MÉDIATÖRVÉNY – PROBLÉMÁK MAGYARORSZÁGON
Hosszas előkészületek után
lépett érvénybe Magyarországon az 1996. évi I. törvény – a rádió- és televízió
törvény (Médiatörvény). A törvénynek az eddig állami
kézben lévő közszolgálati médiát kellett valóban
közszolgálativá alakítania, egyúttal lehetőséget teremtenie - hogy külföldi
példákhoz hasonlóan - országunkban is megjelenhessenek a kereskedelmi médiumok.
Az Országos Rádió és
Televízió Testület (ORTT) létrejöttének fő szerepe, hogy kiegyensúlyozza a magyar
tömegkommunikáció eltolódott, hatalomorientált struktúráját, szabályozzák az e
célból megszületett intézmények működtetésének gyakorlati megvalósulását.
Demokratikus közvélemény ugyanis csakis teljes körű és tárgyilagos tájékoztatás
alapján jöhet létre.
„ Az Országgyűlés, a szabad és független rádiózás és
televíziózás, a véleménynyilvánítás szabadsága, a tájékoztatás függetlensége,
kiegyensúlyozottsága és tárgyilagossága, a tájékozódás szabadsága, valamint az
egyetemes és a nemzeti kultúra támogatása, a vélemények és a kultúra
sokszínűségének érvényre juttatása érdekében, továbbá a tájékoztatási
monopóliumok kialakulásának megakadályozására az Alkotmány 61. §-ával
összhangban hozza meg törvényeit.”[i]
.Dolgozatomban e
törvényszabályozás néhány hiányára, hibájára szeretnék rámutatni, valamint
megvizsgálni, hogy milyen módosításokkal tudná ezeket a problémákat a rendszer
kezelni.
A mai médiarendszer
megfelelő szabályozása lehetetlenné vált mára
- a Médiatörvény felett eljárt az idő. Nem gondoskodik a közszolgálati média politikai függetlenségéről, nem
teremt kiszámítható gazdasági környezetet a kereskedelmi médiumok számára, és
nem ösztönözi kellőképpen a technikai fejlődést.
1. Mi hiányzik a jelenlegi törvényből?
2. Milyen hibák fordulnak benne elő?
3. Mi az, ami megtartható és mi az, ami feleslegessé vált a hatályban lévők
között?
„.technikai változások. Következtében, a Médiatörvény egyszer
csak teljesen alkalmatlan lesz a piac szabályozására..”[ii]
Úgy vélem, túl sok területet foglal magába a
szabályrendszer s ezeket vagy „erős kézben” szorítja, vagy pedig „üres
foltokat” hagyva próbál meg úgyszólván életben maradni. A törvény (időbeli,
minőségbeli) módosításaival lehetne követni a fejlődést, figyelembe véve az
eltelt idő alatt nyilvánvalóvá vált joghézagokat és a média fejlődésének
irányvonalait. Gondolok itt például;
a)
a digitális média
(információáramlásba bekapcsolódó mobiltelefonok, az Internet, a
video-on-demand, a push SMS, a wap) kérdéseire
b)
az új csatornák fejlődési ütemének szabályozására (nincs
leírva, hogy indítható-e új
közszolgálati csatorna, sem az, hogy nem.) [iii],
c)
nem rendelkezik a közmédiumok EU-konform normatív finanszírozásáról sem.
d)
nem határozta meg, mit kell közszolgálatiság alatt érteni
Valamint helytelennek
tartom, hogy a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumában tulajdonosként
ülnek olyan emberek, akik valójában nem tulajdonosai az intézménynek, hanem
pártok küldöttei, nem a televízió érdekeiket képviselik, hanem azét a politika
erőét, amelyik odaültette őket.
„A jogszabály ugyanis amellett, hogy számtalan
hibás elemet tartalmaz, több, mára időszerűvé vált dologról – például a
digitális televíziózásról – nem rendelkezik.”[iv]
Ahhoz, hogy Magyarországon
a digitális műsorterjesztés is életteret nyerhessen, a jelenleg érvényben lévő jogszabályok egy részét módosítani kellene.
(Pl.: A médiatörvény reklámrendelkezései nem ültethetőek át a digitális
technológiára, hiszen a szabadon összeállított műsorfolyamnál, a műsoridő
arányában megállapított reklámmennyiség nem értelmezhető.)
Ez persze terheket ró a törvényhozó testületre,
különféle előrejelzésekre, elemzésekre.[v] Kutatásokra lenne szükség,
hogy a mostani poros törvényt megfelelően és előrelátóbban tudják
módosítani.
„Az Internet, teljesen megváltoztatja a hagyományos médiumok
lehetőségeit. A hipertext új paradigmát jelent a kommunikációban.”
Olvasmányaim alapján úgy tűnik, ez az EU
testületének sem egyszerű feladat, a gyors fejlődéssel és változással való
lépéstartás, mert hatalmas apparátust és a tagállamok közti koordinációt tesz
szükségessé, a „nagy gépezetek” pedig lassúak, döcögősek.
Jelentős az anyagi
háttere is módosításoknak. Hiszen ahhoz, hogy precíz, jól működő,
megfelelően kidolgozott és minden aspektusra kiterjedő törvény lásson
napvilágot, szükséges egy rendíthetetlen, független és pontos költségvetés.
-Vélekedések szerint az ORTT–nek is változáson kell átesnie. Meg kell
szabadulnia a politikai befolyásolhatóság lehetőségétől, rugalmasabbnak,
gyorsabbnak kell lennie, valamint tagjait –az új elemzések szerint- a szakma
berkeiből és köztiszteletben álló személyekből választanák meg. Egy új
„testvérszervezetről” is szó esett, mely megoszthatná az új törvénybe foglalt
„többletmunkát” az ORTT-vel..[vi]
Amióta kommunikációt
tanulok, kicsit jobban szemügyre veszem a hírek formáját, szerkezetét és
tartalmát. Nyugat-Európában a direkt híreket ugyanis, az elektronikus média
szokta „hozni”. Nálunk fordítva történik: a magyar tévéhíradók szerkesztői
reggel elolvassák (feltételezéseim szerint :-), mit írt a Népszabadság, a
Magyar Hírlap, a Blikk vagy a Mai Nap stb., és valahogyan ugyanazt látom az esti hírműsorokban is.. Persze az eltérések
annyira minimálisak, hogy - például a környezetemben -, az emberek inkább
hagyatkoznak az „egy-két perces” tájékoztatásra, mint, hogy az idejüket töltsék
egy hosszabb terjedelmű, minőségben kifejezőbb, tájékozottabb tényállást közlő
cikk, hír „végigszenvedésével”. Ez egy újabb komoly problémát vet fel a
médiában. Szakmai, etikai okai vannak, hogy a sajtó iránti bizalom csökkent. Ezen legfőképpen csak a szakma
maga segíthetne, melyhez a megfelelő eszköz: az önszabályozás. [vii]
- Miért engedjük, hogy a
bulvársajtó ekkora teret nyerjen az emberek életében? Lehet-e vizsgálni a média
felelősségét?[viii][ix][x]
Hibásnak tarom a médiát is
a kialakult helyzetért. Miért nem lép fel határozottabban például a politikai
befolyásolhatóság ellen és az alternatív demagógia szereplésének kibontakozásai
ellen?
Pl.: Bácsfi Diana esete.
Mint korábban említettem, minőségbeli szabályozásokra
is szükség lenne.
„..kérdéses, hogy a médiumok hajlandók lennének-e a lakosság igényességéért
aggódva megváltoztatni szép hasznot hozó "műsorstruktúrájukat?" [xi]
Jelenleg a televíziós
műsorszolgáltatást, két országos kereskedelmi műsorszolgáltató uralja, akik magas nézettség mellett, a televíziós
reklámpiac bevételeinek meghatározó részére is szert tettek. A „bulvárosodó”
televíziós műsorszolgáltatásban, nem
képez minőségi ellensúlyt az MTV, mint közszolgálati műsorszolgáltató sem,
és a „valóság show-k, kibeszélő show-k”[xii] világában, pedig komoly
érteket hordozó, megszokott műsortípusok tűnnek el, mint pl. a tévéjátékok. A
nemzetiségi műsorok helyzete további javításra szorul a közszolgálati rádióban,
és a parlamenti közvetítések sem jutnak el a legszélesebb közönséghez. Az
országos frekvenciát elnyert két kereskedelmi rádió, majd a később országossá
vált többi kereskedelmi csatorna egymással éles
versenyt folytat. A kiélezett helyzetben bizonyos szabályozási kérdések
(médiatörvény előírásai, a fizetendő koncessziós díjak nagysága) folyamatos vitát képeznek[xiii].
„Ami pedig a médiatörvényt illeti, azt úgy kellene módosítani,
hogy a frekvencia meghosszabbítások ne rendelődjenek a politikai érdekek alá.”[xiv]
Megoldatlan a közszolgálati
médiumok finanszírozása is.
Kérdéses, hogy a tízéves koncessziós jogok lejárta után, 2007-től milyen
lehetőségekre számíthatnak a kereskedelmi televíziók. Kell-e egyáltalán
közszolgálati média ma, amikor több tucatnyi csatorna kínálatából válogathatnak
a nézők és a hallgatók? Milyen forrásból oldható meg a finanszírozásuk? A bizonytalanságot jól tükrözi, hogy a
pénzügyi bajokra milyen különböző megoldásokat látnak:
·
-„.. médiatörvény bizonyos
rendelkezéseinek európai uniós normákkal való összeférhetetlenségén alapul.
Eredményes eljárás esetén az analóg műsorterjesztés is felszabadulhat a ma már
indokolatlan korlátozások alól, így jelentős változásokon mehet át, és új
befektetések előtt nyithat kaput…”[xv]
·
akár a tematikus csatornák
is könnyebben kitermelhetik műsorgyártási költségeiket az interaktivitás
adta bevételeikből[xvi]
·
„..közvetlen állami
támogatás helyett értékes és vonzó közszolgálati műsorokat kéne
sugározni az új digitális műsorcsomagokban, úgynevezett multiplexekben, mivel
véleményem szerint többek közt az angol példák is azt mutatják, hogy az új
közszolgálati programok képesek rávenni a nézőket, hogy kicsit mélyebben
nyúljanak a pénztárcájukba..”[xvii]
·
„..meg kell győzni a
szakmát, a közönséget és a politikai döntéshozókat is, hogy még több forrást
kell a közszolgálati televíziózásra fordítani, mert különösen a digitális
forradalom idején, amikor "ezer csatornán érik majd el a médiumok a
nézőt", fontos, hogy legyen egy olyan közszolgálati
csatorna csokor, amelyen kulturális tartalmat, információt, sport
tartalmat, ifjúsági, gyerek tartalmat lehet eljuttatni a nézőhöz…”[xviii]
·
„.. három olyan feladat
van, ami miatt a közszolgálati műsorszolgáltatók megérdemelnek minden
támogatást: a nívós tartalom-szolgáltatás és a saját gyártású műsorok
miatt, továbbá csak tőlük várható el, hogy a nemzeti kultúra megőrzői és
centrumai legyenek.”[xix]
·
(Álláspontom
szerint elsősorban azért van szükség közszolgálati intézményekre, mert
csak így jöhet létre egy koherens közszolgálati kínálat. Szükség van sokoldalú,
tárgyilagos hír- és tájékoztató műsorokra, valamint, hogy rendszeresen,
elfogulatlanul ütköztesse az eltérő nézeteket. A legnagyobb gond úgy tűnik az
MTV-nél van. Nem jól gazdálkodik a költségvetésével. Kevés a reklámbevétele
(akkor minek is erőlteti?), korszerűtlen a technológiája stb. Az sem tesz jót
neki, hogy „elnökválságokat” él meg. Teljes átalakításra lenne szüksége, fiatalodásra,
másfajta finanszírozásra. Nem igazán vagyok jó közgazdaságtanból, de mintha úgy
rémlene, hogy a kereskedelmi csatornák kemény pénzmagokat tesznek a
bevételükből a közszolgálat kasszájába. Talán ezt kéne növelni.. Mert ha jól
megy a kereskedelmi csatornáknak, akkor az, jó lehetne az MTV-nek is..)
„- a nyilvánosságban sokan nem értik, hogy a
műsor-szüneteltetés és a büntetés okának megjelenítése a képernyőn igenis
normakövetést eredményez, mert komoly károkat okoz a kereskedelmi csatornáknak.
Például azért, mert az összes reklámozásra szabadon felhasználható időre
szerződéseket kötöttek, s ha műsor-szüneteltetés miatt csökken a műsoridejük,
nem tudnak megfelelni az ügynökségeknek, nem tudják szerződéses vállalásaikat
teljesíteni”[xx].
Az állami támogatás viszont
egyrészről kiszolgáltatottá teszi a televíziókat, másrészről a
közgazdaságtanból ismert puha
költségvetési korlát problémáját idézi elő gazdálkodásukban. A politika,
politikai kultúránk, változatlanul „rátelepszik” a magyar médiarendszerre.
Valamilyen szabályozási technológiákkal, irányítási rendszerekkel, pénzügyi
finanszírozási rendszerekkel stb., el kellene tudni érni, hogy a mai magyar
médiarendszer sokkal, de sokkal távolabb kerüljön a politikai élettől.
Magyarország az Európai
Uniós és a globalizálódó médiapiaci elvárásoknak megfelelően törekszik a szűkös felhasználási korlátokon
túllépni, és 2002. október 12-én beindult a digitális földfelszíni
műsorszórás. Az EU 2002-ben hat irányelvet szabott meg: a hozzáférési, az
engedélyezési, az egyetemes szolgáltatási, az adatvédelmi és elektronikus
távközlési, hírközlési és versenyjogi, valamint a keretirányelvet. Ezeket
ismerve kell felmérni, hogy adaptálhatók-e a hazai médiatörvénybe a
rendelkezések.
Az EU-ba lépésünkkel egy új korszaka kezdődött a magyar
médiastruktúrának. A változás szele lengi körül a médiumokat, immár
nyilvánvalóvá téve, hogy a magyar
médiatörvény bizonyos rendelkezései, az
európai uniós joggal sem kompatibilisek. Szükség lenne az Unión belüli információs társadalom és
a média szolgáltatásai számára, egy nyitott
-és versenyképes, egységes piac
létrehozására; valamint egy sokkal több embert érintő európai információs
társadalomra. Ennek létrejöttének lehetőségét a modernizálásban látom.
Az Unió
médiarendszere, még megfontoltabb alapokon nyugszik, mint országunké, s
ezek az alapok „biztonsági kötélként” szolgálhatnának az elképzelt
módosításokhoz, vagy az új, rugalmasabb médiatörvény megalkotásához.
A magyar
társadalom, pedig felvállalt egy közösségbe való tartozást, s ezzel a vele járó
közösségi normákat is. Érezzük a külvilág dübörgését a zajló átalakulást, s ha
lassabban is reagálunk, az azért lehet, mert most tanuljuk a szabadságot, és
–miként egy gyermek-, meglévő szabályokat feszegetünk, alakítunk, alkotunk,
eltörlünk….- aztán kezdjük az egészet elölről.
Lépésről
–lépésre.
Egyszerűen, felnövünk.
[i] ORTT
[ii] Rogán Antal Fideszes képviselő
[iii] „Közszolgálati tévécsatornák száma
Magyarországon nőhet, ha beindul az MTV demokrácia csatornája, és a Duna TV új
adói. Ez azonban törvényi, anyagi és terjesztési nehézségek, elé néz. A jogi
probléma a médiatörvényben bújik meg: tisztázatlan, hogy a jogszabály
lehetőséget ad-e rá?” (mno.hu, 2005. 07. 16.)
[iv] Kovács György az ORTT elnöke a
Media Hungary című tihanyi konferencián (2004)
[v] Európai Bizottság megbízást adott
a hamburgi székhelyű Hans Bedrow Intézet részére, hogy készítsen tanulmányt a
médiaszektorban megvalósult társszabályozási formákról,
[vi] Szente Péter: Egy új
médiatörvény koncepciója
[vii] Pl.: A NICAM minősítési
rendszerében részben megjelenik a horizontális tartalomszabályozás elve, hiszen
tevékenységi köre nem csak a televíziós filmekre terjed ki, hanem általánosan a
filmalkotásokra: így televíziós és mozi, DVD és videó filmekre. Konszenzus jött
létre arra nézve, hogy az audiovizuális termékek károsak hatással bírhatnak a
gyermekekre Mindez azt eredményezte, hogy egy, az állam által elismert, a
kiskorúak védelmét szolgáló intézmény jött létre A NICAM rendszerének érdekessége, hogy a
tagság nem kötelező, a gyakorlatban ugyanakkor a televíziós társaságok rá
vannak kényszerítve az együttműködésre. Azaz, amennyiben egy csatorna nem
csatlakozik a rendszerhez, akkor csak olyan filmeket adhat, mely valamennyi
korosztály számára megtekinthető minősítéssel rendelkezik.
[viii] Megsértették az emberi jogokat
(pl. Sonja Biserkó a jogvédő szervezet szerbiai vezetőjének esete, akit a szerb
bulvársajtó „kiadott”)
[ix] Megsértették az információhoz való
jutás jogát (pl.: A pápa halálát
miért csak fél órával később jelentették
be?)
[x]
A kiskorúak védelmének megsértése (Mónika-show 2003. december elsejei
adását a 12 évesnél magasabb korhatár-jelzéssel kellett volna sugározni. A
műsorvezető meg sem próbálta feloldani a feszült helyzeteket (durva
kijelentések, bűncselekmények hangoztatása), sőt kérdéseivel inkább provokálta
a szereplőket.)
[xi] Újhelyi István szocialista
képviselő
[xii] kiugróan magas nézettségi mutatók
ellenére a közvélekedés szerint az erkölcsi és társadalmi értékek
szétzüllesztői – társadalmilag meglehetősen hasznosak. Többek között azért,
mert egy széles, demokratikus nyilvános szférát jelenítenek meg, és ezen
keresztül bekapcsolják a műsorban szereplőket és a nézőket a társadalmi
kommunikációba, beleszólási lehetőséget kínálva nekik az értékek, normák
kulturális és társadalmi konstrukciójába.
[xiii] Pl. Összehangolhatnák egész
Európában a frekvencia használati jogok / tulajdonjogok meghatározását, így
elősegítve az innovációt.
[xiv] Zsolt Péter Népszabadságban írt
cikkében (2005)
[xv] Kovács Kálmán informatikai és
hírközlési miniszter
[xvi] Graham Addicott, a First Freedom
Productions vezetője a BBC flexibilis televíziója kapcsán
[xvii] Nahimi Péter, az ORTT Alkalmazott
Kommunikációtudományi Intézetének igazgatója
[xviii] Rudi Zoltán a Magyar Televízió
elnöke (2005. 05. 26,)
[xix] Kovács György az ORTT elnöke