lucernának nagy a
mésztartalma, ezért tisztán etetve relatív foszforhiányt okozhat, ezt a
többi takarmánnyal, takarmány-kiegészítővel kompenzálni kell.
Felhasználhatók még a konyhakerti zöldségek, káposzta, leveles gallyak is
kisebb mennyiségben.
Gyökér és gumós takarmányok: ezek a takarmányok sok vizet és kevés
rostot, kevés fehérjét, valamivel több keményítőt (energiát) tartalmaznak.
Általában ízletes, jól emészthető takarmányok, de a szervezetet petyhüdtté
teszik , viszont a nyulak ha tehetik többet fogyasztanak belőlük, mint
amennyi számukra előnyös lenne, ezért csak kis adagokban adjuk őket.
Ilyenek : sárgarépa, tökfélék, takarmányrépa. Burgonya is szóba jöhet, de
kizárólag csak főtt állapotban
Itatás: a nyuszik előtt mindig legyen friss, tiszta, nem túl hideg
ivóvíz! Célszerűek a kereskedelemben kapható önitatók, mert a víz
nehezebben szennyeződik bennük.
Tenyésztés
A nőivarú nyulat nősténynek vagy anyának, a hímivarút baknak
nevezzük. A bakok folyamatosan hajlandók a párzásra, akár napi több
alakalommal is. A nőstényeknek az ivari életében szabályos ciklikusság
figyelhető meg.
Az ivarzás a nőstényekben végbemenő fiziológiai folyamat, amelyet
az állat hormonrendszere irányít. A párzásra való hajlandóságban, a
szokásostól eltérő magatartásban és a nemi szervek elváltozásában
nyilvánul meg. Az anyanyúl csak akkor hajlandó a párzásra, ha ivarzik. Az
egyes ivarzások 10- 14 naponként követik egymást, bár egyedenként nagyobb
eltéréseket is tapasztaltak. A házinyúlnak az ivarzási ciklusai egész
évben megszakítás nélkül követik egymást, ellentétben az üregi nyúllal,
aminek az ivarzása évszakhoz kötött.
Az ivarzás külső jelei: Az ivarzó anyanyúl ivarnyílása megduzzad, a
nyálkahártya hajszálerei vérrel telítődnek, emiatt a színe vörös, majd
később lilás árnyalatú lesz. A viselkedése megváltozik, nyugtalan, vagy
ellenkezőleg- közömbös, étvágytalan, az együtt tartott nőstények ugrálják
egymást. Ilyenkor a nőstény hajlandó a párzásra- a bakhoz helyezve annak
megáll.
Fedeztetés (pároztatás): A bak bármikor hajlandó a párzásra, de
naponta legfeljebb kétszeri fedeztetés ajánlott. A fedezetésre a kora
délelőtti és a késő délutáni órák alkalmasak. Mindig az anyát visszük a
bak ketrecébe, és nem fordítva. Ellenkező esetben a bak ismerkedik új
környezetével, az anya viszont saját helyén gyakran támad. Az egészséges,
jó vérmérsékletű bak a nőstényt azonnal űzni kezdi. Ha az anyanyúl jól
ivarzik, akkor rövid kergetőzés után megáll, a hímet magához engedi, farát
kissé felemeli, farkát félrehúzza. A tulajdonképpeni párzás szinte egy
pillanat alatt - szinte egy mozdulattal lezajlik, majd az aktus befejezése
után a bak jellegzetes hangot hallat és lefordul a nőstényről.
Sikeres párzás után az anya vemhesül. Ennek megállapítására többféle
módszert alkalmaznak: tapogatásos módszer- a terhesség félidejétől az
anyanyúl hasán át tapintják ki a magzatokat. Egyszerűbb megoldás, ha a
pároztatás után 10-14 nappal újra próbafedeztetést végeznek. A nem
vemhesült anya ilyenkor ivarzik, és rövidesen párzik a bakkal, míg a
vemhesült anya menekül, nem veszi fel a bakot, és érzékelhetően sír,
nyöszörög.
A vemhes anyát óvni kell minden zavarástól, hirtelen eseménytől.
Természetesen a takarmányozására is oda kell figyelni, mert ilyenkor a
könnyen emészthető, nagy tápértékű és lédús eledelek a megfelelőek
számára.
A közeledő ellést az anya megváltozott viselkedéséből vehetjük
észre. Az anyanyúl nyugtalankodik az alomanyagot a szájában hordozza,
hasáról és oldaláról nagy mennyiségű szőrt tép ki, amivel a fészkét puhán
és melegen kibéleli. Ösztönösen keresi a sötét sarkokat, üregszerű
helyeket, amit (a vemhesség végén a 26-27. napon) elletőláda
behelyezésével biztosítunk számára. Mikor azt vesszük észre, hogy az anya
a fent említett módon gyűjtögeti az alomanyagot a szájában (úgy néz ki
mintha álbajszot ragasztott volna :)) akkor finom réti szénát adunk neki.
Ezt módszeresen behordja a ládába, és az egyik sarokban kialakítja a
fészek helyét, amit a később kitépett szőrrel kibélel.
A legtöbb anyanyúl éjszaka ellik, és érdekes módon az ellés után a
fészekben a fialásnak más nyoma nem marad, mint az újszülött nyúlfiókák.
Ennek oka, hogy fialás után az anyanyúl felfalja a magzatburkokat, a
vérrel szennyezett almot, és minden egyebet, ami a fészket szennyezné.
Rendkívül fontos, hogy az anyanyúl folyamatosan kapjon elegendő friss
ivóvizet. Elléskor az anyanyúl vízfogyasztása hirtelen nő, sok esetben a
rendes napi adag 2- 3 szorosát is elfogyasztja.
Az anyanyúl rendszeresen szoptatja kicsinyeit, amik feltűnően gyorsan
gyarapodnak. 9-12 napos korra már a szeműk is kinyílik, és finom puha
szőrűk is kinő.
A kisnyulak 27- 28 napos korukra teljesen önállóak lesznek, és
lehetségessé válik elválasztásuk anyjuktól. A későbbi választás
biztonságosabb, de ha ellés után 10 napra újrafedeztettük az anyát, akkor
ebben az időpontban esedékes. Egyébként ráérünk 40-50 napos korig.
Alapelv, hogy a kisnyulak maradjanak a helyükön, és az anyát helyezzük
másik ketrecbe, így éri a legkisebb megrázkódtatás a kicsiket.
Mutációk, fajták
Itt nem áll módomban részletes leírást adni a fajtákról, ezek a részletes
ismertetők megtalálhatók az egyes nyulas egyesületek webhelyén. Azért
megpróbálok egy áttekintő képet adni a nyúlfajták világáról. A házinyúlnak
sokféle haszonvétele van az ember számára, emiatt a többi háziállathoz
hasonlóan számos fajtája alakult ki. Minden országnak megvan szinte minden
hasznosítási típus szerint a külön nyúlfajtája.
A fajták hasznosítási irányok szerint:
-Hústermelő
-Hús és prémtermelő
-Prémtermelő
-Gyapjútermelő
-Sport
A fajták testnagysága lehet:
-Nagy testű, vagy óriás fajtákon jól felismerhető az óriás típus. A
csontozat erőteljes, a test hosszú. Ettől a kosorrúak térnek el, mivel
rövidebb, szélesebb testűek. Testtömegük 5,5 kg feletti, meghaladhatja
akár a 9 kg-ot is.
-Középnagy testű fajtákat finomabb csontozat és szőrzet jellemzi, jobban
izmoltak, arányosabb testfelépítésűek, mint a nagy testű fajták.
Testtömegük: 4-4,5 kg között van
-Kis testű fajtáka törpe fajtákkal együtt a kedvtelésből tartott fajták közé
tartoznak. Egyre újabb, és újabb fajták és változatok kitenyésztésének
kedvez a sport irányzat. A tenyésztők minél érdekesebb és ritkább
változatok kitenyésztésén fáradoznak. E fajtákat egészen sajátos, eredeti
fajtabélyegek- elsősorban a színjegyek, jellegzetes szőrzet alakulás, és
testfelépítés alapján értékelik. Testtömege: 2,5-3,8 kg
-Törpe fajták Testtömege: 0,7-1,8 kg
A fajták szőrminősége szerint:
-Normál szőrű fajták
-Hosszú szőrű fajták (angóra)
-Rövid szőrű fajták (rex)
A szőrzet minőségét, hosszúságát illetően léteznek hobbi- sport célra
tartott fajtákon jellegzetes szőrzet-változatok pl.: oroszlánfejűség- ahol
a szőrzet a fejen- nyakon sörényt alkot, a sörény kivételével normál
hosszúságú az egész testen. A combokon, főleg fiatal állatokon, "nadrág"
lehetséges, amely elnézhető, de nem kívánatos
A leggyakrabban kedvtelésből tartott fajták a törpe fajták. Négy
fő típusban tenyésztik őket:
Holland törpenyúl, kosorrú törpe, oroszlánfejű törpe kosorrú, oroszlánfejű
A Holland törpenyúl:
Történet: a korai 1880-as években egy holland tarka alomban tűnt fel
egy hófehér, piros szemű, sokkal kisebb súlyú nyúl. Mutáció volt, amely a
törpeség génjét hordozta. Ez volt a holland törpe kiinduló őse.
A legkisebb termetű törpenyulak, melyek jelentősen eltérnek alkatban az
egyéb nyúlfajtáktól.
A test rövid, kompakt, a vállak szélesek, végig egyforma szélességű.
A mellső lábak rövidek, egyenesek.
A fül álló, jól szőrözött, hegye lekerekített. A kívánatos méret 5 cm.
A fej a testhez viszonyítva nagy (1/3 arányú), kerek, széles, jó
kifejezésű. A nyak rövid, nem látható.
A hátulsó lábak egyenesek, a farok rövid, a gerinc vonalában fut, nem
görbül.
Szín: minden elismert nyúl szín elfogadott.
A szőrzet puha, normál hosszúságú, sűrű, ún. "rollback" (a szőrzet
ellenirányú simításkor hamar visszatér eredeti állásába).
Súly: minimum 0.7 kg, max. 1.5 kg. Az ideális súly 1.0- 1.2 kg. (itt a
különböző országok standardjai között jelentős eltérések vannak).
Törpe kosorrú:
Ennél a nyúl fajtánál - mivel sokkal fiatalabb fajta, mint a holland
törpe- még több standardbeli eltérés van az országok között.
Tömör, erős testfelépítés, rövid, széles, jól izmolt test, csak
kissé látható nyakkal. A jól izmolt far rövid és jól lekerekített. A
mellkas széles és mély, ahol a vállakkal találkozik, széles és erős. A
mellső lábak rövidek, egyenesek. A hátulsó lábak nagyon erőteljesek,
rövidek és párhuzamosak a testtel. A farok egyenes és jól szőrözött.
Szőrzet: sűrű, jó hosszúságú, un. "roll back", bőséges fedőszőrzettel. A
lábak és a fülek jól szőrözöttek.
Fej, korona, és szemek: A fej kerek, széles, erős. A profil erősen kerek
(kosorr), jó szélességgel a két szem között. A szemek nagyok, fényesek,
kerekek. A korona kifejezett. (korona: a fejtetőn keresztül húzódó,
kiemelkedő rész. Formája határozza meg a fülek tűzését, a fül alapi
része.)
Fülek: széles, lekerekített végű, jól szőrözött, nem hosszú lógó fülek. A
pofák mellett lógnak, kagylójuk befelé néz ( nem látható a fül belseje,
semmilyen szögből). A fülek a szemek vonalában erednek a korona
folytatásaként, patkó formában fogják körül a fejet.
Szín és jegyek: minden elismert nyúlszín, egyszínűek és fehér jegyesek is.
(a fehér jegyek kiterjedése, nagysága pontosan meghatározott).
A súly: angol standard: miniatür kosorrú: ideális: 1.45kg, max: 1.6 kg
törpe kosorrú: ideális: 2,04kg, max: 2,49 kg (a magyar kosorrúak ehhez a
típushoz állnak közelebb)
amerikai standard: törpe kosorrú: max: 1,81kg (minimumot nem ad meg)
magyar standard: törpe kosorrú: minimum 1 kg, maximum 2 kg (tehát, mint
látható, a mi súlyhatárunk a három hibridje.)
Oroszlánfejű nyúl
egy rövidszőrű nyúl, sörénnyel a feje körül.
Mivel új fajta, ezáltal kissé kiforratlan még, valamint ebből adódóan
országonként eltérő standardjai vannak.
Nálunk is egyre elterjedtebb, viszont eléggé vegyes az állomány, akár
testnagyság, akár sörényforma tekintetében.
A sörényességről tudni kell, hogy egy domináns gén okozza, amely aljszőr
meghosszabbodást eredményez a nyak, a pofaalja, valamint a comb tájékán. A
gén hatása nem egyöntetű, ezért előfordulhat nagyon szőrös, illetve
kevésbé dús sörényű állat. De minden nyúl oroszlánfejűnek tekintendő,
amelyiknek bármekkora sörénye is van (ez lehet akár csak egy-két szál a
fülek között, sőt, olyan eset is előfordul, hogy kölyöknek igen nagy szőrű
állat a vedléskor szinte simaszőrűvé válik).
Minden elfogadott színben létezik , fül felálló, max. 7.6 cm a
sörény: jól fejlett, dús, körbeéri a fejet, de az arcorri rész és a szemek
közti rész sima szőrű. A szőr 5-7.5 cm hosszú. A szőrzet: a sörény
kivételével normál hosszúságú az egész testen. A combokon, főleg fiatal
állatokon, "nadrág" lehetséges, amely elnézhető, de nem kívánatos (ehhez
csak annyit, hogy itt még viták folytak a standard leírásban, mivel a
sörény gén a combokon lévő szőrzetre is hat, így általában egy jó sörényű
egyednek a combján is nagy a szőr. Ez később, egy-két éves korban
eltűnhet. Tehát vannak még érdekes dolgok, mivel a genetikát elég nehéz
"megerőszakolni".
Ide tartozik még a sörénygént duplán hordozó nyulak megemlítése. Ők túl
szőrözöttek a standard szerint, így kiállításra nem vihetők, viszont
tenyésztésben tartásuk indokolt, hiszen sima szőrű egyeddel párosítva 100%
oroszlánfejű utódokat adnak. Ez szintén standard hiba, hiszen minden
tenyésztő megtart ilyen egyedeket, viszont ha kiállításon nem bírálhatók,
nem ellenőrizhető a küllem. Így talán ezen is változtatnak majd a végleges
standardban. Tudni kell még, hogy ezeket a kölyköket már születéskor fel
lehet ismerni. Ahogy szőrösödni kezdenek, a normálistól eltérően kopasz
marad a test alsó fele, és itt csak később kezd nőni a szőr.
Az alomban születnek oroszlánfejűség gént nem hordozó egyedek is. Ezek
teljesen normál szőrűek lesznek. Ha fajtatisztán akarjuk tartani az
állományt, ezeket is be lehet venni a tenyész programba (mint fent volt
már szó róla, a dupla oroszlánfejű génes egyedekkel párosítva "rendes"
oroszlánfejűeket kapunk).
Mindezek figyelembevételével azt mondhatjuk, hogy az oroszlánfejűek
tenyésztése nem egyszerű
|
