Mitológia

Főoldal

Tartalom

MÍTOSZ:(görög müthosz: monda, mese) A társadalmi fejlődés kezdeteire jellemző naiv társadalmi tudatforma: az ember számára érthetetlen, éppen ezért félelmetes természeti és társadalmi erők fantasztikus tükröződése és művészi feldolgozása a nép képzeletében.

Aineiasz Akhilleusz Ankhisés Antigoné Aphrodité Apollón/ Artemisz Athéné Atreus Démétér Dionüszosz Elektra Európé gigászok Hadész Helené Héra Hermész Hippolütosz: Iaszón Ió Kadmosz Klütaimnésztra: Kronosz Médeia Menelaosz Minósz Narkisszosz Odüsszeusz Oidipusz Oinomaosz Oresztész Orpheusz Pasiphae Péleusz Pelopsz Perszephoné Perszeusz Phaidra Poszeidón Prométheusz: Téreusz Thészeusz: Thüesztész Uranosz Zeusz

Agamemnón: →Atreus és Aeropé fia, Klytaimnéstra férje, Menelaos testvére. Mykénai (ill. Argos) hatalmas és gazdag királya. A fivérét, Menelaost ért jogtalanság megbosszulására indított trójai háborúban (Helenét Parisz elcsórja) az akháj seregek fővezére, ő rendelkezik a legtöbb (száz) hajóból álló flotta felett. Bátor harcos, tekintélyes hadvezér, sokszor önkényes döntéseket hozó uralkodó. Hatalmi jelvénye az apjától, Átreustól örökölt sképtron (királyi jogar) Zeus ajándéka volt Pelops (Agamemnón nagyapja) számára. Ő a legnagyobb király, de nem ő a legnagyobb hős - ebből a helyzetből bontakozik ki a közte és →Achilleusz közötti viszály, mely az Iliász cselekményének kiindulópontja. Afeletti dühében ugyanis, hogy a görög sereget sújtó dögvész elhárítása érdekében ágyasát, Chryséist vissza kellett adnia apjának, "ellenszolgáltatásképp", és hogy megmutassa, ki is a "seregek fejedelme", Achilleustól ragadja el hatalmi szóval az ő rabnőjét, Bríséist. Achilleust ez a méltatlan bánásmód indítja arra, hogy távol maradjon a harcoktól, sőt hogy Zeusnál a trójaiak felülkerekedését anyja révén kieszközölje. A szorult helyzetben tehetetlen. Hiába próbálja bőséges ajándékkal kiengesztelni, Achilleus csak barátjának, Patroklosnak halála után kész a békülésre. Agamemnón Trója bevétele után Kassandrával, a jóstehetségű trójai királylánnyal az oldalán indul útnak Mykénai felé, ahol felesége, Klytaimnéstra (Tyndareós lánya, Helené nővére) várja, hogy a tíz éve távol levő urát szeretőjével, Aigisthosszal (Agamemnón unokatestvére) összefogva bosszúból megölje. Klytaimnéstra négy (vagy öt) gyermekkel ajándékozta meg Agamemnónt: Chrysothemis, →Élektra, Iphigeneia; és egy fiút: →Orestést. Klytaimnéstra bosszúvágyának eredete a trójai háború előtti időkbe vezet vissza, Aulisba, ahol a szélcsend miatt a harci vágytól égő görög sereg vesztegelni kényszerült. Agamemnón annak érdekében, hogy a görög sereg kihajózhasson Aulisból Trója felé, hajlandó volt legidősebb lányát, Iphigeneiát feláldozni. Agamemnónt saját palotájában éri utol a halál, fürdőmedencéjéből lép ki, mikor lesújt rá a gyilkos bárd. →Klytaimnéstravissza Aiasz: I. Telemón fia, a szalamisziak vezére. A tróját ostromló görögök egyik legkiválóbb hőse. Aiasz, afeletti haragjában, hogy Akhilleusz fegyvereit nem neki, hanem Odüsszeusznak ítélték, meg akarja ölni a görög vezéreket. Athéné azonban tébolyt bocsát rá, s őrületében juhokat öldös, abban a hitben, hogy a vezéreket öli. Kijózanodva kétségbeesett szégyenében öngyilkos lesz (elbúcsúzik kisfiától és a kardjába dől). Agamemnón és Menelaosz még eltemetését sem akarja megengedni, végül azonban Odüsszeusz közbelépésére engednek. ( Ő kockázik Achilleusszal) vissza Aineiasz/Aeneas: Görög és római mitológiai hős, →Aphrodithé és Ankhisés, trójai pásztor fia A Simois folyó partján született A.-t eleinte hegyi nimfák nevelték s csak élete ötödik évében bizta őt anyja Anchisés gondjaira. Midőn öt Achilleus előbb az Idahegyéről, majd Lyrnéssosról is elűzte, A. Trójába menekült, a dardanok vezéreként védte a várost az ostromló görögök ellen. Az Iliászban Hektór után Trója legkiválóbb hőse s mint az istenek különös kegyeltje harcol: "neki sorsa, hogy élvemaradjon, hogy ne legyen mag nélküli és nyom nélküli eztán Dardanosz ága..." Hektór eleste után híggadt tanácsával támogatja a trójaiakat s a várost csak bevételekor az ilioszi penátokkal, vállán atyjával, neje Krensa és gyermeke kiséretében hagyja el. Menekülése alatt Aphrodíté parancsára elveszti feleségét. A görög monda egyik verziója szerint Dardanosba költözik s ott állandóan tovább uralkodik, másik verziója szerint a trójai határból kivándorolva, Szamotrácián, Trácián és Macedónián keresztül Délosba, majd meg Krétába utazik, honnan Zakyntos, Leukas, Aktión és Ambrakiába vonul, míg végre Latiumban véglegesen megtelepszik. vissza Akhilleusz : (latinosan Achilles), Görög mitológiai alak, Péleusz és Thetisz néreida fia. Homérosz Iliászának főhőse, a görög hős (hérósz) tökéletesített tipusa. Szép, bátor és erős, lázasan szeret és szenvedélyesen, irgalmatlanul gyűlöl. Ha haragja lelohadt, nemes és méltányos. Thetisz kérői kezdetben Zeusz és Posszeidón voltak, de mivel a Néreida azt jósolta nekik, hogy gyermekük hatalmasabb lesz apjánál, a két nagyisten őt →Péleusszal, a mürmidónok fejedelmével házasította össze. Az ujszülött Akhilleuszt anyja a Sztüx (az Alvilág folyója) vizébe mártotta, hogy sebezhetetlenné tegye. A sarkánál azonban, melynél fogva anyja a vizbe merítgette, sebezhető maradt. Tanítója Kherión kentaur volt, aki a fegyverforgatásra és zenére oktatta. Mivel Péleusznak megjövendölték, hogy fia életének virágában Trója előtt fog meghalni, az aggódó apa az ifjút Szkürosz szigetére, Lükomédész király udvarában rejtette el, aki lányruhába öltöztette, leányai társaságában nevelteti. A hadba készülő görög vezérek ekkor már mindenütt keresték az ifjút, akit végül a ravasz Odüsszeusznak sikerült lelepleznie (Akhilleusz a csecsebecsék helyett rögtön a csillogó fegyver, egy tőr után nyúlt). De a trójai háború kitörése alkalmával Odüsszeusz Phoinix és Nesztor magukkal vitték, mert Kalkhász előre megjósolta, hogy Akhilleusz nélkül Tróját soha nem veszik be. Megérkezésük után, harci vágytól égve partra akart ugorni, s csak anyja figyelmeztetésére fogta vissza magát, mert megtudta, hogy a jóslat szerint, aki a görögök közül elsőként lép trójai földre, elsőként leli halálát. Később azonban minden tekintetben bepótolta ezt a lemaradását, s hatalmas pusztítást rendezett az ellenség sorai közt. Így számos rabszolgát és rabszolganőt szereztek. Így jutott hozzá Akhilleusz a szépséges Briszéiszhez, akit rendkívül megszeretett, s aki később egy emlékezetes konfliktus tárgyát képezte. Agamemnón, a görög seregek főparancsnoka ugyanis elragadta Akhilleusztól kedves rabszolganőjét, ezzel kárpótolva magát saját ágyasának, Khrüsziésznek az elvesztéséért. Akhilleusz, aki addig sem kedvelte különösebben az öntelt mükénéi királyt, most annyira megharagudott rá, hogy elhatározta, addig nem vesz részt a trójaiak elleni harcban, amíg Agamemnón elégtételt nem ad. A görögök ezután egyre szorultabb helyzetbe kerültek, a városból kitörő trójaiak, Hektor vezetésével már a hajóikat gyújtogatták. Patroklosz, Akhilleusz hű barátja, ekkor arra kérte a hőst, hogy legalább fegyvereit s katonáit adja kölcsön, hogy azokkal támadhasson az ellenségre. Akhilleusz ebbe beleegyezett, s Patroklosznak sikerült is visszaszorítania a trójai sereget. Vakmerőségében azonban túl messzire merészkedett, s végül a városfal tövében Hektor végzett vele. A barátja halála felett érzett fájdalom végre megenyhítette Akhilleusz szívét, s kibékült Agamemnónnal, aki gazdag ajándékok kíséretében, ünnepélyesen visszaszolgáltatta a hősnek a szépséges Briszéiszt. Miután Akhilleusz, fogadalmához híven, bosszút állt barátjának halálán, s legyőzte vitéz ellenfelét, Hektort, a görögök azt hitték, hogy már könnyedén elfoglalhatják Trója városát. Az ellenség azonban ekkor váratlan segítséget kapott a félelmetes harcos hírében álló Pentheszileia és amazonjai révén. Akhilleusz, aki a többiektől félrevonulva még mindig Patrokloszt siratta, későn vette észre, hogy honfitársai ismét veszélybe kerültek, végül ismét ő fordított a kockán. A társait dühödten pusztító Pentheszileiára támadt, s dárdájával leterítette az amazonok királynőjét. Amikor azonban megpillantotta haldokló áldozatának csodálatos vonásait, keserű fájdalom járta át szívét. Ölébe emelte a sebektől vérző nő fejét, simogatta leomló hajfürtjeit, s sokáig nem is mozdult el mellőle. Ekkor az egyik görög katona durván, gúnyosan szólt Akhilleuszhoz, mire ő a kötekedőre olyan erejű ütést mért, hogy az holtan bukott a földre. A görögök Akhilleusz vezetésével hamarosan újabb rohamra indultak Trója ellen, s a hős már-már bejutott a kapun, amikor a trójaiakat támogató Apolló istennel találta magát szemben. A félelmet nem ismerő Akhilleusz még őt is megfenyegette, hogy ne merjen az útjába állni, de ekkor Apolló tévedhetetlen nyilával eltalálta a sarkát, s Thetisz fia érezte, hogy eljött az utolsó órája. Maradék erejét összeszedve még megölt három trójai harcost, de aztán összecsuklott. Holtteste fölött heves csata alakult ki, s csak Aiasz és Odüsszeusz helytállásának köszönhető, hogy Akhilleusz földi maradványai végül nem jutottak az ellenség kezére. vissza Ankhisés Aphrodithé mindig azzal kérkedett, hogy ő az isteneket már olyan sokszor ejtette szerelembe halandók iránt. Történt aztán, hogy Zeusz jóvoltából Aphrodithé szerelembe esett a halandó Ankhisés iránt. A fiú szép volt, magas, és tehénpásztor. Aphrodithé csinibevágta magát. Szűznek tettette magát, s megjelent a pasi előtt. Az belezúgott. A fiú megesküdött, hogy ha tényleg halandó és szereti, akkor feleségül veszi. Együtt töltik az éjszakát, aztán A csaj felfedi a kilétét. Erre Ankhisés megkéri, hogy most már ne hagyja őt a halandók világában, mert megízlelte az isteni szerelmet. Aphrodité megvigasztalta: – Légy bátorsággal, és ne féljen semmitől a szíved. Mert ne várj te rosszat se tőlem, se mástól a boldog istenek közül, mivelhogy kedves vagy az istenek előtt. Fiad lesz, aki a trójaiak fölött fog uralkodni, és utána fiúk és unokák, utódok szüntelen sora. De az istennő borzadva gondolt rá, hogy Ankhisést is utol fogja érni egyszer a halandók közös sorsa, az öregség. S *Tithónos jutott az eszébe, Éórnak, a Hajnal istennőjének férje. Tithónos is halandó volt s szintén a trójai királyi családból származott. Eós megszerette és férjül kívánta. Zeus elé járult avval a kéréssel, hogy tegye halhatatlanná; Zeus bólintott és teljesítette kérését. De a balga Éós elfelejtett örök ifjúságot is kérni térje számára. Tithónos nem halt meg, de megöregedett s egyre jobban összeaszott a vénségtől. Szobájában tartja Éós, de már csak tücsökhöz hasonló cirpelő hangja maradt meg, erő nincs benne egy csöpp sem. – Ha ilyen szép és daliás maradhatnál mindig, mint amilyen most vagy, s mindig boldogan vallhatnálak a férjemnek, akkor nem borulna bánat a szívemre. De az nekem nem kell, hogy úgy élj örökké te is, mint Tithónos, inkább ne is légy halhatatlan mondta szomorúan Aphrodité, s az istenek előtt nem is mert beszélni halandó férjéről, mert félt, hogy kinevetik. Hiszen ő is annyiszor nevetett rajtuk, mikor halandó asszonyokkal vitte őket szerelembe. Mikor megszületett Aphrodité és Ankhisés gyermeke, →Aineias, a hegyilakó nimphákhoz, a dryasokhoz, „fa-leányokhoz” vitte el az istennő, hogy neveljék. Ezek istenektől és emberektől távol laknak, csak a silénosok és Hermés vigadnak velük. Sokáig élnek, de nem halhatatlanok, bár a halhatatlanok eledelét, az ambrosiát eszik. Ezek a leányok táplálták, nevelték Aphrodité gyermekét. Csak öt év múltán jelent meg újra az istennő Ankhisés előtt, elhozta a fiát, hogy már atyja mellett nevelkedjék tovább. S lelkére kötötte szigorúan, hogy senkinek el ne árulja, kinek a gyermeke Aineias. Ha kérdik, mondja, hogy egy szépszemű nimpha, itt, az erdőbe öltözött hegyoldalt lakó nimphák egyike ajándékozta meg a fiúval. Ezt mondta az istennő, és visszatért az égbe. De Ankhisés egyszer barátaival iddogált, és a bor mámorában eldicsekedett az istennő szerelmével. Zeus villáma ekkor lesújtott reá, megbénultak Ankhisés tagjai ettől, s nem tudott többé a lábára állni. Gyermekéről, Aineiasról, azonban soha nem feledkezett meg Aphrodité. Kiváló hős lett belőle. vissza Antigoné: →Oidipusz és Iokaszté leánya; az önmagát vaksággal büntető apja hű kísérője. Testvérei egymással küzdenek a trónért. Megölik egymást. Kreón nem engedi eltemettetni Polüneikészt. Antigóné ennek ellenére földet szór a holttestére. Kreón bepipul. Befalaztatja. Szophoklész Antigoné c. tragédiája nyomán az erkölcsi erő, a testvérszeretet, a zsarnokság elleni bátor, önpusztító lázadás jelképévé vált, mivel Kreón törvényeinél többre tartotta az íratlan erkölcsi törvényeket, és eltemette a Thébai ellen támadó fivére, Polüneikész holttestét. Vele ellentétben nővére, Iszméné a megalkuvást képviseli. Jelszava:”Nem együtt gyűlölni, együtt szeretni születtem” Kreón sziklasírba zárja Antigónét. Emiatt a fia öngyilkos lett, és a fia öngyilkossága miatt a felesége is megölte magát. vissza Aphrodité/Venus: Aphrodité görög istennő; neve népetimológia szerint a gör. aphrosz ’tajték’, ’hab’ jelentésű szóból ered, amely származástörténetére utal. Aphrodité, az olümposzi istennemzedék előtt, →Uranosz levágott (Kronosz vágta le sarlóval) és tengerbe dobott nemi szervéből született, amikor Kronosz vezetésével megfosztották Uranoszt hatalmától.. Madarai: galamb, veréb, hattyú. Csemetéje Erós, aki szerelmes nyilacskákkal játszik.:-) A szerelem és a szépség istennője, aki elbájol embereket és isteneket egyaránt. Vagy a tengerből bukkan fel az istennő, vagy az Olymposról, Zeus aranyos palotájából száll alá, vagy kyprosi kertjéből, a levegőn át érkezik, és aranyszekerébe verebek és galambok vannak fogva. Kíséretéhez tartoznak az erósok, a három Kharis, Himeiros, a "Vágy" és Hymenaios, az egyik Múzsa fia, a menyegzői ének örömteli ujjongásában megnyilvánuló isten. Varázsöve mindenkit elbűvöl. * Férje a sánta Héphaisztosz (a sánta és rút kovácsisten) volt, akit Arésszal, a vad hadistennel csalt meg, azonban Héliosz észrevette őket, s jelentette az istennő férjének. Héphaisztosz a szerelmeseket bűvös hálóval ejtette foglyul, miközben szeretkeztek, majd odahívta a többi istent, hogy nevessenek a pórul járt páron. A halhatatlanok jót mulattak Héphaisztosz furfangján, de persze annak még jobban örültek, hogy Aphrodité gyönyörű testét láthatták. Aphrodité értékelte a férfiistenek iránta tanúsított érdeklődését, és ezért Hermésszel és Dionüszosszal is eltöltött egy-egy szerelmes éjszakát. Arésztól született: Phobosz, Deimosz, Erósz, Anterósz és Harmónia. Dionüszosztól Priaposzt és Hümenaioszt szülte, Hermésztől Hermaphroditoszt. Több művészeti alkotás tanúsága szerint Pán istennel is folytatott szerelmi viszonyt. A két halandó férfi, akikkel szerelembe vegyült Adónisz és Ankhiszész volt. *Öregasszony képében jött Phaónhoz, az isteni révészhez, s mikor ez átviszi jó szívvel a túlsó partra, jutalmul a legszebb férfivá teszi. *Mikor Héra, Athéné és Aphrodité megjelennek az Ida hegyén pásztorkodó trójai királyfi előtt, hogy az ítélje Eris almáját a legszebbnek közülük, a szerelem istennője úgy vonja Parist a maga pártjára, hogy a világ legszebb asszonyát ígéri neki - és Menelaos feleségét, Helenét játssza a kezére. De Aphrodité ajándéka nem mindig és nem mindenki számára boldogító. A viszonzatlan szerelem gyötrődése is Aphrodité hatáskörébe tartozik, és a bűnös szerelmet az istenek súlyos büntetése követi. Paris vendéglátó gazdájának, a spártai királynak hites feleségét csábította el: a trójai királyfi bűnös szerelméért Trója pusztulása volt a büntetés. *Magának az istennőnek is kijutott a szerelem keserűségéből. Szerelmesét, Adónist vadászaton vadkan tépte szét, és az istennő csak annyit ért el Zeusnál, hogy az év egyik felére engedje vissza hozzá az alvilágból. *Aphrodité halandó szerelmesére is a közös emberi sors vár, a daliás Ankhisés megöregszik, szépség, ifjúság és erő elhagyják. *Almákkal segítette szerelmeséhez Hippomenést. Atalanté, boiótiai királyleány kimondta, hogy csak ahhoz megy feleségül, aki őt versenyfutásban legyőzi, de aki részt vesz a versenyben és alulmarad, arra halál vár. Hippomenés is kiállt versenyre a leánnyal, de csak azért győzött, mert a győzelmet Aphrodité akarta. Három almát dobott az istennő Atalanté útjába, s míg ez lehajolt utánuk, Hippomenés megelőzte. Atalanté sem bánta már, mert ő is megszerette az ifjút. Mégsem lehettek egymáséi: Aphrodité kegyetlenül szétválasztotta őket, mert boldogságukban megfeledkeztek az istennő iránti háláról és tiszteletről. *- Akontios és Kydippé története bizonyítja, hogy az alma még a szűz Artemis körében is Aphrodité hatalmának az eszköze lehet. A keosi ifjú Délosban, Artemis ünnepén pillantja meg a leányt és szerelemre gyullad iránta. Egy almát gördít feléje, amelynek a héjába véste e szavakat: "Esküszöm, hogy Akontios felesége leszek..." Kydippé mit sem sejtve Artemis oltára közelében hangosan olvasta ki az esküt, amelynek teljesítését immár az istennő követelte meg tőle. Apja máshoz akarja nőül adni, de a leányt betegség sújtja, s csak akkor gyógyul meg, amikor Apollón tanácsát követve Akontiosnak nyújtja kezét. vissza Apollón/Apollo: Létó és Zeus fia, Artemis ikertestvére. Az isteni rend és törvény képviselője. Létót, amikor várandósan bolyongott, egyetlen vidék sem merte befogadni, hogy megszülhesse gyermekeit, mivel féltek Hérától. Hosszas vándorlás után végül Délos szigete adott neki menedéket, melynek emlékére Apollón templomot épített itt. Rögtön születése után rájuk támadó ellenségekkel kellett szembenéznie. Megölte Tityost, az óriást, és Pythónt, a sárkányt, aki Delphoiban tanyázott és a terület ősi ura volt. Apollónnak vezekelnie kellett ezért a gyilkosságért, így Thessáliában nyolc évre Admétos király szolgálatába állt. Ezután azonban megtisztító és bajelhárító istenné válhatott. Minden emberölés vétke ugyanis tisztátalanságot, csapást jelentett, amely a közösség létét is fenyegethette. Orestést is Apollón szabadította meg az anyagyilkosság bűnétől. Letelepedett Delphoiban, ahol templomot épített. Itt tartózkodott, valahányszor visszatért a hyperboreosok, azaz Boreas, az északi szél földjén túl lakók országából. A szentélyben a Pythia nevű papnő közvetítette az isten jóslatait, többek között az emberölés miatt szükségessé vált megtisztulásokról. A jóshely fontos tartozéka volt a tripus, a szent háromlábú üst. Héraklés egy alkalommal el akarta rabolni, így küzdelem tört ki közte és az isten között. Végül Zeus tett közöttük igazságot. Apollón ellenségeivel ezüst íja segítségével vette fel a harcot. Kedve telt a lantjátékban, ő volt a Múzsák vezetője. Kedvenc fája a babérfa volt, egy Daphné nevű nimfához kapcsolódó eset miatt. A lány inkább babérfává változott, semmint hogy az isten kedvese legyen. Apollón ezután a fa gallyait koszorúként viselte. Értett a gyógyítás művészethez is, ez a képessége csak akkor mondott csődöt, ha ő maga ölt. Phlegyas király lányától, Korónistól született fia, Asklépios is birtokában volt ennek a képességnek, holtakat életre keltő isteni orvos és gyógyító isten volt.Testvérével Artemisszal megölik Niobé gyermekeit. vissza Artemisz/Diana: Létó és Zeus lánya, Apollón ikertestvére. A meg nem szelidített természet úrnője. Szűz vadásznő, aki társnőivel járja a berkeket. Nimfák és állatok veszik körül, és mint szenvedélyes vadász uralkodik az állatvilágon. Jelen van a természetben mindenhol, leginkább a hegyekben, erdőkben, mezőkön és termékeny völgyekben. Gyakran jelenik meg állatalakban: medveként vagy őzként. Minden élet védelmezője, aki termékenységet adományoz az embereknek, állatoknak, mezőknek. Fegyvere az íj. Alakjának ez az ősi formája az ábrázolásokon íjjal, a két kezében egy-egy állatot tartva jelenik meg. Gyakran látható szarvassal. Halált hozó istennő, ebben társa Apollónnak. *Niobé gyermekeit, aki vetélkedni mert Létóval, mind megölték. Niobé azzal dicsekedett, hogy Létónak csak két gyermeke van, míg neki tizenkettő. A két isten íjával pusztította el őket. *Artemis szörnyű büntetést mért továbbá Aktaiónra, aki maga is vadász volt. Aktaión megpillantotta őt fürdés közben egy hegyi pataknál. Az istennő ezért szarvassá változtatta, és saját kutyái tépték szét. Emellett azonban Artemis az anyaistennők jegyeit is viseli. Ő az anyák szülést segítő pártfogója (Eileithyia), az újszülöttek védelmezője, a fiatalok oktatója. Haragja okozza a szülő nők halálát. Azokat a kislányokat, akik Artemis brauróni szentélye mellett nevelkedtek, medvéknek nevezték. Általában fiatal, rövid tunikás, meztelen felsőtestű lányként jelenítették meg, jellegzetes attribútumai a hajdíszként hordott holdsarló, valamint íj és nyíl, kutya, lándzsa és szarvas. vissza Atreus: Pelops és Hippodamiának fia, Tantalus unokája, →Thüesztész bátyja. Fiai az Atridák: →Agamemnon és →Menelaosz. A. és T. meggyilkolták mostohatesójukat (a Pelopstól és egy nimfától származó Chrysippust) és atyjuk haragja elől elmenekültek unokaöcscsükhöz. Annak halála után A.-ra száll királysága, Pelops halála után pedig örökli atyjának országát is. T. elcsábítja A. feleségét Aëropét, A. erre feleségét a tengerbe dobatja, öcscsét pedig száműzi. T. bátyjának fiát (Plisthenest) kit saját gyermeke gyanánt nevelt volt föl, elküldi, hogy A.-t megölje. A. kivégezteti a fiút és csak azután tudja meg, hogy az édes fia volt. Thyestesen ezért kegyetlen boszút áll: látszólag kibékülvén vele darabokra aprított fiait tálalja föl neki eledelül. Thyestes elátkozza fivérét és világgá megy (a nap istene visszafelé fordítja kocsiját, hogy ne lássa a szörnyű tettet.) A., hogy országát a büntetésül küldött döghaláltól megszabadítsa, a jósda intelme szerint Thyestes keresésére indul; útjában nőül veszi annak leányát Pelopiát, kit saját apja ejtett volt teherbe. Pelopia Aegisthsut szüli, kit Atreus saját fia gyanánt nevel föl és évek mulva megparancsolja neki, hogy ölje meg a fogságba ejtett Thyestest. Az Pelodia kardjáról ráismer fiára, tudatja vele eredetét, mire Aegisthus visszatér A.-hoz s őt leszúrja. vissza Daidalosz és Ikarosz/Daedalus és Icarus: Az athéni származású építész-feltaláló-szobrász, Daidalosz, egy vétke miatti büntetés elől menekült Krétára, ahol Minósz király megbízásából megépítette a krétai labürinthoszt, amely a bikafejű szörnyet, Minótauroszt rejtette. Daidalosz Krétáról is menekülni kényszerült, mivel segített a Minótauroszt legyőző Thészeusznak és Ariadnénak. Ekkor viasszal rögzített tollakból készített szárnyat maga és fia, Ikarosz számára. A fiút azonban a figyelmeztetés ellenére túl közel repült a Naphoz, amelynek heve felolvasztotta a viaszt, és Ikarosz a mélybe hullott Minósz begurult és keresni kezdte. Kitalált neki egy csalit. Kihirdette, hogy nagy jutalmat kap aki egy csigaház járatain keresztül tud húzni egy fonalat. D.a sziciliai királynál volt ekkor, neki mondta el a megoldást, s ez sikerült is, mert megfúrta az egyik oldalát a csigaháznak, a fonalat rákötötte egy hangyára és betette a csházba. Innen tudta M., hogy „ ezt csak Daidalosz eszelhette ki.”Utána megy a Sziciliai királyhoz de a király nem volt Minósz párti, és ahelyett, hogy kiadta volna D.-t,az udvarában megöltette Minószt. Daidalosz a kézművesek védnöke, a művészi leleményesség jelképe. vissza Démétér/Ceres: Kronosz és Rhea lánya. Démétér a görög mitológiában a föld termékenységét, a gabona érését, a földművelés sikerét biztosító istennő. „Bőkezű Démétér, tavasz, ősz úrnője.” A földön tartózkodik, szemben az emelkedett olümposzi istenekkel. Kultusza elsősorban a földművelő kultúrákban volt jelentős, a földművelés feltalálását, a civilizáció elterjesztését fűzték alakjához. Gyermekei: Plutosz, a bőség megszemélyesített alakja és Perszephoné, az alvilág urának, Hadésznak felesége, az évenként újrasarjadó növényzet jelképe. Kultuszközpontjában, Eleusziszban, az őszi és tavaszi misztériumokon mitikus történetét, Perszephoné elrablását, Démétér gyászát és bolyongását, végül a leány visszatérése után a föld termékenységének újjáéledését elevenítették fel, s ez a vegetáció körforgását, a pusztulás és újjászületés összefüggéseit fejezte ki. Rómában Ceresszel azonosult alakja, aki szintén a föld termékenységének, de egyben az anyaságnak, a házasságnak és az alvilágnak is istennője volt. Attribútumai a gyümölcsök, a gabonakalász és a mák, áldozati állata a disznó. **Hádész ellopja Déméter lányát Perszephonét, és megetei gránátalmamaggal. D. elkeseredésében nem engedi a fölnek, hogy teremjen. Zeusz ezért elküldi Hermészt, hogy beszéljen Hádésszal és engedje el P.-t. Mivel P. evett az alvilágban, nem maradhat a földön. Kompromisszumot kötnek. P. minden évben 4 hónapot az alvilágban tölt. Ezért mondják, hogy meghal a természet, aztán tavasszal újjáéled, mert amerre P. jár, ott virágok nyílnak.*** vissza Dionüszosz-Bakkhosz/Liber-Bacchus: A görög-római mitológiában a bor és a mámor megtestesítője. A földművesek körében közkedvelt isten alakjában a föld termőerejét, majd később a szőlőtőke megszemélyesítését tisztelték. Általános értelemben az egész természet életerejét, a titokzatos törvényszerűséggel megújuló növényi természetet jelképezte. A homéroszi istenrendben Zeusz és Szemelé fia, a legifjabb isten, az orphikus tanok szerint viszont a növényi Dionüszosz Perszephoné és Zeusz gyermeke, akit az istenek királya a föld termékenységét jelképező kígyó alakjában nemzett. Nem volt olümposzi isten, Démétérhez hasonlóan a földön tartózkodott. Attribútumai közt ennek megfelelően a kígyó is szerepel. A titánok által szétszaggatott, majd Zeusz által újrateremtett gyermek Dionüszosz orphikus mítoszában a növényzet évenkénti pusztulását és újjáéledését jelképező meghaló-feltámadó istenként szerepel. Ősszel és tavasszal megtartott ünnepei, a Dionüsziák (amelyek egyben a klasszikus görög dráma kialakulásának és bemutatásának hátteréül szolgáltak) a magát újjászülő diadalmas élet misztériumát fejezték ki Mellékneve Bakkhosz (’lármás’), mivel ittasan, hangoskodva, zenével és tánccal ünnepelték. Kultuszában elsősorban nők vettek részt, ahogy nevelői és követői közt is fontos szerepet játszottak a nimfák. Dionüszosz párja a Thészeusztól elhagyott Ariadné, akinek jegyajándékul adott aranykoszorúja (aranykoronája) az égbe emelkedve csillagképet alkotott. Az isten korai ábrázolásain hosszú, nőies ruhában, hosszú szakállal és hajjal jelenik meg, a hellenizmus korától viszont szakálltalan, lányos alkatú ifjúként ábrázolták, fején repkény- vagy szőlőkoszorúval.**Zeusz szerelmes lesz thébai királyának a lányába Szemelébe. Z. azt mondta, bármit kérhet tőle, mert annyira szerelmes belé. Sz. azt kérte, hogy teljes pompájában láthassa. Z. fényes glóriájának a látványa megöli Sz.-t. Z. kiragadja a terhes csajból a babát és elrejtette a saját testében (combjába varrja), nehogy Héra, a neje észrevegye. Születése után elvitte Hermész és egy nimfára bízta. Dionüszosz felnőve, megtanítja az embereknek a szőlő termesztést. D. barangolgatott, s rátalált Ariadnéra, akit Thészeusz Naxosz szigetén hagyott. Beleszeret, halála után lány -a tőle kapott - koronáját felteszi az égre a csillagok közzé. Eztán eszébe jut az anyja Szemele. Lemegy érte az alvilágba és Hádésztól elkéri, majd felviszi az Olimposzra, és ő ott él tovább, bár halandó, de egy isten anyja, ezért joga van rá. *Bacchus nevéhez kapcsolódó története: D. Thébában jár, és mulatozik. Sok nő, sok bor, hangoskodás. Théba királya Penthesz begurul rá, és lefogatja, annak ellenére, hogy Teiresziász, a vak jós figyelmezteti, hogy egy új földi istennel van dolga. A börtönből kiszabadulnak a csajok (bakkhák) és a hegyekbe mennek. Hozzájuk csatlakozott a király anyja és nővérei is. D. bosszúból megőrjíti a nőket, akik őrületükben oroszlánnak látják a királyt és széttépik.** vissza Elektra: Agamemnón és Klütaimnésztra gyereke. Testvére Oresztésznek. Apja halála után (K. kinyírja és a szeretőjével uralkodik tovább) egyre csak azt várja, hogy mahd Oresztész hazajön és bosszút áll. Persze a szeretőnek halnia kell, de mi legyen az anyjukkal? Megölheti- e egy fiú az anyját??Annyit imádkozik, hogy csak na. Aztán megjelenik a felnőtt fiú és a köpenyét ( E. készítette) mutatja neki, hogy bozonyítsa kilétét a fiú, de E. felkiált: „Arcod az apám arca!”. Végignézi, ahogyan O. kinyiffantja a szeretőt és az anyjukat. →Oresztész vissza Európé: →Kadmosz, testvére. . A lány egy álomból ébredve barátnőivel kimegy a folyópartra táncolni, énekelni. E. olyan aranykosárba szedte a virágokat, amelyen Ió története volt. A kosarat Héphaisztosz csinálta. Szidón király lányába beleszeret Zeusz. Szelíd bika képében jelenik meg a csaj előtt. E. felkapaszkodik a hátára, ekkor a bika elszalad. Nyomdokaiban különleges élőlények bukkannak föl, a lány csak ámuldozik. Sejti, hogy istennel akadt dolga. Z. Krétára viszi, Gortüna közelében gázolt partra, sassá változott, és egy fûzfaligetben, egy forrás mellett magáévá tette Europét. (Vannak, akik szerint egy örökzöld platán alatt.) Europé három fiút szült neki: →Minószt, Rhadamantüszt és Szarpédont. Ahogy Európé már megálmodta a földrészek érte folyó versengését, Zeus a mi kontinensünknek ajánlja őt, nevét pedig, örök emlékül amaznak adja. vissza gigászok: A gigászok 24 db kígyófarkú óriás, akiket a Földanya szült, így a titánok öccsei. Megharagudtak az olümposziakra, mert a Tartaroszba számûzték a titánokat, ezért figyelmeztetés nélkül lerohanták az Olümposzt.Egy jóslat szerint a gigászokat egy oroszlánbõrbe öltözött ember fogja megölni (Héraklész), de elõbb meg kell találnia egy bizonyos füvet. Héraklész az istenek segítségével hamar megtalálta a füvet, majd minden gigásznak (akiket az istenek nem ölhettek meg) megadta a kegyelemdöfést. A görög mitológiában a vadság és a harc, az erő, valamint a káosz jelképei. Hosszú hajjal és nagy szakállal ábrázolják őket; némelyiküknek száz karja és ötven feje van, lábukat pedig gyakran két kígyó helyettesíti, amely a sötétséggel és az alvilági erőkkel való kapcsolatukat mutatja. Hésziodosz szerint Gaiától, a földistennőtől és Uranosznak, az ég istenének a vércseppjéből születtek, s mivel nem ismerték el Zeusz uralmát, harcot indítottak az olümposzi istenek ellen. Az isteneknek adott jóslat értelmében a gigászok egészen addig legyőzhetetlenek voltak, amíg egy halandó hérosz, Héraklész segítségével nem sikerült fölébük kerekedni. **Uranosz nem szerette a sokkezű fiait a ( pedig az ő gyerekei voltak a Küklopszok és a titánok is), úgyhogy amikor megszülettek, egyből a föld méllyébe zárta őket. A Küklopszokat és a titánokat nem béntotta. Gaia, az édesanyjuk segítséget kért ezért tőlük, de csak egyikuk, Kronosz volt elég bátor hozzá, hogy apját megtámadja. Apja véréből születtek az óriások és a fúriák**folytatása.→: Kronosz. vissza Hadész-Plutón/Orcus, Dis: Kronosz és Rheia negyedik gyermeke, a legidősebb fiú, Hesztia, Démétér, Héra, Poszeidón és Zeusz testvére, az Alvilág fejedelme. Megszületése után ugyanaz a sors jutott neki, mint többi testvérének, apja lenyelte attól való félelmében, hogy valamelyik gyermeke ledönti majd trónjáról. Csak Zeusz kerülte el ezt a sorsot, mivel anyja titokban szülte meg és elrejtette Kréta szigetén. Mikor felnőtt, fellázadt apja ellen és elnyelt testvérei visszaadására kényszerítette őt. Mikor Kronosz gyomrából kiléptek, Zeusz mellé pártoltak és megdöntötték apjuk uralmát. Ezután a három fiútestvér Hádész, Poszeidón és Zeusz sorsot húztak, hogy a világ melyik részét ki fogja uralni. Zeuszé lett az ég, Poszeidóné a tenger, Hádészé pedig az Alvilág. Hádész birodalma a föld mélyén terült el, első övezete a vad, kietlen Aszphodélosz mezők voltak, amelyet a Könnyek mezejének is neveztek. Itt azok az elhunytak bolyongtak céltalanul, akik életükben se jók, se rosszak vagy jók is, meg rosszak is voltak. A következő az előzővel határos övezet az Erebosz örök homálya, ahol Hádész lángszínű palotája állt. Itt lakott feleségével, →Perszephónéval, Démétér leányával, akit ő rabolt el a felvilágból. A palotától balra egy fehér ciprusfa állt, közvetlen a feledést hozó Léthé vize mellet, ahová a beavatatlan halottak jártak inni. A palotától jobbra az Emlékezés tava hullámzott egy fehér nyárfával a partján, itt a beavatottak oltották szomjukat. Innen az Ereboszból, Hádész trónszéke alól eredtek az alvilági folyamok: a Sztüx, aminek habjaira az istenek esküdtek, az Akherón, a bánat folyója, a Kokütosz, a jajveszékelés folyója, a lángfolyó, a Phlégethón, a feledés folyója a Léthé és a madártalan Aornisz, amelynek mocsaras vizéből mérges gázok gőzölögtek ki. A lelkeket a Sztüxön Kharón vitte át, a túlpartra rozoga ladikján, de csak azokat, akik megfizették a révpénzt (ezért a halottak szájába pénzt helyeztek). A folyó túloldalán Kerberosz őrizte a bejáratot, beengedve mindenkit, de vissza senkit. Három út találkozásánál volt található az alvilági bírák triászának székhelye. Az újonnan érkezett szellemek mind ide zarándokoltak, hogy döntsenek további sorsuk felől, majd az ítélethirdetés után útnak indították őket a három út valamelyikén: az Aszphodélosz mezőkre, a Tartaroszba vagy az Élüszionba. A Tartarosz az Alvilág legmélyebb régiójában helyezkedett el, kapuját a Hekatonkheirek őrizték. Itt a bűnösök lakoltak, szenvedtek vétkeikért. Az Élüszion bejárata az Emlékezés tava mellett volt, itt az életükben bűntelenek éltek tovább, ahol örök nappal és meleg uralkodott. Lakói szüntelenül vigadtak és játszottak. Az Élüsziontól nem messze terültek el a Boldogok szigetei, ahol Kronosz uralma alatt azoknak az embereknek a lelkei éltek, örök boldogságban, akik már háromszor érdemelték ki az Élüsziont. Hádész ritkán látogatott a felvilágra, csak ha az Olümposzra hívták nagyritkán vagy ha kéjvágy fogta el. Ilyenkor fekete fogatát használta, amelyet négy füstokádó fekete ló húzott: Orphnaiosz („a sötét”), Aithón („az égő”), Nükteusz („az éji”) és Alasztór („a bosszú”). Így rabolta el egyszer Perszephónét is, aki hűséges felesége lett, bár gyermekei nem voltak tőle. Hádész egyszer megpróbálta elcsábítani Minthé nimfát, de Perszephóné még idejében megjelent és a lányt átváltoztatta kellemes illatú mentává. Leuké nimfát pedig meg akarta erőszakolni, de felesége őt is átváltoztatta, az Emlékezés tava mellett álló fehér nyárfa lett belőle. Hádész szigorú, kérlelhetetlen, de nem kegyetlen és gonosz isten volt. Legértékesebb tárgya a láthatatlanná tevő sisak volt, amelyet néha másnak is kölcsönadott. Fején ébenfa koronát viselt, kezében kétágú jogart tartott. Szent fája a ciprus, virága a nárcisz volt. Melléknevei: Sokvendégetfogadó, Éjfürtű, Gazdag. A Hádész uralma alatt álló istenek, bár nem voltak sokan, de azért félelmet gerjesztő tulajdonságaik és kinézetük biztosította, hogy az emberek jobban rettegjenek tőlük, mint bármely más istentől. Ezek: Kharón, Thanatosz, Hüpnosz, a Kérek, Hekaté, az Erinnüszek, Empúsza, Kerberosz, Lamia és Eurünomosz voltak és akiket javarészt maguk az olümposzi istenek is megvetettek sötét tulajdonságaik miatt. vissza Helené Zeusz és Léda leánya. A Dioszkuroszok és Klütaimnésztra testvére, aki egy tojásból kikelve látta meg először a napvilágot Lakhedaimón városában. A főisten ugyanis hattyú képében ejtette teherbe a szépséges Lédát. Léda Tündareosz, lakhedaimóni király felesége volt, így Helené királylányként született. Születésekor mint Zeusz leányát az istenek elhalmozták ajándékaikkal, de a legtöbbet Aphroditétól kapta, amikor a szépség és szerelem istennője a világ legszebb nőjévé változtatta élete folyamán. Amikor ez elterjedt a görög világban Thészeusz elhatározta, hogy elrabolja magának a még kislány szépséget. Peirithoosz segítségével sikerült is megszöktetnie Helenét az udvarból. Mivel még fiatal volt, így Aéthra gondjaira bízta. A Dioszkuroszok azonban bosszút fogadtak, és visszahozták Helenét Lakhedaimón városába. Tündareosz már előre félt attól, hogy kinek a kegyeit válassza ki a sok kérő közül leánya számára, nem akart viszályt provokálni senki ellen. Amikor házasulandó korba lépett a hercegnő, Hellász legnagyobb hősei érkeztek, hogy elnyerjék kegyét. Így Odüsszeusz, Diomédész, Aiasz, Idomeneusz és Menelaosz is Tündareosz udvarában voltak. Odüsszeusz éppen ezért megkérte Tündareoszt, hogy eskesse meg a hősöket, hogy bárkié is lesz Helené keze, barátságban maradnak, sőt ha házasságukat bármi is megzavarná, kötelesek segíteni a győztesnek. Miután ez megtörtént, Helené választása Menelaoszra esett. Boldogan éltek több éven át, és megszületett leányuk, Hermióné is. Azonban Erisz aranyalmája megbolygatta az ő életüket is, hiszen Párisz, a trójai királyfi a legszebb nő kegyeit kérte Aphroditétól az almáért cserébe. Az istennő ezt a kérést teljesítette, és Párisz megszöktette Helenét. A lakhedaimóni egyezség szerint hamarosan összeállt a kor legnagyobb serege, Menelaosz bátyjának, Agamemnónnak a vezetése alatt, és hamarosan kitört a trójai háború. A legendák egy része azt mondja, hogy Helené valóban beleszeretett a trójai hercegbe Aphrodité hatására, és amikor a háborúnak vége lett, Menelaosz hazavitte magával, és ugyanúgy éltek tovább halálukig. Egy másik történet azt mondja, hogy Zeusz parancsára Hermész elvitte Helenét Egyiptomba, és egy szellemet hagyott a helyén, akit Parisz megszöktetett. A háború után Egyiptomban találkoztak újra Menelaosszal. vissza Héra/Juno: Kronos és Rheia lányaként és Zeus feleségeként ismert a görög mitológiában. Eredetileg egy Zeustól teljesen független, a legelőket, a nagyállatokat (szarvasmarhákat, lovakat) és a tengeren utazókat védelmező praegörög istenség lehetett. A mítosz úgy meséli, Zeus csak csel alkalmazásával, kakukk képében tudta magához csábítani. Sosem vált igazán alárendeltté Zeusszal szemben, sőt neki köszönheti létét Typhón, a sárkány, akivel Zeusnak meg kellett küzdenie, s más istenekkel együtt Zeus elleni összeesküvésben is részt vett. Szent nászukról több ünnepen is megemlékeztek, kapcsolatuk így a házasság ősképe lett, Hérát pedig mint aki a feleség megtestesítője, a házasság és főként a házasulandó és szülő nők védelmezőjeként tisztelték. Nászuk gyümölcse volt Hébé (az Ifjúság), Eileithyia (a szülés védnöke), Arés, valamint Héphaistos, bár más változat szerint őt Héra férfi nélkül foganta. A mitológiai történetekben ritkán játszik főszerepet, leszámítva, hogy sok Zeus által megkörnyékezett halandó nő és az ezekből a kapcsolatokból született hérós szenvedett féltékenysége miatt. Ilyen kapcsolat fűzi Hérakléshez, akit egész életén át üldözött, de ő volt Ió, Szemelé és Danaé életének megkeserítője is. Ixiónnak viszont azért kellett bűnhődnie, mert magát az istenek királynőjét próbálta meg elcsábítani. Paris ítélete folytán Trója gyűlölője lett Athénével Homéroszi jelzője, a „tehénszemű”, az istennő ősi, termékenységi vonásaira utal. vissza Héraklész /Hercules: Zeus és Alkméné fia. Ifjúkorát a Kithairón és a Helikón-hegy pásztorai között töltötte. Híres buzogányát is itt, a Helikónon szerezte: egy vadolajfát húzott ki a földből gyökerestül. Később visszatért Thébaiba, ahol Kreón király hozzáadta feleségül Megara nevű lányát, hálából, mert Héraklés megszabadította a várost az Orchomenosban élő minyések zsarnokoskodásától. Héraklésnek Eurystheus király szolgálatába kellett állnia és tizenkét munkát elvégeznie a számára. Héra mesterkedése folytán ugyanis Eurystheus előbb született meg, mint Héraklés, így Zeus, aki fia születését várta, kénytelen volt betartani ígéretét: aki aznap megszületik, uralkodni fog az összes körülötte lakón. Héraklés a munkák során kísérteties állatokat ejtett foglyul, az istenek, néha kimondottan az alvilági istenek tulajdonait. Utána azonban elnyerhette a tetteivel kiérdemelt halhatatlanságot. Az alábbi tizenkét munkát hajtotta végre: a nemeai oroszlán megölése (ennek lenyúzott bőrét viselte aztán), a lernai kígyó megölése, a keryneiai gímszarvas elfogása, az erymanthosi vadkan elfogása, a Stymphalos-tó madarainak elkergetése, Augeias király istállóinak kitakarítása, a thrák Diomédés emberevő paripáinak megszerzése, Minós bikájának elfogása, az amazónkirálynő övének megszerzése, Géryoneus marháinak elhajtása, a Hesperisek aranyalmáinak ellopása, Hádés kutyájának felhozatala az Alvilágból. Munkái végeztével őrület szállta meg, és megölte a gyermekeit és a feleségét, azt képzelve, hogy Eurystheus hozzátartozói. Ezután még egy vendéggyilkosságot követett el: megölte az oichaliai Eurytos király fiát, Iphitost, a rajta Oichaliaban esett sérelmek miatt. Hogy vezekeljen vétkéért, 3 évig Omphalé lyd királynő szolgálatába kellett állnia. Korábban megmentette Oineus király lányát, Déianeirát erőszakos kérőjétől, Akhelóos folyamistentől. Ezzel elnyerte a lány kezét. Mikor hazafelé indult ifjú mátkájával, egy folyóhoz értek, ahol Nessos kentaur töltötte be a révész tisztjét. Elsőként Déianeirát vette a hátára, hogy átvigye a túlsó partra, de erőszakot akart elkövetni rajta, ezért Héraklés megölte. A kentaur nem halt meg azonnal, előtte sikerült rászednie Déianeirát. Arra biztatta, hogy fogja fel vérét, mert annak varázsereje van: Héraklés nem fog soha más nőbe beleszeretni, ha olyan inget hord, amit az ő vérével itattak át. Déianeira megfogadta a tanácsot.Hamarosan szükségét is látta, hogy felhasználja a kentaur ajándékát: Héraklés haddal elfoglalta Oikhaliát, megölte Eurytost, és annak lányát, Iolét a rabnőjévé tette. Déianeira Nessos vérébe áztatott köntöst küldött Héraklésnek, ami égetni kezdte a bőrét, mikor felvette, és nem tudta letépni a testéről. Végül máglyát készíttetett magának az Oita-hegyén, hogy a halálba menekülhessen. Tagjai azonban a lángok közt istenivé váltak, és Héraklés felkerült az olymposi istenek közé. Héra hozzáadta lányát, Hébét feleségül. vissza Hermész/Mercurius: Hermész görög isten, eredetileg szél- és levegőistenség, akinek fő jellemvonása a gyorsaság, a szárnyaló könnyedség. Az olümposzi istenrendben is megőrzi ezt a sajátosságát: ő az istenek gyors követe, az útonjárók patrónusa. Alakja ősi, fallikus vonásokat őrzött meg; ennek legismertebb bizonyítékai a hermák, a Hermész-fejű, négyszögletű útjelző kőoszlopok, amelyek fallosz-díszítése az istenre mint a halhatatlanságot biztosító férfiúi nemzőerő megtestesülésére utalnak. Szent madara a kakas, a férfiasság és a hajnal jelképe. Ősi mítoszok szerint az Uranosztól származó Aphrodité Anadüomené férfi megfelelője, akivel az istennő Hermaphroditoszt nemzette. Atlasz leányának, Maia nimfának Zeusztól született fia, akinek kultuszközpontja mitikus születési helyén, Arkadiában, a Külléné hegyén volt. A Homéroszi III., Hermész-himnuszban, amely elbeszéli az isten születését és első csínytevéseit, Apollón az ellentétpárja, a legemelkedettebb istenség, aki felett csellel, csalással arat diadalt a csecsemő Hermész ( *Hermész bölcsőjéből kilépve, az erdőben bolyongott s ott egy békateknő és a reá feszített állatbél segélyével feltalálta a lantot. Egy ízben egész Tesszáliáig hatolt s onnan ellopván Apollon 50 barmát, Arkádiába hajtotta s egy barlangba rejtette őket. Azonban Apollon, a világosság istene, hamar fölfedezte a lopóst, csakhogy Hermész arra már visszafeküdt bölcsőjébe s tagadta a reá bizonyodó lopást. Ekkor Apollon Zeushoz folyamodott ítéletért s az istenek atyja részére, vagy Hermész ellen döntött; csakhogy ugyanakkor Hermész elkezdvén a lantján játszani, Apollón úgy megirigyelte tőle játékszerét, hogy ennek fejében átengedte Hermésznek a barmokat s azóta szent volt a béke közöttük..) Végül a megkívánt nyájat és a nyájőrző szerepét is megkapja Apollóntól. A kosvivő Hermészt mint pásztoristent gyakran ábrázolták, sőt kos alakban is tisztelték. Legfontosabb tiszte szerint ő az istenek követe, valamint a lelkek vezetője; ez összefüggésben áll a nyájőrző funkcióval. Hermész elnevezései: pszükhogógosz ’lélekvezető’ és pszükhopomposz ’lélekterelő’. Ő a közvetítő Hadész birodalmába (a feleségéért az alvilágba szálló Orpheusznak is Hermész a kísérője; valamint övé az emberi és az isteni szféra közötti közvetítés feladata: Az Iliászban a fia holttestéért az ellenséges táborba induló agg Priamosz védelmező vezetője, az Odüsszeiában pedig a lenyilazott kérők lelkeit kíséri a Hadészba. Szent száma a négy; a hónap negyedik napján született, Argoszban az év negyedik hónapját is róla nevezték el. Alakjától távol állnak a heroikus vonások, de Ió őrét, a sokszemű Argoszt ő győzte le. Szakállas férfiként, majd a klasszikus kortól ifjúként ábrázolták. Jellegzetes attribútumai a gyorsaságra utaló szárnyas saru, szárnyas kalap és varázspálcája. • Rómában a Kr. e. V. sz.-tól azonosították Mercuriusszal, a kereskedelem istenével. Mint a haszon és a meggazdagodás istenét, erszénnyel ábrázolták, jelzője a „szerencsés”. Hermész nevéhez, aki a hagyomány szerint az írás feltalálója és a héthúrú lant elkészítője, elsősorban a titkos, „hermetikus” tanok, az okkult tudományok, a mágia fűződik. A tudósok, a varázslók és az asztrológusok istene. vissza Hippolütosz: →Thészeusz fia. Mostohaanyja üldözi szerelmével, de ő egyik nőt sem szereti, csak a tiszta, szűz Artemiszt kedveli. Aphroditét elutasítja, aki ezért bosszúból úgy intézi, hogy →Phaidra beleszeressen. A nő halála után apja száműzi. Ám a tengerparton megbokrosodnak a kocsijának a lovai ( Poszeidón bikája megijeszti) és összetörik a kocsit. H. meghal. Ekkor megjelenik T. előtt Artemisz és tisztázza a fiút a hamis vádak alól. vissza Iaszón: Peliasz, a trónbitorló azt a jóslatot kapja, hogy óvakodjon attól, akinek csak az egyik lábán van saru. Ő volt Iaszón, aki visszatért. Próbálta lefizetni P.-t, de ő csak akkor adta volna vissza a trónt vérengzés nélkül, ha régi családi örökségüket, az aranygyapjút visszaszerzi. I. az Argó nevű hajóval megy érte, (Társai közt szerepel: Héraklész, Orfeus, Pollux- Akhilleusz apja..)Az Argonauták kalandjai: 1. Lémnosz. Itt csak nők élnek, akik fellázadnak a pasik ellen, mindenkit megölnek, de az öreg királyt elbújtatja a lánya.2. Phineusz. Ő egy öregember volt, akit fiatal kora óta hárpiák kínozták amikor hozzálátott volna az evéshez. Már egészen elsoványodott. Az Argonauták segítettek neki, elüldözték őket. Hálából az öreg tanácsot adott, hogy a következő veszlynél egy galambbal próbáljanak szerencsét. Szümplégadész, az összecsapódó szikla között veszélyes volt az út. A galamb átjutott, ők is, és a szikla ettől kezdve soha többé nem csapódott össze. 3. Az amazonok földje mellett csak elhajóztak.4. Megérkeztek Kolkhiszba, ahol az aranygyapjút őrizték. Miután elmondják a királynak, hogy ők mindannyian, vagy hősők, vagy valami istennek a gyerekei, a király nem tudja megöletni őket, de a szőrt sem akarja adni. Feltételt szab: Fogják be a két tüzet okádó bikát, szántsanak velük fel egy darabka földet, és azt vessenek bele sárkányfogakat, és az azokból kinövő harcosokat győzzék le. Héra ggódott ésrtük, és rávette Aphroditét, hogy fiát vegye rá, hogy szerelmes legyen a király lánya Médeia, Iaszónba, mert akkor majd ő megvédi apjával szemben. Erósz lenyilazza M.-et, aki olyan szerelmes lesz, mint a nagyágyú. Mellesleg Médeia boszorkány. Iaszón bekeni magát azzal a kenőccsel, amit M.-től kapott és sebezhetetlen lesz 1 napig. Befogja a bikákat, felszántja a földet, elveti a sárkányfogakat, és az abból kikelő harcosok közzé egy követ dob ( M. tanácsára), s amíg azok összeverekednek és kinyírják egymást, álldogál. Igen ám de a király már közben azon gondolkodik, hogyan nyiffantsa ki őket. Iaszónék ellopják az aranygyapjút, amit egy sárkánykígyó örzőtt és meglépnek. Közben I. ráveszi M.-et menjen velük, mert szerti. A király a fiát küldi a menekülő hajó után, amire Medeia is felszállt. M. , hogy megmentse őket, megöli a tesóját,( szétvagdossa, és amíg a testrészeit szedegetik meglépnek) annak serege ezért elszalad. Hazamentek Görögországba. Odahaza, Iaszón apját Peliász öngyilkosságra kényszerítette, az anyja pedig a bánatába halt bele. I. megkéri M.-et, hogy segítsen bosszút állni. M. meggyőzi Peliász lányait, hogy ismeri az örök fiatalság titkát ( egy öreg kost feldarabol, beleteszi a darabokat egy vízzel teli üstbe, és onnan egy fiatal bárány ugrik ki). A lányok nagy nehezen rászánják magukat és felkaszabolják az apjukat. M. pedig mint aki jól végezte a dolgát, ott hagyja őket. Két gyereke született Medeiának Iaszóntól. Ám hiába tett meg M. mindent I. kedvéért, az megcsalta. Ráadásul elmondta neki, hogy csak Aphrodité kedvéért szeretett bele, és már unja, sőt, eljegyzett egy másik királylányt. M. kétségbeesett. Megfenyegeti a királylányt. Bosszút esküszik és méreggel itatott ruhát küld az ifjú arának, mintha békülni akarna. Az ara kipurcan.Száműzik két gyerekével. Medeia kétségbeesik, mert tudja, hogy védtelenek lesznek a gyerekei a világban. Hogy megmentse őket a rabszolga sorstól, a hányattatástól, az üldözéstől kardal megöli őket. Iasszón hazarohan, hogy M.-et megölje a menyasszonya miatt, de ott találja a halott gyerekeit és M. pedig egy sárkányfogaton elviharzik. vissza Ió: Inakhosz Argoszi király leánya. Zeusz úgy határozott: elcsábítja a leányt, sötét felhőket borított az égre, hogy elrejtse szerelmes éjszakáját az irigykedő Héra elől. Azonban az istennő sejtette, hogy miben mesterkedik férje, így Zeusz hogy elrejtse felesége dühe elől, fehér tehénné változtatta őt. Héra egy ideig nem találta a leányt, azonban később rájött a trükkre, és ajándékul elkérte Zeusztól a fehér üszőt. Így aztán Ió Héra tulajdona lett, aki megbízta a százszemű Argoszt, hogy őrizze a tehenet. Azonban Zeusz parancsára Hermész megölte a százszemű óriást, és megszöktette Iót. Héra azonban a tehén alakban maradt hercegnőt is megtalálta a halandók világában, és hogy kínozza a lányt, büntetésül egy bögölyt küldött rá, hogy csípje amerre csak jár. Ió szenvedett a kis állattól, és egész Hellászt bebarangolta, hogy megmeneküljön csípős kísérőjétől. Útja során találkozott a Kaukázusban raboskodó Prométheusszal is, aki megnyugtatta a nekibúsult hercegnőt, és elmondta neki a jövendőt. Prométheusz azt mesélte Iónak, hogy ha Egyiptomba megy, ott már Héra nem fogja bántani, mert az Zeusznak szentelt föld, és ott ismét visszanyerheti emberi alakját. A főistentől fiút fog szülni, akinek leszármazottjai között lesz Héraklész is, aki majd magát Prométheuszt is megszabadítja láncaitól. Az öreg titánnak ezért is állt érdekében segíteni Iónak. Az argoszi hercegnő megfogadta Prométheusz tanácsát és Egyiptomba ment, ahol valóban visszakapta emberi alakját, és megszülte Epaphoszt.→ Prométheuszvissza Kadmosz: Agénór, Líbüa és Poszeidón fia, Bélosz ikertestvére,  elhagyta Egyiptomot, és Kánaán földjén telepedett le.  Feleségül vette Télephasszát, akit Agriopénak is neveztek. Az asszony öt fiút és egy leányt szült neki. A fiúk neve Kadmosz, Phoinix, Kilix, Thaszosz és Phineusz  volt, a leányé →Europé. ( Őt Zeusz elrabolta) Agénór elküldte fiait, hogy keressék meg húgukat, azzal az utasítással, hogy nélküle ne is térjenek haza. A fiúk azonnal hajóra szálltak, mivel azonban fogalmuk sem volt róla, hová ment a bika, mindegyikük másfelé vette útját. Kadmosz és Télephassza Rhodoszba hajózott, ahol Kadmosz rézüstöt ajánlott fel a lindoszi Athénének, Poszeidónnak pedig templomot emelt, és egy papi testület gondjára bízta. E testület tagjainak tisztsége apáról fiúra szállt. Következô állomásukon, Théra szigetén is emelt egy ugyanilyen templomot. Végül a thrákiai édónok földjére érkeztek, akik igen vendégszeretõen fogadták ôket. Itt Télephassza hirtelen meghalt, s miután eltemették, Kadmosz és társai gyalogszerrel útra keltek a delphoi jósdába. Kadmosz megkérdezte, hol találhatná meg Europét, mire a Püthia azt tanácsolta, hogy ne kutasson tovább, hanem induljon el egy tehén nyomában, s ahol az állat összeroskad a fáradtságtól, építsen egy várost. Kadmosz vásárolt egy tehenet. Az állatnak mindkét oldalon egy-egy fehér, teliholdra emlékeztetô folt volt a véknyán. Kadmosz a jószágot kelet felé hajtotta, keresztül egész Boiótián, s mindaddig nem hagyta megpihenni, amíg végül a mai Théba városa helyén össze nem rogyott. Kadmosz ott helyben szobrot emelt Athénének, és az istennô föníciai nevérôl elnevezte Ongának. Kadmosz megparancsolta társainak, hogy a tehenet azonnal áldozzák fel Athénének, és elküldte ôket szentelt vízért Árész forrásához, amelyet most "Kasztalia forrásnak" neveznek. Csakhogy nem tudta, hogy a forrást egy nagy kígyó őrzi. A kígyó majdnem valamennyi emberét megölte, de Kadmosz bosszút állt, s egy sziklával szétzúzta a szörnyeteg fejét. Amikor bemutatta Athénének az áldozatot, az istennő azon nyomban megjelent, megdicsérte hőstettéért, és megparancsolta, hogy vesse el a kígyó fogait. Kadmosz engedelmeskedett, mire a földbôl fegyveres sparsusok, vagyis "Vetett Emberek" bújtak ki, és azonnal egymásnak akartak esni. Kadmosz közéjük dobott egy követ, mire veszekedni kezdtek, mindegyik azzal vádolta a másikat, hogy ő dobta a követ, s olyan ádáz harc tört ki köztük, hogy a végén csak öten maradtak életben: Ekhión, Udaiosz, Khthoniosz, Hüperénór és Pelórosz. Egyhangúlag felajánlották szolgálataikat Kadmosznak. Árész azonban bosszút követelt a kígyó haláláért, és az istenek bírósága arra ítélte Kadmoszt, hogy egy Nagy Évig a hadistennél szolgáljon. Miután Kadmosz nyolc évig szolgált Árésznél, vezeklésül a kasztaliai kígyó megöléséért, Athéné nekiadta Boiótiát. A "Vetett Emberek" segítségével felépítette a thébai Akropoliszt, és saját emlékezetére elnevezte "Kadmeá"-nak. Miután beavatták a misztériumokba, amelyekre Zeusz tanította Iasziónt, feleségül vette Aphrodité és Árész leányát, Harmoniát. 4 lányuk és egy fiuk született, mellesleg sz ők ükunokájuk volt Oidipusz. Amikor Kadmosz és Harmonia megvénült, mindketten kékpettyes, fekete kígyóvá változtak. vissza Klütaimnésztra: Tündareosz spártai király és Léda gyermeke - Léda gyermekei közül az egyetlen, aki emberi lény. Helené, Kasztór a Polüdeukész testvére. Klütaimnésztra és Helené, a két nővér fivérekhez megy férjhez: Agamemnóhoz, a mükénéi királyhoz, illetve Menelaoszhoz, aki Tündareosz utódja lesz Spártában. Klütaimnésztrának négy gyermeke születik Agamemnóntól, köztük Iphigeneia és Oresztész, de férje ellen fordul, amikor az fel akarja áldozni Iphigeneiát azért, hogy a görögök kedvező széllel hajózhassanak Trójába, Helené megmentésére. Klütaimnésztrának Aigiszthosz, Tantalosz fivére lesz a szeretője, akivel kitervelik Agamemnón és az általa Trójából hozott Kaszszandra megölését. Hét éven át uralkodnak Mükénében, ám akkor hazatér Oresztész,és megöli őket, ami miatt viszont őt kezdik el üldözni a Furiák. Homérosznál Klütaimnésztra gyenge és könnyen befolyásolható, a görög drámaírók azonban határozott, bosszúszomjas alaknak láttatják. vissza Kronosz/Saturnus: Uranosz és Gaia fia, a legfiatalabb Titán, a Hekatonkheirek, a Küklópszok, a többi Titán és a Titaniszok testvérei, Uranosz után a világ ura, az idő istene. Mikor Uranosz megszületésük után a Hekatonkheireket és a Küklópszokat a Tartarosz mélyére vetette, Gaia elkeseredve fordult többi gyermekéhez, hogy torolják meg apjuk gonoszságát. A Titánok közül, csak a legfiatalabb és legravaszabb Kronosz vállalta, hogy eleget tesz anyja kérésének. Gaia fiának egy fogakkal ellátott, hatalmas sarlót adott, majd beavatta tervébe és elbújtatta. Mikor leszállt az éj, Uranosz szerelemittasan közeledett Gaia felé, s átölelte őt. Ekkor Kronosz hirtelen előtört rejtekéből, baljával megragadta apja férfiasságát és sarlójával lemetszve azt a háta mögé dobta. A megcsonkított Uranosz végzetes jóslattal fenyegette meg fiát: elrendelt sorsa, hogy őt is fiainak egyike fogja ledönteni az égi trónról. Kronosz miután atyját így megfosztotta hatalmától magát nyilvánította a mindenség urának és testvéreit, a Titánokat és Titaniszokat alattvalóivá tette, de hat másik bátyját, a Hekatonkheireket és a Küklópszokat nem engedte a fényre, félve erejüktől. Kronosz nővérével, Rheiával házasságra lépve uralkodott a mindenségen, de a jóslatot nem feledte. Mihelyt Rheia gyermeknek adott életet Kronosz nyomban elnyelte azt, így akarván megakadályozni az esetleges lázadást. ĺgy nyelte el három leányát Hesztiát, Démétért, Hérát és két fiát, Hádészt és Poszeidónt. Rheiát a bánat és a fájdalom emésztette, s felbőszülve gyermekei sorsán elhatározta, hogy következő gyermekét bármi áron megmenti. Szüleihez, Gaiához és Uranoszhoz fordult, hogy tanácsot kérjen, hogyan tudná gyermekét észrevétlenül megszülni és Kronoszon bosszút állni. Gaia, aki még mindig bánkódott, Tartaroszba zárt fiai sorsán, haragot táplált Kronosz ellen és úgy döntött Uranosszal együtt, hogy segít leányának a bosszú végrehajtásában. Rheia szülei tanácsára egy sötét éjjel Árkádiába ment a Lükaión hegyre. Itt szülte meg gyermekét Zeuszt, megfürdette a Néda folyóban, megszoptatta, majd átadta anyjának, aki Krétára vitte az újszülöttet és leányaira, a három Meliászra, Adraszteiára, Idára és Melisszára bízva elrejtette a Dikté hegy mély barlangjában. Ezalatt Rheia egy hosszúkás követ gondosan pólyába takart és azt nyújtotta át férjének, Kronosz mohón kapott az újszülöttnek vélt kő után és gyomrába sülyesztette azt. Abban a hitben, hogy megint megszabadult a lázadás lehetőségétől, megnyugodva uralkodott tovább a mindenségen, pedig ezalatt a piciny Zeuszt a három Meliasz nevelte Kréta szigetén. Köréje gyűjtötték Kréta hegyi szellemeit a Kurészeket, hogy kardjukat pajzsukhoz verve lármát csapjanak, ha Zeusz elsírja magát, nehogy Kronosz meghallja. ĺgy nevelkedett Zeusz a nimfák pártfogása alatt. Amikor felserdült értesült nővérei és bátyjai sorsáról és elhatározta, hogy ledönti Kronoszt égi trónjáról. Először is felkereste Métiszt az ész istennőjét, aki azt tanácsolta neki, hogy menjen el anyjához, Rheiához, s kérje meg, tegye Kronosz pohárnokává. Rheia szívesen segített fiának a bosszú végrehajtásában. Majd Métisz füvekből mérget készített és azt adta Zeusznak, hogy tegye Kronosz italába. Kronosz nagyot húzott az italból, először heves görcsök fogták el, majd öklendezni kezdett és sorra kihányta elnyelt gyermekeit, születési sorrendjüknek fordítottan. A napvilágra került istenfiak Zeusszal szövetkezve haraggal fordultak a trónját védő apjuk ellen és nyíltan fellázadtak ellene. Zeusz három nővérét a harc idejére Ókeánoszhoz és Téthüszhöz küldte, két bátyjával pedig megkezdték a Kronosz elleni harcot. Kronosz testvéreihez a titánokhoz fordult segítségért, azok készségesen segítségére siette. Kronosz eleinte fiait egészen az Olümposz hegyéig kergette, míg maga az Othrüsz hegyen vert tanyát. Azonban a titánok között viszály tört ki és közülük sokan - Ókeánosz és Téthüsz, akik már a küzdelem elején menedéket nyújtottak Zeusz nővéreinek, Prométheusz és Epimétheusz, Sztüx és négy gyermeke, Sztüx férje Pallasz, Themisz és Hekaté - átpártoltak Zeusz mellé, akit már bátyjain kívül Rheia és Métisz eddig is támogatott. Prométheusz meggyőzte Gaiát, aki amúgy is haragot táplált Kronosz ellen, hogy segítse Zeuszt. A küzdelem sokáig eldöntetlen maradt, hisz halhatatlanok folytattak harcot halhatatlanok ellen, míg végre a tizedik évben Gaia Zeusznak azt a jóslatot adta, hogy győzni fog, ha a Tartarosz foglyait szövetségesül fogadja. Erre Zeusz felhozatta az Alvilágból a Küklópszokat, akik hálából a három lázadó testvérnek három csodálatos fegyvert készítettek, Zeusznak villámokat, Poszeidónnak háromágú szigonyt, Hádésznak pedig láthatatlanná tévő sisakot. Majd Zeusz a három Hekatonkheirt is kiszabadította és ambrósziával és nektárral megnövelve erejüket megkérte őket, hogy szabadságukért cserébe segítsenek neki Kronosz uralmát megdönteni. A százkezű óriások hálatelt szívvel segítették Zeuszt, mert hisz Kronoszt ők is gyűlölték. Megkezdődött a végső küzdelem, mindkét fél nyílzáport zúdított a másikra, azonban a lázadók erősebbnek bizonyultak. Poszeidón szigonyával felkavarta a tenger hullámait és a habok dübörögve zúdultak a szárazföldre, a Hekatonkheirek pedig együttesen háromszáz kezükkel hatalmas kőzáport zúdítottak az ellenségre, míg Zeusz kibocsátotta legfényesebb fegyvereit, fülsiketítő menydörgés közepette, fényes villámok cikáztak át az égen és a titánok körül lángra lobbantották az erdőket és a hegyeket. Ebben a döntő pillanatban a szelek is Zeusz pártjára álltak és óriási mennyiségű port és füstöt fújva a titánokra elvakították őket. A százkezű óriások háromszáz kezükkel bilincsbe verték a titánokat és Kronoszt, s a Tartarosz mélyére vetették őket. Zeusz átvette a legfőbb hatalmat, testvéreivel együtt kormányozta a világot és uralkodása sokkal jobb volt, mint az őt megelőző uralkodóké. Atyját később felengedte a Tartaroszból, de száműzte messze nyugatra. Kronosz a Boldogok szigetén az üdvözült halottak fejedelme lett, ott ahol megállt az idő. Állandó mellékneve: Csavaroselméjű. Szent növénye a som. vissza Médeia: Lsd. Iaszón. vissza Menelaosz: Görög királyfi, Agamemnón öccse. Menelaosz házasság révén lesz spártai király: feleségül veszi a spártai király lányát, Helenét. Menelaosz és Agamanón száműzetésben töltik ifjúkorukban, mialatt nagybátyjuk, Thüesztész uralkodik apjuk királyságában, Mükénében. Agamemnón a spártaiak segítségével visszaszerzi a trónt. Menelaosz és Helené sok éven át uralkodnak Spárta trónján, és egy gyermekük születik: Hermioné. Amikor a trójai király fia, Parisz megérkezik Spártába, mert Aphrodité neki ígérte a föld legszebb asszonyát, Helenét, Menelaosz egy vészjósló, de kétértelmű jóslat ellenére szívesen fogadja. Menelaoszt Krétára szólítja a kötelesség nagyapja temetésére, és Parisszal hagyja feleségét, Helenét, visszatérve azonban megtudja, hogy Parisz Trójába szökette az asszonyt. Menelaosz és Odüsszeusz elmennek Trójába, hogy visszaköveteljék, de csak elutasításban, és sértegetésben van részük. Spártába hazaérve Menelaosz összehívja Helené összes volt kérőjét, akiket eskü köt, hogy megvédelmezzék az asszonyt, és Agamemnón vezetésével hatalmas sereg indul Trója ellen. Az ügyet eredetileg Parisz és Menelaosz párbajának kellene eldöntenie. Menelaosz súlyosan megsebesíti ellenfelét, de Pariszt védelmezője, Aphrodité egy felhőbe burkolja, és biztonságban elviszi Helené hálószobájába. Így Agamemnón Menelaoszt kiáltja ki győztesnek, de mivel a trójaiak haboznak, Pandarosz kilő egy nyilat, amely súrolja Menelaoszt, s ezután elkezdődik a nagy csata. Menelaosz csak másodrendű szereplő a tíz évig tartó trójai háborúban, de Trója bukásakor ő találja meg a város romjai között Helenét, aki ekkor, Parisz halála után már Déiphobosz felesége. Menelaosz ott helyben meg akarja ölni az asszonyt hűtlenségéért, de újra elkápráztatja a nő szépsége, kibékül vele. Azonban nem törődik azzal, hogy kiengesztelje a legyőzött Trója isteneit, így útjuk visszafelé teljes nyolc évig tart. Tizennyolc év távollét után térnek vissza Spártába, és amikor az apját kereső Télemakhosz átutazik a városon, újra békés nyugalomban találja őket ott. Végül Menelaoszt, lévén Zeusz veje, még életében elviszik, hogy a többi hőssel együtt éljen az élüszioni mezőkön. vissza Minósz: Lsd: →Thészeusz + alvilági bíró lesz. vissza Narkisszosz/Narcissus: A görög mitológiában Képhiszosz boiótiai folyóisten és Leriopé nimfa szépséges fia; az önimádó szépség, valamint az önemésztő szerelmi bánat és a fiúszerelem egyik megszemélyesítője. **N.-be minden csaj beleszeret, de ő ellenáll. Még nimfa (Ékhó) sem kellett neki. Egy póruljárt csaj azt a jóslatot kapja róla, hogy majd saját maga iránt lobban majd szerelemre. Nemeszisz tesz is erről, amikor a fiú egy folyóból vizet iszik. Meglátja N. a saját arcát és rádöbben mit érezhettek iránta, mert belezúg saját szépségébe. Valószínűleg éhen halt a folyópartn, mert nem volt képes önmagát elhagyniJ) A nimfák el akarták temetni, de a teste helyén újfajta virág: nyílt, és róla nárcisznak nevezték el.. vissza Odüsszeusz/Ulixes (Ulysses): Odüsszeusz a görög mitológiában Ithaka királyának, Laertésznek a fia; a ravaszság, a kalandvágy és az emberi kíváncsiság, valamint a vakmerőség és a kockázatos feladatvállalás megszemélyesítője. A trójai háború kimenetelében kulcsfontosságú szerepet játszott, a hagyomány szerint tőle származott a faló elkészítésének ötlete. Kalandos hazatérését Homérosz önálló eposzban írta meg. Élettörténete eredetileg az istenek haragja által sújtott hős szenvedéseinek folklorisztikus elemekből táplálkozó története volt, erre utal az Odüsszeusz (a ’harag embere’) elnevezés is. (A népetimológiai magyarázat a hasonló hangzású, ’gyűlölni’, ’haragudni’ jelentésű igével hozza összefüggésbe Odüsszeusz nevét.) Alakja a szenvedések bátor tűrését jelképezi. Hányódása és Ithakába való visszatérése tíz évig tartott; egyik leggyakoribb eposzi jelzője a „sokattűrt” . vissza Oidipusz: A görög mitológiában Laiosz, thébai király és Iokaszté fia. Története a kikerülhetetlen végzet, az akaratlan vétek és az azt követő bűnhődés példája. Mivel szülei azt a jóslatot kapták a delphoi jósdától, hogy fiuk majd megöli apját és nőül veszi anyját, a csecsemő Oidipuszt átdöfött és összeszíjazott lábbal (nevének jelentése ’dagadtlábú’) kitetették az erdőbe. Az őt vivő rabszolgának azonban megesett rajta a szíve, s átadta egy pásztornak. A pásztor urának, a gyermektelen Polübosz korinthoszi királynak adta oda a gyermeket, aki fiaként nevelte fel. Thébaiba való visszatértekor egy útmenti összetűzés során agyonütötte számára ismeretlen apját. A várost pusztító szfinx rejtvényét megoldva ( Négylábú-kétlábú-háromlábú.= ember) a hálás thébaiak királyukká választották. Feleségül vette Laiosz özvegyét. Iokasztét( Iokaszté bátya Kreón), tulajdon anyját. (Négy gyerekük született. Polüneikész, Eteoklész, Antigóné és Iszméné.) Amikor mindez kiderült a csaj felakasztotta magát, Oidipusz pedig megvakította magát. Lemondott a trónról, fia Polüneikész is. Iokaszté tesója Kreón lett a kormányzó. Oidipuszt kiűzték a városból, →Antigóné tartott csak vele. vissza Oinomaosz: Pelopsot Poseidón szárnyas lovai viszik diadalra. Az élisi Pisa királya, Oinomaos, Arés isten fia, annak ígérte leánya, Hippodameia kezét, aki őt kocsiversenyben legyőzi, de a vesztesre kegyetlen halál várt. Oinomaos már tizenhárom kérő koponyáját helyezte el Arés templomában. Tantalos fia, Pelops a tenger partján Poseidónhoz imádkozott előbb, s az isten aranyszekeret és szárnyas lovakat küldött fel neki a tengerből. Már az isten ajándékának birtokában nyerte meg Hippodameia szerelmét és Oinomaos hűtlen kocsisának, Myrtilosnak a segítségét is, ez gazdájának a szekeréből kivette a kerékszöget, így a gonosz király elmaradt mögötte, míg Pelopsot az isteni lovak biztosan röpítették a cél felé, az Alpheios folyó partján, ott, ahol utóbb az olympiai játékokat tartották, s ahol mint e játékok megalapítóját a Pelopion nevű szentélyben isteni hősnek, hérosnak kijáró tiszteletben részesítették. vissza Oresztész: Agamemnón és Klütaimnésztra fia. Elektra tesója. Kisfiú korában elhagyja a szülői házat, ahol az apjuk távollétében K. összeállt annak az uncsitesójával. Amikor az apuci hazajön (mellesleg egy Kasszandra nevű bigével) a háborúból, anyuci kinyiffantja (Iphigenia nevű lányának a feláldozása miatt ), erre O. már nem tehet mást hazamegy rendet rakni. Barátjával és Tesójával E.-vel kitervelik, hogyan kell rendet tenni..- ám O.-nak nem akaródzik az anyját megölni ( az anyagyilkosságot az istenek sem nézik jó szemmel). Elmegy a jósdába tanácsot kérni, mert mégis csak kötelezi a vér, hogy megtegye.. Apollón azt mondja : Igen tedd meg. Hazamegy, a szeretőnek meg anyucinak annyi. Igen ám, de elkezd látomása lenni. Folyton 3 csajt látott (Erinnüszök) akik kisértették. Világgá megy, bolyong. Az őrület határán, megtisztulni vágyván bűnétől, végül Athénéhez fordul. Athéné, -miután Apollón elmondta neki, hogy ő parancsolta meg a bosszút- ráveszi a bosszúálló istennőket (Erinnüszöket), hogy fogadják el a fiú magyarázatát. Elfogadták, és attól kezdve a kegyelem istennői lettek. vissza Orpheusz: Az istenek között sokan művelték is a zenét, nem csak kedvelték. Köztük volt O. is. Anyja a múzsák egyike, apja trák uralkodó volt. Zenéje nemcsak az emberekre hatott, hanem sziklákat mozdított meg, folyók irányát változtatta meg. Iasszónnal utazott az Argo nevű hajón, zenéje az emberek fáradtságát elűzte. Megvédte őket a szirének hangjától. **Szerelmét Eurydicét, közvetlenül a házasságkötésük után, egy mezőn sétálva vipera marja meg és belehal. O. bánatában utána megy az alvilágba, hogy visszahozza. Odalenn zenélt: elaltatta Cerberust, Ixion kereke megállt, Sisyphus leült a kőre, Tantalus elfelejtett szomjasnak lenni, a Fúriák sírtak. Meghatotta az alvilág istenét is, és teljesítették kérését: visszaadták neki a feleségét, de 1 feltétellel. Nem szabad hátranéznie a nejére, amíg el nem érik a földi valóságot. O. már kiért a barlangból és hátranézett, de túl korán, mert a csaja még odabenn volt. E. visszahullott a sötétségbe. Még egyszer nem mehetett vissza, azt az istenek nem engedték. O. bánatában egyedül kóborolt, maenasok támadtak rá és darabokra tépték, fejét a Hebrus folyóba dobták. A folyó a tengerbe sodorta, a múzsák Lesbos partjainál találtak rá és szigeten temették el. Többi testrészét összeszedték, az Olymposz lábainál egy sírboltba helyezték el. A csalogányok ezen a vidéken édesebben zenélnek, mint másutt. vissza Pallasz Athéné/Minerva: Zeus leánya,)aki apja fejéből pattant elő teljes fegyverzetben (A főisten egy jóslattól tartva lenyelte az Athénével viselős Métiszt (’értelem’, ’megfontoltság’). Bátorság és bölcs tanács tekintetében apjához hasonló. Szűz istennő, aki a háborúkban leli kedvét; az első sorban harcolt a gigászok elleni küzdelemben. Mellvértjét a Gorgó-fő díszíti, amely gyakran megjelenik pajzsán is. A mítoszok régtől fogva összefüggésbe hozzák Athénnal. Attika birtoklásáért ugyanis versengés alakult ki közte és Poseidón között. *Poseidón szigonyával sós forrást fakasztott egy sziklából az Akropolison, de végül Athéné győzedelmeskedett azzal, hogy lándzsaszúrásának nyomában egy olajfát sarjasztott, amelynek termése még ma is fontos természeti kincs Athénban. Az a történet is a városhoz köti az istennőt, amely szerint a földből sarjadt Erichthoniost, Athén mitikus királyát ő nevelte fel. Athéné a város védőistennője, az ő tiszteletére rendezték meg évente a panathénaia-ünnepet, illetve minden negyedik évben a nagy-panathénaiát. A harc mellett a művészetek és a kézművesség istennője is. Leginkább a kovácsok, fémöntők művészetét szerette és pártfogolta, de ő tanította meg az embereknek azt is, hogyan kell szekeret készíteni. A lányokat a női munkákra tanította (fonás, szövés, gyapjú megmunkálása). Kedvét lelte a zenében is, ő találta fel a fuvolát. Később ugyan elhajította, mert a fuvolajáték eltorzította az arcát. Az eldobott hangszert aztán Marsyas szirén vette fel. Hősök oltalmazója is volt, pártfogoltjai közé tartozott mindenek előtt Héraklés és Théseus, továbbá Perseus, Odysseus, Diomédés és Tydeus. Homéroszi jelzője: „bagolyszemű”; attribútuma a bagoly és a pajzs. vissza Pasiphae: Pasziphaé Héliosz lánya és Minósz krétai király felesége a görög mitológiában. Amikor Minósz ígéretét megszegve nem áldozta fel Poszeidónnak az általa Krétára küldött gyönyörű bikát, az isten természetellenes vágyat ébresztett Pasziphaéban az állat iránt. Pasziphaé és a bika egyesüléséből született Minótaurosz (a bikafejű szörnyeteg), melyet Minósz a labirintusba zárt. vissza Péleusz: A görög mítoszban Aeakos eginai királynak fia, Telamon testvére, kivel közösen meggyilkolták féltestvérüket Phokost és ezért büntetésül Eginából el kellett bujdosniuk. Peleus Ftiába ment, melynek királya nemcsak feloldozta a véres tett alól, de még leányát Antigonét is neki adta. Peleus apósával elment a kalidoni vadászatra, ahol apósát megölte, úgy hogy Jolkoszba kellett menekülnie. Jolkosz királya Akastos e gyilkosság alól is feloldotta, de akkor Peleus Akastos Sterope által került bajba, ki előbb szerelmével üldözte, utóbb pedig első feleségénél Antigonénál bevádolta, ki búbánatában öngyilkos lett. Ekkor Peleus a Pelion hegyén elvette Nereus egyik leányát, az «ezüstlábú» Thetist. Nászukon az istenek vetélkedtek az ajándékok osztogatásában, de Eris is ekkor dobta az ismeretes almát közéjük. *Az esküvői meghívottak listájáról kifelejtett Erisz, a viszály istennője ugyanis sértődöttségében egy aranyalmát gurított a vendégek közé, amelynek felirata ez volt: "A legszebbé legyen!" A jelen lévő istennők, Héra, Zeusz felesége, Pallasz Athéné, a bölcsesség megtestesítője és Aphrodité, a szerelem istennője rögtön hajba kaptak rajta - mindegyikük magának követelte az almát. A véget nem érő civakodást megunva, Zeusz a trójai király fiát, Párist választotta döntőbíróul. Egyik istennő sem akarta a véletlenre bízni a dolgot, ezért a maga módján mind igyekezett megvesztegetni őt, rendkívüli jutalmakat kínálva fel az almáért. Aphrodité lett a győztes, aki azt suttogta igézőn az ifjú fülébe: "Én a legszebb földi asszony szerelmével foglak megajándékozni téged." A legszebb halandó nő, Heléné azonban a spártai király, Menelaosz felesége volt, s miután Páris elrabolta az asszonyt, a görögök bosszút esküdtek. Összefogtak, hogy Tróját elpusztítsákamely a trójai háborút és így Peleus fiának Achillesnek vesztét okozta. Achilles születése után Thetis visszatért atyjához, Peleus pedig kalandokra adta magát, a dioszkurokkal feldúlta Jolkoszt, részt vett a kentaurok és lapitok küzdelmében és az Argo útjában. vissza Pelopsz: Tantalosz fia. (Tantalosz: az istenek kegyeltje volt, ám egyszer valamiért, talán, hogy leverje az istenek gőgősségét, a kannibalizmus bűnébe akarta őket sodorni. Megfőzte a fiát Pelopszot, és föltálalta az isteneknek. Ám azok rájöttek, és életre keltették P.-t, ám addigra már Démétér véletleneül megette az egyik vállát, ezért azt kénytelenek voltak elefántcsontból újra elkészíteni. T. bűntetése a tettéért: Hádésznál (az alvilágban) egy vízzel teli medencébe tették, de amint lehajolt, hogy igyon a víz eltűnt, a medence körüli gyümölcsfákról pedig, odébb fújta a szél a gyümölcsökkel teli ágat, amikor enni akart. Örökké étlen-szomjan kellett szenvednie.) *Annak ellenére, hogy elátkozott családból származott, aránylag boldog volt az élete. Beleszeretett egy királylányba (Oinomaosz lányába) Hippodameiába, ám az apja csak akkor adta feleségül hozzá, ha őt legyőzi kocsiversenyen. A királynak volt két lova amit Árésztól kapott, Pelopsznak is volt, amit ő meg Posszeidóntól ( →Poszeidón lovai) kapott. A csaj lefizette apja lovászát, aki kihúzta a király kocsijából a csapszegeket. A kerék kiesett, P. nyert. Ennek ellenére p. megölte később vmiért a lovászt, aki megátkozta az egész familiáját. Átreusznak (Agamemnóm és Meneláosz apjának) és lsd: →Thüesztésznek (Aigiszthosz apjának) az apja lett később. vissza Perszephoné/Proserpina: Perszephoné a görög mitológiában Zeusz és Déméter leánya. Hádész, az alvilág ura, föld alatti birodalmába ragadta el a fiatal lányt. Mire Demeter megtalálta Perszephonét, már Hádész felesége volt, s nem mehetett vissza a földre. Hádész feleségeként az alvilág királynéja Az anya könyörgésére Hádész megengedte, hogy Perszephoné minden tavasszal a földre jöjjön, hogy aztán ősz utóján mindig visszatérjen az alvilágba. Mítosza, amelyet az őszi és tavaszi eleusziszi misztériumokon elevenítettek fel, az évenként elpusztuló növényi élet és a vegetáció ciklikusságának kifejezője, a beavatottak számára az újjászületés ígérete. Lsd.→Démétér vissza Perszeusz: Az argoszi királynak volt egy Danaé nevű lánya, de ő fiút is szeretett volna. Elment jósoltatni, s azt a választ kapta, hogy nem lesz fia, de a lánya fia megöli majd őt. Ezért Akriszosz elásott a földbe egy bronzkamrát, melynek a teteje volt csak nyitva, abba zárta be a lányát. Egyik este aranyeső hullott az égből, s ellepte D.-t. Kiderült, hogy Zeusz volt a ludas s felcsinálta a lányt. Megszületett a gyerek, Perszeusz. A. egy ládába rakta a kölyköt meg az anyját és a tengerre engedte. Egy halász mentette ki őket, és velük együtt éltek tovább. Az asszonyba később beleszeretett a sziget ura Polüdiktész, de a fiatal emberré vált Perszeusz nem kellett neki. Kihirdette, hogy nősül, és mindenki ajándékot vitt neki, csak P.nem. Ezért szégyellte magát, s kiállt mindenki elé, és bejelentette, hogy ő még nagyszerűbb ajándékot ad majd. A Medúszát. Gyerekkorában hallott a Gorgókról (3 kígyóhajú szörny, akik kővé változtatták azt, aki rájuk nézett.) , s a Medúsza is az volt. P. az utazás előtt jósdába ment, s azt mondták ott neki, hogy menjen addig, amíg olyan helyre nem ér, ahol gabona helyett makkot esznek. Hermész irányítja útba és azt tanácsolja neki, hogy menjen észak nimfáihoz fegyverzetért, de hogy őket megtalálja, előbb a Szürke Banyákhoz kell mennie. Ők 3-an voltak, szürkületben éáltek, szürke ruhát hordat az öreglányok. Szemgolyójuk azonban csak 1 volt, azt adogatták egymásnak. Ezt a golyót csórja el P. amikor épp cserélnek, s megzsarolja őket vele. Cserébe a nyanyák útbaigazítják. Útja során elért valami mesevidékre, ahol lányoktól ajándékokat kapott. Egy szárnyas sarut, egy varázstarisznyát, és egy láthatatlanná tevő sapkát. + Megkapta még Athéné pajzsát és Hermész kardját. A szörnyek egy szigeten éltek, éppen aludtak. A három közzül csak a Medúzát lehetett megölni, a másik kettő halhatatlan volt, s ezt Athéné és Hermész súgta meg neki. P. a szárnyas sarúban fejük fölé emelkedett és oda sem figyelve levágta M. nyakát, majd bevágta a tarisznyájába. Hazafelé menet találkozik Andromédával, akit a tengeri kígyónak akarnak éppen feláldozni. ( A. anyja volt Cassiopeia, aki szépségével kérkedett, de az istenek nem rajta, hanem a lányán álltak bosszút.)P. megmentette ( lefejezte a kígyót, s a fej a tengerbe zuhant), beleszeretett, és feleségül vette. (Perszeusz és Andromaché gyereke Élektrüon lesz majd Héraklész nagyapja.) Hazavitte a feleségét, de otthon senki sem volt ekkor. A halász felesége meghalt, a halásznak és édesanyjának D.-nek menekülnie kellett, mert kikosarazta közben a királyt. P. elment a király udvarába, ahol megint buli volt, és amikor azok meglátták a pajzsát, a saruját, kardját..stb. elámultak. Ekkor Perszeusz elővette a tarisznyából a Gorgó fejét és az udvaron mindenki, még a gőgös király is kővé vált. Ezekután P. az anyjával és feleségével visszamegy Akriszosz birodalmába, hogy békét kössön nagyapjával az anyja. Amikor megérkeztek, tornaversenyről beszél mindenki. P. részt vesz rajta, és amikor a diszkoszvetés kerül sorra a P.által elhajított korong becsapódik a nézők közzé. Éppen A.királyt találja el és szörnyethal. A jóslat beteljesedik. vissza Phaidra: Minósz lánya, →Thészeusz felesége. Beleszeret T. amazontól származó fiába Hippolütoszba, aki ki nem álhaatja a nőket. Megvetette Aphrotitét, egyedül Arteiszt tisztelte. Aphrodité ezért bosszúból úgy intézte, hogy mostohaanyja beleszeressen a fiúba. A fiú az egyik szolgálló előtt lealjasítkja P.-t, aki ezt titkon kihallgatja. Elkeseredésében P. ír egy levelet a férjének , amiben azt állítja, hogy H. meggyalázta, és öngyilkos lesz. →Hippolütosz vissza Poszeidón/Neptunus: a tengerek , a földrengés és a lovak „kékhaju” istene-, Kronosz és Rheia fia. Születése után apja gyomrában kötött ki, mint minden testvére Zeusz kivételével; utóbbi aztán kiszabadította, és fivérükkel, Hadésszal együtt megdöntötték apjuk uralmát. A nagy osztozásnál, amikor Zeusz az ég és föld ura lett, ~ a tengereket kapta. Minden tengeri istenség és víziszörny az ő birodalmához tartozott; tenger alatti palotái között lovak vonta szekerén suhant a hullámok fölött feleségétől, Amphitritétől kísérve, aki gyermekeiknek, Tritónnak, Bentheszikümének és Rhodénak anyja volt. *Poseidón kedvese Amymóné, Danaos ötven leányának egyike, ki forrást keres, hogy üldözött testvérei számára frissítő vizet vigyen. Poseidón ez egyszer kiadja kezéből háromágú szigonyát, avval fakaszt forrást Amymóné a sziklából. * Egyszer Démétért -vándorlása közben - Poszeidón kéjsóváran üldözni kezdte, de a bánatos Démétér kitért bátyja közeledése elől, és kancának álcázva magát egy ménesbe vegyülve próbált elrejtőzni. Poszeidónt azonban nem sikerült becsapnia, az isten csődörré változva meghágta Démétért (e lónászból származott a már említett Areión és Deszpoina). Háromágú szigonyával vihart támasztott, vagy a földre sújtva földrengést keltett. Mogorva, boszúálló természetű, még halhatatlan társaival is gyakran viszálykodó isten volt. Akik megsértették, azok ellen tengeri szörnyeket küldött. *Poseidón lovai különböző mítoszokban a tenger pusztító hatalmát és az embert segítő jótékony erejét egyaránt kifejezik. A mostohaanyja, Phaidra által ártatlanul be, vádolt Hippolytosra atyjának, Théseusnak elhamarkodott átkai idézik fel Poseidón bosszúját. A tenger váratlanul háborogni kezd, a hullámok az égig tornyosodnak, irtózatosan bőgő bika lép ki a tengerből, ettől megvadulnak Hippolytos lovai, és az ártatlan ifjút halálba ragadják; egy eredetibb változat szerint alighanem egyenesen a tengerből felbukkanó lovak sodorták el őt. vissza Prométheusz: A görög mitológiában Iapetosz titán fia, Zeusz unokatestvére. *P. ismerte a jóslatot Zeuszról, hogy melyik halandó asszony fia dönti meg az uralmát, de nem árulta el. Z. ezért az Alvilágba zárta, addig amíg egy halhatatlan önként le nem váltja. Később Kheirón kentaur váltotta le, mert véletlenül Herkules mérgezett nyíllal megsebesítette, és a seb soha nem gyógyult be, csak fájt.. A merészségnek, az egyéniség öntudatra ébredésének és lázadásának megtestesítője. **Az istenek P.-t és a tesóját Epimétheuszt bízták meg, hogy alkossák meg az embert. E. roppnt pazarló volt, minden (szárny, toll, bunda, erő, gyorsaság..stb) jó tulajdonságot szétosztogatott, ezért az embereknek semmi sem maradt. P. hogy segítsen, némi változtatást hajtott végre. Szebb külsőt adott az embereknek, hasonlóan az istenekhez, A Naptól, egy fáklyával ellopta a tüzet, s ez által az emberek megtanulhatták a mesterségeket és nem voltak kitéve a természet erejének. P. továbbá átverte Zeuszt, mert az áldozati állat húsát az embereknek adta, a maradék, bőrt, csontot, hájat pedig úgy rendezte el, hogy mutatós legyen, és azt mondta Z.-nak, hogy válasszon. Z. az álcázott csontokat válsztotta és bepipult. Bosszúból Pandorát adta az embereknek. ( ez nem vizsgaanyag, ezért nem írom). Prométheuszt is megbüntette. Erőnek és Erőszaknak megparancsolta, hogy vigyék fel a Kaukázus csúcsára, ahol Héphaisztosszal odaláncoltatja Z. Z. azért is kínozta (sas vagy keselyű marcangolta a máját) mert állítólag csak P. tudta, hogy kitől fog majd Z.-nek az a gyereke születni, aki majd megfosztja uralmától. ( Itt találkozik majd Ióval is.) Később Herakles szabadítja mejd meg P.-t. Téreusz: Árész fia volt és feleségének kérte Pandióntól lányát Proknét. A monda szerint Pandión athéni király segítséget kapott Téreusz seregétől egy háborúban, majd hálából a segítséget hozónak adta feleségül a leányát, Proknét. Téreusz kedvére akart tenni feleségének, s elment Athénba az asszony húgáért, Philoméléért. A szűz látása azonban felkavarta és bűnös szerelemre lobbantotta a férfit. Magával vitte a leányt, majd thrák földre érve erőszakot követett el rajta. Szegény teremtés átkozódva világgá kiáltotta sógora bűnét, mire az kitépte a szitkokat szóró nyelvét. A meggyalázott és megcsonkított Philomélét Téreusz ezután fogságba vetette, majd visszatérve feleségéhez, az asszonyt húga hamis halálhírével keserítette el. Ám az igazság végül mégis kiszivárgott. A némaságra ítélt fogoly kelmébe hímzett szavakkal közölte nővérével Téreusz gaztettét. Az asszony ekkor bosszúra éhesen kiszabadította húgát, majd segítségével legyilkolta saját fiát, Itüszt. A féktelen férfi e fiú üstben főtt húsát kapta lakomára: Ez lett hát a szomorú história vége. Téreusz saját fiát falta föl, s mikor emiatt űzőbe vette a gyilkos nőket, azokat is, őt is madárrá változtatták az istenek. Proknéból fülemüle, Philoméléből fecske, míg Téreuszból búbos banka lett. vissza Thészeusz: Az athéni királynak Aigeusznak a fia. Anyja városkájában nevelkedik T. A. még a T. gyerkkorában egy földbe vásott üregben elrejt egy pár sarut, kardot és egy kőtömböt gurított rá. Meghagyja feleségének, hogyha a fia elég erős lesz és sikerül legurítania a követ, küldje utána Athénba. A fiú hipp-hopp nőtt, gurított, útrakelt. Hajót akart anyja adni neki, hogy biztonságosan utazzon, de a kölyök elutasította, mert olyan nagy hős akart lenni mint Héraklész. Gyalog ment hát, útközben minden rablót kinyiffantott. Megtisztította az utakat, a görögök dicsérgették. Mire elért apja házába már híres volt. A király aggódott a népszerűsége miatt(nem tudta, hogy az ő fia) félt, hogy a nép őt választaná királynak, ezért meghívta magához T.-t azzal a céllal, hogy megmérgezze. Ezt az ötletet →Médeia adta neki, aki a sárkányfogatán érkezett Athénba, s jól tudta, hogy T. a király fia, de nem akarta kockára tenni a befolyását A. felett. Amikor M. odanyújtotta T.-nek a mérgezett poharat, T. előhúzta pja kardját, amiről a király nyomban felismerte, s kiverte a kezéből a poharat. Médeia megint meglépett. A. kihirdeti, hogy T. az örököse és a fia. S új feladatot kap, hogy bebizonyítsa az athéniaknak, hogy mindent megtesz Athénért. Minósz aki elvesztette Athénban egyetlen fiát (Aigeusz ugyanis egy buli alkalmával rávette, hogy megküzdjön egy bikával. Sajna a bikuci nyert), megtámadja őket. Beveszi Athént, és követeléseket terjeszt elő: -minden kilencedik évben akar 7 lányt és 7 fiút, hogy föláldozhassa őket a krétai Minótaurusznak Félig ember-félig bika szörny, aki Minósz feleségének Pasziphaénak egy bikával töltött nászából született. A bikucit Posszeidón adta Minósznak, hogy áldozza föl, de ő sajnálta, mert igen szép volt, s megtartotta magának. Posszeidón bosszúból úgy intézte, hogy a csaj beleszeressen a bikába.Amikor a kicsi bikuci megszületett, Daidalosszal csináltatott egy labirintust, és oda zárta be. A feláldozandókhoz csatlakozott Thészeusz is.Célja megölni a Minotauruszt. Apjának megsúgja a tervét, s megegyeznek, hogy ha sikerrel jár az akció akkor a hajó fekete vitorláját fehérre cseréli majd le T., s így apja tudni fogja. Amikor Krétára érkeznek az áldozandók a tömegben ott lesi őket Ariadné is, aki beleszeretett azonnal. A. elment Daidaloszhoz és megkérte, hogy árulja el a labirintus titkát, mert szeretné a szerelmét megmenteni. T.-től pedig Ariadné csak annyit kér, hogy vigye el Athénba és vegye feleségül. T. naná, hogy belement. Ekkor elmondta neki a csaj a fonalas trükköt. T. álmában lepte meg a szörnyikét és egyszerűen agyonverte. Kijutott a labirintusból, hajóra szállt a csajjal. Útközben megálltak Naxosz szigetén, ahol T. egyszerűen ottfelejtette A.-t. Hazafelé azonban a vitorlát is elfelejtette kicserélni, s az apja a feketét látván, a szikláról a tengerbe veti magát. . Így lett Thészeusz Athén királya. Ő köztársaságot hírdetett, lemondott minden rangjáról csak a főparancsnokit tartotta meg. Athén a világ legvirágzóbb városa lett. T. továbbra is kereste a veszedelmes kalandokat. Egyike volt az Argonautáknak, az amazonok földjéről szerez asszonyt magának, akitől Hippolütosz születik. Barátja Peitithoosz ( akinek meghalt az első felesége) eldönti, hogy második asszonyául a világ legszebb asszonyát ( Helene) fogja elcsórni, aki még gyerek. T. is belemegy, de előszőr ő akarja ellopni.. Sikerül is neki. Ám Helené tesói visszaszerzik tőlük. Ők ekkor épp az Alvilágban járnak. ( P. Perszephonét, Hádész csaját akarta ellopni) Hádász kedvesen leültette őket, mint később kiderült a felejtés székére. Thészeuszt Héraklész szabadította ki, de P.-t már nem tudta. Idősebb korában Thészeusz feleségül veszi Ariadné rokonát. → Phaidrátvissza Thüesztész: Pelopsz fia. Beleszeret testvérének →Atreusznak a feleségébe és lefekteti. Á. rájön és bosszút áll. Megöli Thüesztész két kigyerekét, földarabolja és föltálalja T.-nek. Thüesztész megette a gyerekeit. Amikor megtudta mit evett, kihányta és fetrengve megátkozta az egész nemzettséget. Ám nem Átreuszon csattant az átok, hanem annak a gyerekein ( Agamemnón, Meneláosz) és azoknak a gyerekein (Iphigenia, Oresztész, Élektra...) vissza Uranosz/Uranus: Gaia apa nélkül szült fia, Pontosz és a hegyek testvére, Gaia férje, az égbolt istene. Uranosz a tátongó Khaosz után magához ragadta az uralmat és magát nyilvánította a világ urának. Feleségül Gaiát választotta, akivel tizennyolc gyermeket nemzett, a Hekatonkheireket, a Küklópszokat, a Titánokat és a Titaniszokat( →gigaszok) . Azonban első hat fiát gyűlölte, és szörnyű külsejük miatt bilincsre verve a Tartaroszba börtönözte őket. Gaiát férje viselkedése nagyon bántotta és végső elkeseredésében a Titánokhoz fordult. Kérte őket álljanak bosszút apjukon. Kronosz vállalta anyja kérésének teljesítését, egy sarlót vett át tőle, majd mikor az beavatta tervébe elbújt és várt. Mikor éjszaka lett Uranosz szerelmesen közeledett feleségéhez, de ekkor Kronosz kitört rejtekéből, rárontott apjára, és könyörtelenül kiherélte. Uranosz sebéből vércseppek hullottak a földre és Gaia ezt magába fogadva megszülte az Erinnüszeket, a Meliászokat és a Gigászokat. Ezután Kronosz magát nyilvánította a legfőbb istennek, de nem élhetett békességben, mert Uranosz szörnyű jóslattal fenyegette meg, hogy fiainak egyike fogja megfosztani uralmától. Uranosz trónfosztása után békében élt tovább, feleségével Gaiával is kibékült és együtt segítettek Rheiának, hogy az meg tudja szülni Zeuszt, aki valóban fellázadt Kronosz ellen és megfosztotta uralmától. vissza Zeusz/Jupiter: Uralmát erőszakkal és csellel kellett apjától, →Kronostól és a titánoktól megszereznie Győzelme után elfoglalta székhelyét az Olümposzon, majd elindult, hogy méltó feleséget találjon magának. Hálásan emlékezett a segítőkész Métiszre és úgy gondolta, hogy megszerzi asszonyául a bölcs, mértékletes és nem kevésbé szép istennőt. Métisz lévén alacsonyabb rangú nem fogadta kitörő örömmel Zeusz közeledését és különböző alakokat öltve próbált menekülni kérője elől, azonban Zeusz utolérte és ezután már nem ellenkezett többé. Mikor Métisz teherbe esett, Zeuszt Gaia és Uranosz keresték fel, elmondták neki, hogy a végzet felettébb bölcs és erős gyermekeket ígér feleségének. Előbb egy leánya fog születni, aki bölcsesség dolgában felülmúlhatatlan lesz, majd pedig - ha ismét teherbe esik - egy fiút, ki erőben fogja túlszárnyalni apját és ledönti trónjáról. Zeusz mindenképpen meg akarta akadályozni az uralomváltás lehetőségét, s ezért asszonyát Gaia és Uranosz tanácsára ágyába csalta, majd mikor az elaludt hirtelen lenyelte. Métisz továbbélt Zeusz testében és bölcs tanácsokkal, jóslatokkal látta el urát, leányukat Pallasz Athénét Zeusz később saját fejéből szülte meg. Második feleségeként Themiszt választotta, aki ugyancsak okos és szép asszony volt. Házasságukból születtek a Hórák, Homonoia és Adikia. Zeusz ezután más istennőkkel is szerelmi viszonyra lépett: Mnémoszünével a Múzsákat, Dióné Ókeánisszal Aphroditét, Eurünomé Ókeánisszal a Khariszokat, Élektra Pleiásszal Iasziónt, Démétérrel Perszephónét és Iakkhoszt, Szelénével Pandiát, Erisszel pedig Átét és a Litákat nemzette. Ennyi szerelmi kaland után, megint felötlött benne a gondolat, hogy ismét törvényes feleséget keres magának. Ahogy bolyongott, hogy hozzá illő istennőt találjon, eljutott a Peloponnészoszon fekvő Argoliszba is. Itt meglátta szép és büszke nővérét Hérát, aki magányosan sétálgatott a Thornax-hegy tövében. Szerette volna elcsábítani, de tudta, hogy az erényes Héra úgysem állna kötélnek, ezért cselhez folyamodott. Hatalmas zivatart bocsátott a földre, Héra megindult a hegynek fölfelé és menedéket keresve húzódott meg a dúslombú fák alatt. Zeusz csak ezt a pillanatot várta, kakukknak álcázta magát, mint aki bőrig ázott a hirtelen jött zivatarban és reszketve, csapzottan szállt az istennő ölébe és Héra szíve megesett a madáron, köntösébe takarva melengetni kezdte. Ekkor viszont Zeusz hirtelen magára öltötte eredeti alakját és megpróbálta Hérát szeretőjévé tenni, de nővére erélyesen védekezett, s kérte, hogy ne tegye, már csak anyjuk miatt se. Zeusz erre ünnepélyesen megfogadta, hogy feleségül veszi és az istenek királynőjévé avatja. Héra elfogadta Zeusz ajánlatát és boldog szerelemben egyesültek. Zeusz feleségül vette nővérét, akivel Héphaisztoszt, Arészt, Hébét és Eileithüiát nemzette. Zeusz nagyon tisztelte asszonyát, kívánságait teljesítette, sokszor bizalmasan tanácskozott vele és a többi istentől is megkövetelte a feltétlen tiszteletet. Ha Héra belépett az Olümposz termeibe, az isteneknek felállva kellett üdvözölniük. Ennek ellenére Zeusz szívesen nézett más nők után, amit Héra természetesen nem csekély féltékenységgel kísért figyelemmel. Az istenek ura számos istennővel csalta meg feleségét, Létó Artemiszt és Apollónt, Maia pedig Hermészt szülte neki. Szívesen válogatta kedveseit a halandó leányok soraiból is, többek között Európától származott Minósz, Rhadamanthüsz és Szarpédón, Aiginától Aiakosz, Danaétól Perszeusz, Antiópétól Zéthosz és Amphión, Szemelétől Dionüszosz aki isten lett, Iótól Epaphosz, Lédától Polüdeukész és Heléné és Alkménétől Héraklész. Ezek a gyermekek egytől egyig kiváló hősök lettek, de Héra kíméletlenül üldözte nem csak férje kedveseit, hanem gyakran azok utódait is. Zeusznak pedig olyan jeleneteket rendezett, hogy csakúgy visszhangozták a márványfalak, a földön pedig viharok söpörtek végig. Gyakran civakodtak emiatt, de Zeusz valahogy mindig kiengesztelte haragvó asszonyát és életük békésen folyt tovább. Eleinte zsarnoki módon uralkodott, de azután annyira megszilárdította uralmát, hogy semmi sem ingathatta meg. Gaia azonban még mindig fiaiért a Titánokért kesergett és haragja fiai legyőzője, unokája, Zeusz ellen fordult. Megszülte Tüphónt a rémséges szörnyet, hogy ez döntse meg uralmát, de Zeusz nehéz küzdelmek árán ugyan, de legyőzte. Ekkor nagyanyja újabb ellenfeleket támasztott, Uranosznak hajdan ráhullott vércseppjeiből megszülte a kígyólábú →Gigászokat és ezek is az Olümposz ellen törtek. Zeusz - a többi isten és halandó anyától származó fia, Héraklész segítségével - fényes diadalt aratott felettük és ezután már nem akadt több ellenfele. Zsarnoki uralkodása alatt egyszer az istenek is fellázadtak, Héra, Poszeidón és Athéné vezetésével és megkötözték, de Thetisz hívására ura segítségére siető Briareósz Hekatonkheir kiszabadította. Zeusz belátta a lázadás jogosságát, s elismerte társai akaratát. Megfogadta, hogy felhagy erőszakos uralmával és ezután békésen fogja irányítani a világot. Később régi ellenfeleinek, a Titánoknak is megbocsátott és felhozatta őket a szörnyű Tartaroszból. Olümposzon álló palotájában tartotta az istenek lakomáit és gyűléseit, a fia, Héphaisztosz által épített hatalmas megaronban. Ezeken a gyűléseken vitatták meg a legfontosabb kérdéseket és gondokat, miközben nektárt ittak és ambrósziát ettek. Zeusz aranytrónuson ült, s mellette asszonya Héra. Körülöttük ültek faragott trónusaikon a többi istenek. Pohárnoka Ganümédész és leánya Hébé szolgálták ki, Apollón lantjátékára a Múzsák énekeltek és a Khariszok táncoltak az istenek nagy örömére. Trónja mellett négy állandó kísérője és testőre, Bié, Kratosz, Niké és Zélosz foglaltak helyet, kíséretét alkották emellett még, a Hórák, Tükhé és Írisz. Zeusz óvta az emberek közösségeit, a társadalmi rendet, az oltalomra szoruló idegeneket és a koldusokat, oltalma alatt állt a vendégjog és az esküvel megkötött szerződés, a királyoknak ő adományozta hatalmukat, felügyelt a végzet beteljesedésére és őrizte a világ örök rendjét. Leggyakrabban használt melléknevei a következők voltak, az Istenek és Emberek Atyja, a Legbölcsebb, Fellegtorlaszoló, Mennydörgő, Villámokban gyönyörködő és Esőző. Kedvenc madara a sas, fája a tölgy volt, fegyverei a villámok és a mennydörgés, pajzsa a lebírhatatlan aigisz. vissza Főoldal Tartalom