III. fejezet
Képzéstervezés és -megvalósítás
Szerző: Rettegi Zsolt

1. A képzés- és programtervezés négy alapköve

A pedagógiai gyakorlat tapasztalataiból kiindulva minden képzési forma kialakulásának három fő összetevője van:

Mivel a képzési formák – néhány kivételtől eltekintve – intézményesülten jelennek meg, ezért a fenti három ponthoz még egy csatlakozik:

A felnőttképzés sikerének kulcsa ezen négy alapkő együttállásában, kölcsönös érvényesülésében rejlik. Rendszerszemléletűen ezeket az alapköveket mutatja be az alábbi ábra:

1. ábra: A felnőttképzés sikerének négy alapköve 67

Az alapkövek jelentősége abban áll, hogy bármelyik hiánya esetén kérdésessé válik az eredményesség, a siker. Vegyük sorra, egy-egy alapkő hiánya milyen módon befolyásolja az eredményességet.
Ha a tervezett/megvalósított program nem találkozik egy befogadó, megvalósító szervezet elvárásaival, célkitűzéseivel, otthontalan lesz, a program idegen testként valósul meg. Ilyen esetben a program támogatásához várhatóan nem járul hozzá az intézmény. Nem ad termet, vagy csak piaci alapon, a képzéshez szükséges erőforrások biztosításában nem vállal szerepet, s a képzésben résztvevők folyamatosan érzékelik, hogy nem fontosak az intézmény számára. Ennek közvetlen következménye a résztvevők elégedetlensége, s hosszú távon az így megvalósított képzés nem képes fennmaradni, illetve más „otthont” keres.
Ha a tervezett/megvalósított program nem vagy csak részben válasz a társadalmi szükségletekre, nem tud megfelelő súllyal megjelenni és integrálódni a megvalósítás környezetében. Támogatottsága alacsonyabb lesz, esetleg támogató nélkül kerül megvalósításra. Ezek a programok jellemzően csak rétegcsoportok számára jelentenek megszólítottságot, ami azt eredményezi, hogy a képzéshez szükséges létszám nem vagy csak nehezen vonható be. Hosszú távon a társadalmi szükségletek figyelmen kívül hagyása a program/rendezvény elsorvadásához vezet.
Ezen a ponton meg kell jegyeznem, hogy az egyházi felnőttképzés egyik legkritikusabb kérdése, mennyiben képes a társadalmi szükségletekre reagálni. Amennyiben sajátosan egyházi témákra koncentrál, úgy óhatatlanul csak „saját közegét” szólítja meg. S bár ez önmagában még bőséges célcsoportot kéne hogy jelentsen, a valóságban szembe kell nézni a vallott és megélt értékek különbözőségével. Az egyházi felnőttképzés – közvetlen egyházi vonatkozásban – viszonylag szűk társadalmi bázissal rendelkezik, függetlenül attól, hogy pl. a legutóbbi népszámláláskor mennyien vallották magukat valamely történelmi egyházhoz tartozónak.
Ha a tervezett/megvalósított program nem felel meg az egyes emberek, illetve az azokból létrehozott, kialakított célcsoportok igényeinek, nem lesz megfelelő látogatottságú, adott esetben előfordulhat, hogy egyetlen ember sem vesz részt rajta. Ezen a kötelező képzések sem segítenek, ha másutt nem, a hiányzásokban megmutatkozik az érdektelenség. Lényeges, hogy az egyes emberek igényei nem csak a képzés tartalmi vonatkozásában nyilvánulhatnak meg. Igényként jelentkezhet a képzés helyszíne, a csoportlétszám, az időtartam, az időszervezési feltételek, a költségek mértéke és a költségviselés módja, a képzés módszere stb.
Ha a tervezett/megvalósított program nem felel meg a megvalósításában közreműködők céljainak, akkor a megvalósítók motivációja csökken, s hosszú távon nem kívánnak közreműködők lenni, amely gyakran a program megszűnéséhez vezet. Továbbá a motiválatlan megvalósítók negatívan befolyásolják a résztvevők elégedettségét, közreműködési szintjét, ezáltal közvetlenül korlátozva az elérhető célt.