Honlapja
|
Út
porától szennyezve vetem le kabátomat, szögre akasztom kóborló kedvemet a
léhát, senki nem köszönt, csend vár csak némán Üres
fészek ölel, magába enged Megpihennem
oly jó nekem.. Kinyújtom
karmos vén lábamat, s szárnyaim magam köré fonom Csendes
zugnak magányába fordulok Dermedésemben
senki rám nem kiált: - Ébredj Sárkány! –Mese nélkül senki vagy! Halál vár. |
Szárnysuhogás közepette érkezem haza
Felednek a percek, órák, évek Végül
nem számolom már, álomba térek.. |
Odabenn
szép az élet, vidám nevetés Barát
kacaj, hangocskák és kedvesség Süt a nap a szemembe, szél tépi szárnyamat Felhő
felett úszva-szállva repít a gondolat Mesevilág.. Versek.. Regények.. Szárnyaimból
tollakat tépek, Sárkányváram falára rovom, karmolom minden egyszervolt álmom Álmodó sárkány |
