Verseim

1. Hiába is.. 2. Tavam tengerén 3. Seb vagy.. 4. Jégcsapok 5. Szabadnak született	Hiába is.. ott ölelkezett, haldoklón, némán árva hajú szeretőm fürtje: derekam alján csak hallgattam a zizegést, az oly fájó neszek zaját ahogyan felemelte a fejét, s ruháján motoszkált.. fejembe lopják magukat azok az álnok kis hangok! egyre-és egyre csak hallom a jajgatást, a koppanást, a menedéktől elszakított falevelek tánctalan táncát, és ahogy nézem hajában a "túlélő" összetörteket - irigyen-, kócába feledkezve magamra vetem azt én is szemfedélnek... -csak arra tudok gondolni a könnyeimet nyelve: ahogy hull a fákról a cifra őszi levél, s ahogy lassan leszáll a színtelen éj kihűl a világ bennem kihűl a világ bennem -hiába rejtezem.	Főoldal Tartalom Főoldal Tartalom vissza a címekhez
	Tavam tengerén Mint aki ma született újjá, veszi a levegőt érdes, tengermélynyi áramlat zengené a boldog születést: az ébredést Dalban mondaná –a zenészek igazi nyelvén mily nedves, forróan szép a nap hol összeér a tenger, a hínárok ölén S e cápákkal teli öbölben megmerítkezem Fittyet hányva fogaknak Félsz nem tántoríthat lebegek kicsinyke tavam tengerén	Főoldal Tartalom vissza a címekhez
	Seb vagy.. Seb vagy szívemben, begyógyíthatatlan, néma űr melyet esténként toldozgatva megfoltozok s nem is értem: - Miért? Reménytelen napok fordulnak, évek szaladnak Nem számolom a lépteket Az űr fekete, s végtelen Essen hát szét! Atomjaira hulljon minden! Nyeljen a fekete űr, s szívja magába kincsem:: - ne legyen a Nap, se Hold! - ne lássak többé csillagot! - a Földet is nyelje el ne lehessen síromnak teste s benne seb én ne legyek!	Főoldal Tartalom vissza a címekhez
	Jégcsapok Megengedném, hogy varázsolj Szépséges tavaszt Hófedte szívembe egy igazi vigaszt Mely megolvassza a beléfagyott jégcsapokat Kiengedi a didergő múltat Mert vagyok én börtönének az őre Lelkemmel vertem fagyos bilincsekbe S kegyetlenül kínzom azóta magamat Emlékeim forrók a páncélom alatt Börtönében élek, s vele halok Mert senki más nem olvaszthatja fel ezt a jégcsapot	Főoldal Tartalom vissza a címekhez
	Szabadnak született Nem hunyt ki csillagom, hiába is nézed Fénye tüzel, vibrál, érzem Öt ága lelkemben ragyog, Egy a szerelemért Egy a családomért Egy minden napért Egy a holt lelkekért S az utolsót is elosztom: - Hát legyen a Tied! Benned éljen Új ága születhessen Érzed már? Ó, ne mond, hogy nem érted! Nem parlagfű, nem egy gyom, ne égesd!! Hagyd szabadon! Mert szabadnak szültem Rád bíztam, hogy szeressed, óvjad, féltsed S ha majd úgy érzed, hogy benned is öt ág remeg Add tovább kérlek, Mert szabadnak született.	Főoldal Tartalom Főoldal Tartalom vissza a címekhez