 |
Hangulat | |
|
|
Felhasználók hangulata
[ 7 ] 
Az eredmény 12 felhasználó hangulata alapján készült |
|
|
|
|
|
| Loggerheads |
|
 2000., Anyák napja: A szélsőségesen konzervatív tiszteletes és a felesége mindennapjait megzavarja az új szomszédok érkezése, akikről azt feltételezik, hogy melegek. Hamarosan kiderül, hogy az előítéletük tévesnek bizonyult, és ez egy visszafordíthatatlan folyamatot indít el a nőben. Rádöbben, hogy nem lett volna szabad elengednie fogadott fiát, Markot.
2001., Anyák napja: Egy mélységesen frusztrált nő otthagyja munkahelyét, hogy fellelje tizenéves lányanyaként örökbe adott fiát, és annak nevelőszüleit.
Ahogy mondani szokás, van itt minden, mint Bécsben: több szálon futó történet, idősíkok eltolódása, családi dráma, társadalmi dráma, identitáskeresés, és még egy kis politikai felhangra is futotta. Persze jogosan merül fel a kérdés, hogy ennyi mindent hogyan lehet alaposan bemutatni alig másfél órában. Nem reménytelen a helyzet, csak szakavatott kezek kellenek hozzá, ami Tim Kirkman rendezőnek félig-meddig meg is van. Szépen sikerült neki egymásra építeni a három idősíkot, a film pont annyira homályos, mint amennyire kell, a néző nem veszik el a történések között, ezt garantálja a nyugodtabb tempó.
Az 1999-ben játszódó történetszál kiválóan működik, a két férfi kapcsolatának kibontása árnyalt, és szerencsére nem patetikus, ráadásul még a történetet meghatározó szimbólumrendszer is működik. Ezzel szemben a 2000-ben zajló cselekmény már kevésbé kidolgozott. A konzervatív és a liberális felfogás különbségének bemutatása a szokásos klisékben merül ki, bár Michelangelo Dávidjának megjelenése, mint a pőre erkölcstelenség szimbóluma, okos ötlet volt, és a színészek is sokat javítanak a megítélésen. Az utolsó, azaz a 2001-ben játszódó rész kicsit elnagyolt, de a lényeg - a film egyik fő üzenete az anyai ösztönről - benne van, és utólag belegondolva, talán jobb is, hogy a rendező nem bonyolódott bele annyira ebbe a cselekménysorba.
Dicséretet érdemel a finálé is, ami a három szálat összekapcsolja. Igaz, nem válik majd hivatkozási alappá, de legalább elkerüli buktatókat, és szentimentális nagyjelenet helyett egy csendes megnyugvást ad, megfelelő lezárást biztosítva ennek a poétikus filmnek. |
 |
| Hozzászólások |
|
Még nem küldtek hozzászólást
|
| Hozzászólás küldése |
|
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
|
|
Vendég 1
Tagok: 
Admin: 
Főadmin: 
