Standard leírás
Amerikai akita fajtaleírás
SZÁRMAZÁSI ORSZÁG: Japán.
TOVÁBBTENYÉSZTÉS: Egyesült Államok.
AZ EREDETI, JELENLEG IS ÉRVÉNYBEN LÉVÕ FAJTASTANDARD KÖZZÉTÉTELE: 2005. július 6.
KATEGÓRIA: Társasági kutya.
F.C.I. OSZTÁLYBA SOROLÁS:
* 5. osztály Spicc és õsi típus.
* 5. csoport Ázsiai Spicc, ill. rokon fajok.
Munkavizsgát nem igényel.
RÖVID TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS:
Az amerikai Akiták történelme kezdetben szorosan összefonódik a japán Akiták sorsával. Az 1603-as évektõl kezdõdõen az Akita tartományban megrendezett kutyaviadalokon Akita Matagi-kat, közepes méretû medvevadász kutyákat uszítottak egymás ellen. 1868 után Tosa-val és masztiffokkal keresztezték õket, amelynek eredményeképpen méretük jelentõsen megnövekedett, és a Spicc fajtákra jellemzõ tulajdonságok fokozatosan elhalványultak. 1908-ban törvény tiltotta be a kutyaviadalokat, ám az addigra széles körben megkedvelt fajta, mint nagytestû japán kutya tenyésztése tovább folyt. Az elért sikerek elismeréseképpen 1931-ben kilenc különösen kiemelkedõ egyedet nemzeti kinccsé nyilvánítottak.
A második világháború idején, 1939 és 1945 között elterjedt szokássá vált, hogy kutyák bundáját katonai ruházat céljára használták fel. Az alapanyag-utánpótlás folytonosságát biztosítandó, a rendõrség a rendészeti és katonai célokra használt németjuhászokon kívül az összes kutya beszolgáltatását vagy befogását rendelte el. Egyes Akita-rajongók azzal próbálták meg kijátszani az új törvényt, hogy kedvencüket németjuhászokkal keresztezték.
A világháború végére számuk drasztikusan megcsappant. Három, egymástól jól elkülöníthetõ változat alakult ki: a Matagi Akiták, a harci Akiták, illetve a németjuhász-Akiták. A három különbözõ, mégis egy néven futó változat létezése komoly problémákhoz, félreértésekhez és káoszhoz vezetett.
A világháborút követõ, a fajtatisztaság érdekében végrehajtott restaurációs törekvések legnépszerûbb szereplõje az átmenetileg komoly hírnévnek örvendõ Kongo-go volt, a Dewa-vérvonal képviselõje. A Dewa-vonal Akitái masztiff és németjuhász tulajdonságokkal rendelkeztek. A távol-keleti szolgálatból hazatérõ, az Akitákat olyannyira megkedvelõ amerikai katonák tucatjával vitték õket magukkal az Egyesült Államokba.
Az intelligens, környezetükhöz remekül alkalmazkodó Dewa-Akiták lenyûgözték az amerikai tenyésztõket, amelynek köszönhetõen számuk és népszerûségük hirtelen az egekbe szárnyalt.
Az Amerikai Akita Klubot (Akita Club of America, ACA) 1956-ban alapították. Az Amerikai Ebtenyésztõk Egyesülete (American Kennel Club, AKC) 1972. októberében ismerte el hivatalosan a fajtát, vette fel a tenyészpéldányok listáját és kezdte el megszervezni a tenyésztõknek oly fontos megjelenési és megmérettetési lehetõség, a kiállítások egész sorát. Az AKC és japán megfelelõje, a JKC (Japanese Kennel Club), ebben az idõben még nem rendelkezett kétoldalú egyezményekkel egymás pedigré-rendszerének elismerésével kapcsolatban, így nem nyílt lehetõség arra, hogy japán vérvonallal frissítsék az amerikai állományt. Ennek következtében az amerikai és japán Akiták között jelentõs eltérések alakultak ki. Õsi otthonuktól elzárva tulajdonképpen egyedi, csak az Egyesült Államokra jellemzõ fajtává alakultak, 1955 óta változatlan tulajdonságokkal és jellemzõkkel. Nem úgy japán társaik, amelyeket idõközben Matagi Akitákkal kereszteztek, hogy így kíséreljék meg az õsi, tradicionális japán fajta helyreállítását.
A második világháború idején, 1939 és 1945 között elterjedt szokássá vált, hogy kutyák bundáját katonai ruházat céljára használták fel. Az alapanyag-utánpótlás folytonosságát biztosítandó, a rendõrség a rendészeti és katonai célokra használt németjuhászokon kívül az összes kutya beszolgáltatását vagy befogását rendelte el. Egyes Akita-rajongók azzal próbálták meg kijátszani az új törvényt, hogy kedvencüket németjuhászokkal keresztezték.
A világháború végére számuk drasztikusan megcsappant. Három, egymástól jól elkülöníthetõ változat alakult ki: a Matagi Akiták, a harci Akiták, illetve a németjuhász-Akiták. A három különbözõ, mégis egy néven futó változat létezése komoly problémákhoz, félreértésekhez és káoszhoz vezetett.
A világháborút követõ, a fajtatisztaság érdekében végrehajtott restaurációs törekvések legnépszerûbb szereplõje az átmenetileg komoly hírnévnek örvendõ Kongo-go volt, a Dewa-vérvonal képviselõje. A Dewa-vonal Akitái masztiff és németjuhász tulajdonságokkal rendelkeztek. A távol-keleti szolgálatból hazatérõ, az Akitákat olyannyira megkedvelõ amerikai katonák tucatjával vitték õket magukkal az Egyesült Államokba.
Az intelligens, környezetükhöz remekül alkalmazkodó Dewa-Akiták lenyûgözték az amerikai tenyésztõket, amelynek köszönhetõen számuk és népszerûségük hirtelen az egekbe szárnyalt.
Az Amerikai Akita Klubot (Akita Club of America, ACA) 1956-ban alapították. Az Amerikai Ebtenyésztõk Egyesülete (American Kennel Club, AKC) 1972. októberében ismerte el hivatalosan a fajtát, vette fel a tenyészpéldányok listáját és kezdte el megszervezni a tenyésztõknek oly fontos megjelenési és megmérettetési lehetõség, a kiállítások egész sorát. Az AKC és japán megfelelõje, a JKC (Japanese Kennel Club), ebben az idõben még nem rendelkezett kétoldalú egyezményekkel egymás pedigré-rendszerének elismerésével kapcsolatban, így nem nyílt lehetõség arra, hogy japán vérvonallal frissítsék az amerikai állományt. Ennek következtében az amerikai és japán Akiták között jelentõs eltérések alakultak ki. Õsi otthonuktól elzárva tulajdonképpen egyedi, csak az Egyesült Államokra jellemzõ fajtává alakultak, 1955 óta változatlan tulajdonságokkal és jellemzõkkel. Nem úgy japán társaik, amelyeket idõközben Matagi Akitákkal kereszteztek, hogy így kíséreljék meg az õsi, tradicionális japán fajta helyreállítását.
ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS:
Nagytestû, zömök, arányos testalkatú kutya. Kemény csontozat és jól fejlett izomzat jellemzik. A széles, egyik sarkán lecsapott háromszögre emlékeztetõ fej, mély, erõs fang, a viszonylag kisméretû szemek, a nyak meghosszabbított vonalát követõ, elõre mutató, felálló fülek a fajta jellemzõ tulajdonságai.
FONTOSABB TESTMÉRETEK ÉS AZOK ARÁNYA:
* A marmagasság és a testhosszúság aránya 9:10 a kanok, ill. 9:11 a szukák esetében.
* A mellkas szélessége a marmagasság fele.
* Az orrhegytõl a stopig, illetve a stoptól a tarkóbúbig mért távolság aránya 2:3.
* A mellkas szélessége a marmagasság fele.
* Az orrhegytõl a stopig, illetve a stoptól a tarkóbúbig mért távolság aránya 2:3.
VISELKEDÉS / TEMPERAMENTUM:
Barátságos, éber, készséges, nemes, engedelmes és bátor kutya.
FEJ:
Nagy, a test méretével harmonikus arányban álló fej. Nyugodt arckifejezés esetén teljesen ránctalan. Alakja felülrõl nézve egyik sarkán levágott háromszögre emlékeztet.
AGYKOPONYAI RÉSZ:
Koponya: A fülek között lapos, széles. A homloktájékra sekély barázda nyúlik fel.
Stop: Élesen kivehetõ, de nem túl meredek.
Stop: Élesen kivehetõ, de nem túl meredek.
ARCORRI RÉSZ:
Orr: Széles, fekete. Kismértékû, elszórt pigmenthiány fehér kutyák esetén megengedett, ám a fekete orr mindig elõnyt élvez.
Fang: Széles, mély és telt.
Ajkak: Fekete, nem lógó. Rózsaszín nyelv.
Állkapocs / Fogazat: Nem lekerekített, inkább tompa, izmos, erõteljes állkapocs. Erõs fogak, rendezett fogsor. Elõnyt élvez az ollós harapás, ám a tétre (harapófogó) harapás sem kizáró ok.
Szemek: Viszonylag kisméretû, nem kidülledõ, közel háromszög alakú, sötétbarna szempár. A szemek pereme szûk, fekete.
Fülek: Erõs, felálló, a fej méretéhez mérten viszonylag kisméretû fülek. Ha lehajtjuk elõre, például a testméretek felvételekor, csúcsa a felsõ szemhéjat érinti. Háromszögletû, a csúcsnál kissé lekerekített, elkeskenyedõ fülek, amelyek nem túl magasan ülnek a fej két oldalán. Oldalról nézve a szem felett található fülek a nyaktól húzott képzeletbeli egyenes vonalát követve, annak meghosszabbításaként nyúlnak elõre.
NYAK: Vastag, izmos, elhanyagolható nyaklebernyeggel. Viszonylag rövid, a vállöv felé szélesedõ nyak. Jellegzetes taréja a koponyaalapban ér véget.
TEST: Hosszabb, mint amilyen széles. A bõr sem túl vékony, sem túl szûk, sem pedig túl laza.
Hát: Egyenes.
Ágyék: Erõteljes izomzat.
Mellkas: Széles, mély. Ívelt bordák, jól fejlett szegycsont
Hasvonal és Has: Közepesen ívelt hasvonal.
FAROK:
Fekete, sûrû szõrrel borított. Magasan ülõ, a hát felett vagy oldalt háromnegyedes, teljes vagy kettõs kunkorban viselve, amely mozgás közben a hát vonala alá esik. Háromnegyedes kunkor esetén a farok vége mélyen, oldalt helyezkedik el. Nagy, erõteljes keresztcsont. A farok kiengedésekor az utolsó farokcsigolya a csánkot érinti. Pihe-mentes, durva tapintású, egyenes fedõ szõrzet.
VÉGTAGOK
ELÜLSÕ VÉGTAGOK: Erõs csontozatú, elölrõl nézve egyenes mellsõ lábak.
Vállöv: Izmos, erõteljes. Közepes lejtésû lapocka.
Mellsõ lábtõ: Elõre dõl, a függõlegessel körülbelül 15 fokos szöget zár be.
FAR: Erõs, izmos. Szélessége és csontozata a mellsõ végtaggal arányos. A hátsó lábon található, vele született farkaskarmot hagyományosan eltávolítják.
Comb: Erõs, jól fejlett, hátulról nézve párhuzamos.
Térdízület: Közepesen ívelt.
Csánk-ízület: Mély, nem fordul sem ki-, sem befelé.
Mancs: Egyenes macskalábak. Erõs ujjak, vastag talppárnák.
MOZGÁS:
Erõt sugárzó, közepes lépéshossz és lendület. A hátsó- és mellsõ lábak egy vonalon mozognak. A hát végig erõteljes, egyenes.
SZÕRZET
Bunda: Két réteg. Sûrû, puha, dús, a fedõ szõrzetnél rövidebb aljszõrzet. Durva tapintású, egyenes, a testtõl kissé elálló fedõ szõrzet. A fejen, lábszárakon és a fülön rövidebb szõrszálak. A test többi részéhez képest hosszabb, öt centiméteres szõrszálak találhatók a mar és a far tájékán. A farokrészt még ennél is hosszabb, sûrû, tömött bunda borítja.
Szín Több színváltozat megengedett, például vörösbarna, világos sárgásbarna, fehér, sõt, még a tarka pettyes és a barna csíkos is. Az amerikai Akita színei élénken csillogók, tiszták, a rajzolat jól kivehetõ. Megléte esetén kontúros maszk és/vagy csillag. A tiszta fehér kutyák maszk nélküliek. Az õzszínû, világos sárgásbarna változat fehér alapszínét a fejet és a test bõ egyharmadát beborító foltok tarkítják. A fedõ- és az aljszõrzet színe nem minden esetben egyezik meg egymással.
Szín Több színváltozat megengedett, például vörösbarna, világos sárgásbarna, fehér, sõt, még a tarka pettyes és a barna csíkos is. Az amerikai Akita színei élénken csillogók, tiszták, a rajzolat jól kivehetõ. Megléte esetén kontúros maszk és/vagy csillag. A tiszta fehér kutyák maszk nélküliek. Az õzszínû, világos sárgásbarna változat fehér alapszínét a fejet és a test bõ egyharmadát beborító foltok tarkítják. A fedõ- és az aljszõrzet színe nem minden esetben egyezik meg egymással.
MÉRET:
Marmagasság:
Kanok: 66 – 71 cm (26-28 hüvelyk),
Szukák: 61 – 66 cm (24-26 hüvelyk).
HIBÁK:
A fenti követelményektõl történõ bármely eltérés hibának minõsül. A bírálat során a hiba a standardtól történõ eltérés mértékével egyenes arányban befolyásolja annak komolyságát.[/justify]
* Szuka jellegû kanok/kan jellegû szukák.
* Keskeny, vagy madárszerû, elkeskenyedõ fej.
* Hiányzó fogak (az elõzápfog 1, és/vagy a zápfog 3 fogak kivételével).
* Kék vagy fekete pöttyös nyelv.
* Világos színû szempár.
* Rövid farok.
* Görbe lábszárak.
* A szabályostól eltérõ színû nyak- vagy lábszõrzet.
* Félénkség vagy agresszió.
KOMOLY HIBÁK:
* Fejletlenség.
* Könnyû csontozat.
KIZÁRÓ HIBÁK:
* Agresszív, vagy túlságosan félénk viselkedés.
* Pigmentmentes, vagy foltokban pigmenthiányos (ún.pillangó-)orr.
* Csepp alakú, lógó, vagy lehajló fülek.
* Elõre- vagy hátraharapás.
* Sarlós, vagy nem kunkorodó farok.
* 63,5 centiméternél (25 hüvelyk) alacsonyabb kanok, valamint 58,5 centiméternél (23 hüvelyk) kisebb méretû szukák.
Nyilvánvaló felépítés-, vagy viselkedésbeli rendellenességekkel rendelkezõ egyedek automatikusan kizárásra kerülnek.
N.B.: A herezacskóban két egészséges, a lágyékcsatornából teljes mértékben leereszkedett here tapintható ki.
Nyilvánvaló felépítés-, vagy viselkedésbeli rendellenességekkel rendelkezõ egyedek automatikusan kizárásra kerülnek.
N.B.: A herezacskóban két egészséges, a lágyékcsatornából teljes mértékben leereszkedett here tapintható ki.
