Elérhetőség:

Velikovszki Andrea
+36-30/9125-988

Budapest // Dabas

Em@il

andoriainfo@gmail.com

Sámánizmus

A magyar nép hitvilága, vallási rendszere a kereszténység átvétele előtt a sámánizmus volt. Elemei a mai napig sem tüntek el: népmeséinkben, mondókáinkban, gyermekdalocskáinkban, s a legkülönbfélébb hiedelmekben élnek tovább. Például: Az égig érő fa, vagy lajtorja, a táltosparipa, az állatok nyelvén értés, vagy az égben véghezvitt furfangos utazások képei mind azt az emlékvilágot idézik, ami honfoglaló Őseink sámánhitéből származik.

A "sámán" szó az evenki nyelvből származik, amelyet a szibériai tunguz nyelvcsalád egy halászattal és rénszarvastenyésztéssel foglalkozó csoportja beszél. Kezdetben az innen származó vallási vezetőt hívták így. A sámán szó jelentése: "az ember, aki tud".

A vallás lényege a szellemlények és az emberi közösség közötti kapcsolattartás rituális technikájának kimunkálása és működtetése; a vallási tevékenység központi alakja ennek a sajátos "mesterségnek" a tudója, a sámán.

Csak rendkívüli ember lehet alkalmas arra, hogy sámán lehessen: erre a szerepre születni kell. Már a születéskor megmutatkoznak olyan jegyek (révülési hajlamot mutat) a gyermeken, amelyek alapján később, felcseperedvén sámánná válhat. Gyakori az is, hogy a leendő sámán testi adottságként is magán viseli a szentség jegyeit: több foga vagy éppen "farkasfoga" van, kezén hat vagy hét ujja, erre emlékeztet a sámán felszerelésének egyik fontos darabja, a hatujjú sámánkesztyű is.

A magyar néphit szerint a sámán és a lova egyaránt tejen él. (Ez a felsőbb tudást, a beavatottságot jelképezi. A tej, mint az életben tartó anyatej, az "életvize", a halhatatlanság itala, szellemi táplálék, az égi világgal való kapcsolat záloga. Ezzel szemben a boszorkány, aki az ártó hatalmat jelképezi, elapasztja a tehén tejét.)

Amikor aztán serdülővé cseperedik, a szellemek hívására "sámánbetegségbe" esik: egyre gyakrabban rohamok, ájulások lepik el. Egyszer csak elaludván (""elrejtezvén") mély álomba merül, ezalatt a szellemek előjönnek, megvizsgálják a testet, megállapítják, hogy megvannak-e a szükséges fölöscsontok. (Három napig fekszik élettelenül - akárcsak jó néhány hasonló népmeséinkben.)

A sámánavatás - újjászületés. A sámán avatását követően rendkívüli képességek birtokosa: vihart támaszt, földbe rejtett kincset talál meg. Fő tevékenysége az "istenekkel", az állatősökkel, a holtak lelkeivel, az ártó és segítő szellemekkel való érintkezés.

A sámánavatáskor megmászandó létra, fa a sámánfa.

A magyar népmesék, mondák csudálatos égígérő fája, tetejetlen fája és a sámánhitű népek világfája, azzal a sámánfával azonos, amely összeköti a sámán hitvilág világait, az alsó, a középső és a felső sámán-világot és ennek a fának a törzsén egy házban él Hold anyja és a Hold, feljebb ugyancsak egy házban a Nap anyja és a Nap lakik. A magyar népi díszítőművészetben (faragásokban, hímzésekben) is megtalálható a hatalmas fa, ágai között a Holddal és a Nappal.

"Van a világon egy csudálatos nagy fa, amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik. Ha elkezdenek kavarogni, ombolyogni abból támad a szél. Olyan csudálatos nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ága között, hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merre van, aki foggal született, oszt kilenc esztendeig nem vesz a szájába tejnél egyebet. Az meg tudni való, hogy tátus az ilyen. Mert ez csudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományos férhet hozzá. Az emilyen ember csak hírét hallja, hogy van, de látni nem láthatja."

A sámánizmus szerint a világegyetem hármas tagolású, középpontjában áll a "világfa" amely elválasztja, de össze is köti a felső, a középső és az alsó világot.
A felső világ az égitestek, a jó szellemek birodalma, a főisten vagy főistenek otthona. A sámánnak képesnek kell lennie arra, hogy megmássza a világfa égbe emelkedő törzsét ("az égig érő fát"), hiszen csak így tud érintkezni az égiekkel.
A középső világban élnek az emberek, állataikkal és a közéjük ereszkedő vagy kapaszkodó - segítő vagy ártó - szellemekkel együtt.
Az alsó világ a gonosz szellemek és a holtak lelkeinek birodalma: a sámánnak alkalmanként a világfa gyökerein ide is le kell ereszkednie, hogy végezni tudja a maga dolgát.

Az eget és a földet a "rügyes égi", azaz a lombos fa kapcsolja össze, amely az "Élet anyó" lakásánál nő. Ez a fa nyírfa. Ágain balra a Nap, jobbra a Hold van. Felső ágain a születés női pártfogói, a kakukkok ülnek, amelyek szent madarak. (A kakukk a megtestesülés előtti és utáni állapotban lévő emberi lelket szimbolizálja, mert a lélek számára a test ugyanúgy "idegen fészek", mint a kakukk számára más madár fészke, melybe a tojásait csempészi.)

"Élet anyó" igazgatja a szülést. Reggel, amikor a nap felkel és első sugarait a földre veti, akkor minden egyes napsugár hegyén emberi lelkeket küld a földre, akiknek aznap meg kell születnie. A sugár hozza a lelket a mi "középső" földünkre. A lélek oda hull, ahol a napsugár a földet megérinti. Ez az emberek igazi születése.

Ezután következik az embereknek az anyától (asszonyanyától) való materiális születése. A Naphoz kapcsolódik a termékenység, a szülés, ami a világfa bal oldalán található. A testszimbolikában a nőiesség, az anyaság szimboluma ugyancsak a bal oldal.

Meséinkben sokszor találkozhatunk azzal a motívummal, hogy a mesehősnek a cél érdekében meg kell másznia egy hatalmas hegyet vagy fel kell kapaszkodnia egy óriási méretű fa tetejére, ahol megküzd az ott lakozó gonosz sárkánnyal vagy kígyóval. Így hozhatja le aztán onnan a csodás almát netán az élet vizét stb., s végül elnyeri a csodaszép királylány kezét. E mesemotívum fennmaradása a sámánhittel kapcsolatos: a sámánnak is - még mielőtt elnyerné mesterségét - egy tetejetlen fára, a világfára kell felmásznia, mely hitük szerint összeköti az alsó, a középső és a felső világot.

Sámánfa mérete: a mesékben akár egész országok is elférnek egy-egy levelén. Gyökerénél található az alvilág, mely a sámánhitű népeknél nem más, mint a hüllők birodalma, kígyók, békák lakhelye (innen ered a kígyót-békát kiabálunk valakire).

A sámánszertartás rituális rendje aprólékosan kidolgozott. A szellemeknek állat-, termény- vagy ételáldozatot mutatnak be, az esemény csúcspontja azonban a "sámántánc" alkalma. Zene és közös éneklés közben a sámán transzba esik: lelke eltávozik a testéből, hogy elinduljon a világfa törzsén az ég vagy az alvilág felé. Az eseményhez ima és ráolvasó formulák kántálása is hozzátartozik, máskor meg a sámán ajkán a szellemi világ lényei elegyednek párbeszédbe az emberi közösséggel. Nem ismeretlen az a mód sem, amikor a sámán jövendöl vagy visszatérve az égiektől erőt ad át - kézrátétellel, leheléssel, "égi tárgyak" segítségével - az embereknek. A sámán a dobszó, a csörgő, az ének, a tánc közvetítésével kapcsolatba kerül szellemi segítőivel, ez egyben az eksztázis állapotának elérését is jelenti. A transzállapotot a régi magyar nyelv rejtezésnek, révületnek nevezi.

A rejtez, elrejtez szóval kapcsolatosan felidézhetjük Arany János Toldiját is:

"Mondd meg ezt, jó Bence, az édes anyámnak,
Gyászba borult mostan csillaga fiának:
Egykorig nem látja, még nem is hall róla,
Eltemetik hírét, mintha meghalt volna.
De azért nem hal meg, csak olyaténképpen,
Mint midőn az ember elrejtezik mélyen,
És midőn fölébred bizonyos időre,
Csodálatos dolgot hallani felőle."

A "lélekutazás" iránya nem véletlen.
Az alsó világba történő utazások alkalmával - ahová pl. alagúton, földi lejáratokon, vízmosáson juthattak el - találkoztak állati segítőikkel. A későbbiekben ezek a szellemi segítők, szimbolikus erőforrásokként erővel, energiával "látták el" a sámánokat. A felső világban, - ahová a sámánok az égig érő fán, füstcsatornán, létrán, hegyen, szivárványon jutottak el - a sámánok szellemi mesterekkel, tanítókkal találkoztak, akik tanácsokkal, útmutatásokkal segítik őket.

A sámánok "feladatköre" meglehetősen szerteágazó. A sámán minden népnek a mindent jelenti. A sámán gyógyított, jósolt, jövendölt, a közösség összetartója, szellemi vezetője volt. A nemzetségi hagyományok, imák, legendák, énekek őrzője, áldozati rítusok irányítója. Segítenek az embereken betegség idején, megjósolják, hogy a szellemek hogyan viselkednek majd, hiszen ez a sámánhitű népek életének egyik leginkább befolyásoló tényezője. Gyakori feladata az orvoslás, mint "halottlátó" pedig a szellemvilág üzeneteit tolmácsolja az emberek, az emberek kívánságát a szellemek felé. A sámán szerepe a szertartási feladatok közötti időben is jelentős: ő az a bölcs tanácsadó, akihez kisebb-nagyobb dolgokban bárki, a vezér, a törzsfő, de az egyszerű harcosok is fordulhatnak.

A sámán dobja sem csak az elrévüléshez szükséges: gyógyítani tud vele. Ennek a hagyománya maradt fenn egy népszerű kis gyermekdalocskánkban:

"Gólya, gólya, gilice
Mitől véres a lábad?
Török gyerek elvágta,
Magyar gyerek gyógyítja,
Síppal, dobbal, nádihegedűvel."

Vagy ebben a kiszámolósban is a sámánok nyomaival találkozhatunk:

"Adjon isten lassu esőt,
Mossa össze mind a kettőt,
Szita, szita, péntek,
Szerelem csütörtök,
Dob szerda."

A szita és a dob együtt fordul elő, ez ráolvasásból ered, ahol fordított sorrendben sorolják fel a hét napjait, a varázslás hatékonysága érdekében. Dobolással még szerelmet is lehet varázsolni: "kötnek" és "oldanak" általa, de jövendőt is mondhat vele: a dob vagy a szita hátán gabonaszemekből (többnyire kukoricából) jósolnak, ha meg akarják tudni a jövendőt.

A sámán hangszere a sámándob, némely esetben a csörgő. A magyar népmesei táltosló azonos a sámándobbal. A sámán megidézi vele a szellemeket, vagy ő megy el a szellemek birodalmába.

Meséinkben a leendő táltosló sovány gebe. Általában a gazdának kell a hátán cipelnie, eközben elpusztul, de újraéled. A rozoga állatot a hősnek meg kell mosdatni, esetleg tejjel kell etetni. Parazsat is kell adni a hitvány gebének, hogy táltoslóvá változzon. Egy - egy út előtt is meg kell etetnie a gazdának eleven szénnel a táltoslovát. A táltosló gazdájával a hátán elhagyja a földet és felemelkedik a levegőbe és oda megy, ahová a gazdája akarja.

A sámánnak mielőtt a dobját használni kezdené, a dob "felélesztéséhez" fontos szertartást kell végeznie, melynek egy lehetséges módja a következő:

A dob abroncsát a sámán meghintette áldozati sörrel. Az abroncs feléledt és a sámán szájával elmesélte a jelenlévőknek, hogy miként élt az erdőben, hogy lett fává. Az abroncs elbeszélése azzal fejeződött be, hogy jól fogja szolgálni a sámánt. Ezután a dob bőrére hintett az áldozati sörből, akkor feléledt a jávorszarvas vagy rénszarvas, attól függően, hogy milyen bőrrel vonták be a dobot.

A dob "meglelkesítésének" utolsó fázisa a dobnak a tulajdonosa általi avatása, ami mindenképpen szakrális alkalommal és környezetben történik, hiszen ez határozza meg a dobhoz és a doboláshoz való viszonyunkat. A dob testreszabásához tartozhat még a dob díszítése személyes szimbólumok felfestésével vagy akár mágikus jelentésű szalagok, függők ráhelyezése.

A sámándobot használat előtt életre kell kelteni, vagyis a sámánkodás megkezdése előtt a dobnak a tűz fölé való tartása elengedhetetlen, ez szükséges ahhoz, hogy a bőr jól megfeszüljön rajta. Ez a táltosló parázzsal való etetése:

"mikor a legkisebb legény feladata teljesítésére az égi világba indul, az istállóból bölcsen a legrozzantabb gebét választja lovául, hiszen tudja, hogyha azt parázzsal megeteti, abból égjáró táltos paripa kerekedik, ami a szélvész, vagy a gondolat sebességével repítheti..."

Amennyiben dobunkat tűznél szárítjuk, ügyeljünk arra, hogy a bőr nehogy megégjen, fontos, hogy forgatva szárítsuk. Ritkán előfordul, hogy a dob bőre túl feszes, a doboláshoz nem ad elég zengő, mély hangot. Ilyenkor a dobot nem "etetjük", hanem "itatjuk", vagyis vizes ronggyal, szivaccsal a külső felületét átnedvesítjük.

Ebből is látható, hogy a sámándob él; hol megfeszül, hol elernyed, a hangja széles skálán változik. Hosszú távon a dob ápolását időszakos vékony szarvasfaggyús átdörzsöléssel végezhetjük, más kezelést nem igényel.

A dob szerepét átveheti a csörgő is, ekkor a csörgő nyele a világfát szimbolizálja, a csörgőt képző üres dob pedig magát a Világegyetemet. A benne lévő kavicsok a szellemek és az Ősök lelkei. Amikor rázzák a csörgőt, ezek a szellemek tevékenykedni kezdenek, és segítik a sámánt.

• Sámánünnepek:


• 2010. április 30.-május 02. Beltaine ünnepe
• 2010. június 18.-20. Nyári napforduló
• 2010. július 30.-augusztus 01. Lammas ünnepe

Szeretettel várlak az ünnepekre!
Részvétel előzetes jelentkezéssel!