Az első amatőr csomagrádió összeköttetés 1978-ban jött létre Montreálban, miután a Kanadai Távközlési Minisztérium a világon elsőként engedélyezte ennek az üzemmódnak a használatát. Míg a montreáli rádióamatőrök karakter-orientált eljárást használtak, ezzel egyidőben kezdett el Doug Lockhart, VE7APU Vancouverben kísérletezni a Nemzetközi Szabványügyi Hivatal ( ISO ) ajánlásának megfelelő bitorientált HDLC protokollal.
Doug tervezte az első speciális terminálvezérlő mikroszámítógépet ( TNC ), valamint megalapította a Vancouver Amateur Digital Communication Group-ot ( VADCG ), amely hamarosan több, mint 500 db TNC panelt készített és adott el. Ezek a 8085-ös processzorra alapozott, VADCG protokol szerint működő TNC-k indították el a csomagrádió terjedését és ezért tekintjük egyúttal VE7APU-t az üzemmód atyjának.
Ezekkel a TNC-kkel indult meg a kísérletezés az Egyesült Államokban. Az első digitális átjátszót Hank Magnuski, KA6M helyezte üzembe San Francisco mellett 1980 december 10-én. Ő az, aki a ma is működő AMRAD társaságot alapította. 1981 októberében az AMRAD és az AMSAT közösen megszervezte az első rádióamatőr számítógép hálózati konferenciát.
A fejlődés ettől kezdve felgyorsult, sorra alakultak a különböző szervezetek. Ezek közül az egyik legjelentősebb a Den Connors, KD2S által alapított Tucson Amateur Packet Radio Corporation ( TARP ), akik többek között a TNC2-t is konstruálták.
Időközben nyivánvalóvá vált, hogy a VADCG protokol nem felel meg a növekvő igényeknek, ezért hozzáfogtak egy új eljárás kidolgozásához. Mivel a különböző csoportok nem tudtak megegyezni, Tom Clark, W3IWI - az AMSAT akkori elnöke - összehívott egy megbeszélést.
Ennek eredményeként született meg 1982-ben az AX.25 protokol. Ez az első változat számos hibát tartalmazott. Az ezeket kiküszöbölő 2.0-ás verziót 1984 októberében adta ki az ARRL. Jelenleg { 1990. } is az van érvényben, és ez tekinthető közmegegyezés alapján rádióamatőr szabványnak.
Ezzel egyidőben Doug, VE7APU elkészítette a VADCG protokol új verzióját, a V2-t, mely az AX.25-nél sok tekintetben hatékonyabban oldotta meg a problémákat, azonban nem tudott elterjedni a nagyléptékű amerikai fejlesztések miatt.
Magyarországon a Budapesti Műszaki Egyetem ( BME ) rádióklubjának kollektívája 1984-ben kezdett el foglalkozni a csomagrádiózással. Ebben meghatározó szerepe volt HA5FN-nek, aki sajnos már nem érhette meg annak hazai elterjedését. A csoport tagjai Mészáros Zoltán ( HA5OB ), Tölgyesi János ( most HG5APZ ) és Márkus Béla ( HA0DY, most HA5DI ) voltak. A VE7APU-tól kapott dokumentációk alapján elkészültek az első VADCG TNC-k.
Ezek segítségével - laboratóriumi körülmények között - a 432 MHz-es sávban 1984 őszén megszületett az első csomagrádió összeköttetés. Az alkalmazott protokol az akkor még csak néhány hónapos VADCG V2 volt, melyet Európában elsőként próbáltunk ki. Ebben az időben az USA-ben mindössze 300 állomás volt vételkész, a nagy fellendülés csak 1986-ban kezdődött el világszerte.
Az első valódi csomagrádió összeköttetés 1985. július 8-án jött létre 145 MHz-en HG6OB és HG0DY között, szintén a VADCG eszközök használatával. A terminál Zx Spectrum volt, a Modem 1200 baud-os, koherens FSK modulációjú. A sikeres kísérletet hosszú csend követte, aminek legfőbb oka a VADCG TNC-hez szükséges alkatrészek beszerzésének nehézsége, valamint az AX.25 implementáció hiánya volt.
Változást a DigiCom>64 program megjelenése hozott. Ennek korai változatával született meg 1986. június 21-én, a 14 MHz-es sávban HA5BME első AX.25-ös összeköttetése.
Budapesten kívül elsőként a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola rádióklubjában ( HA3PMF ) indult meg a csomagrádió munka 1986-ban. Sanyi, HA3PG fáradhatatlan lelkesedésének köszönhetően készültek el az első TNC2 kompatibilis hálózatvezérlők, amelyek révén az első állomások bekapcsolódhattak a munkába.
A két rádióklub egyidőben, 1986 utolsó napjaiban telepítette a HA3PMF-3 illetve HG5KDQ-1 hívójelű digitális átjátszókat, lerakva ezzel a magyar csomagrádió hálózat alapjait. Az első BBS 1987. júniusában kezdett el működni HA3PMF QTH-ján.
A fejlődés ettől kezdve hazánkban is felgyorsult, amiben igen nagy része volt annak a segítségnek, amit YU3FK, Iztok barátunktól kaptunk. Az ő révén sikerült hozzájutni a friss szoftverekhez, leírásokhoz és ő segített a digitális átjátszók valódi hálózati csomópontokká történő átalakításában is.
Ma { 1990. } a működő BBS-ek száma hét, a hálózati csomópontoké pedig meghaladja a tízet. A hazai hálózat szorosan csatlakozik a hasonló OE illetve YU rendszerekhez és reméljük, hamarosan az OK { OM } esetleg YO körzetekhez is.
Már a kezdeti időkben felmerült a nemzetközi koordináció, tapasztalatcsere szükségessége. A BME rádióklub szervezésében 1987. őszén került megrendezésre az első középeurópai SYSOP találkozó, melyet 1988-ban követett a ljubljanai, majd 1989-ben a bécsi összejövetel.