Untitled Document

Az EU a kultúra, az ifjúság és az oktatás-képzés témaköröket szemléletében és a döntéshozatal mechanizmusában is egy egységként kezeli a 2007–2013-as támogatási ciklust tervezése során.

A Közösségi Programokon belül a három egymást erősítő program van jelen:

Ennek legnagyobb költségvetésű és a Lisszaboni stratégia megvalósítása szempontjából a legambiciózusabb eleme az Integrált akcióprogram az életen át tartó tanulásért.
Mint a neve is mutatja, az új költségvetési ciklusban az Unió integrált programon belül kívánja meghatározni a különböző képzési programokat, így a korábban Socrates, Erasmus, Erasmus Mundus, Comenius, Grundtvig, Jean Monnet név alatt futó programok egy csomagban kaptak helyet. Emellett 2009-től kiegészítő programként a most indított, 2008-ig tartó Erasmus Mundus programot is be kell építeni az integrált programba.
A Bizottság még 2004 márciusában fogadott el egy közleményt A közösségi oktatási és képzési programok új generációja 2006 után címmel, s ezzel jelezte egy olyan integrált egész életen át tartó tanulási program létrehozását, amely magában foglalja a jelenlegi belső oktatási és képzési programok együttesét, illetve azokat jobban összehangolja.
A program általános célkitűzése, hogy az egész életen át tartó tanulás révén hozzájáruljon a tudásalapú társadalom fejlesztéséhez. Az integrált program különös hangsúllyal elő kívánja segíteni a Közösségen belüli oktatási és képzési rendszerek közötti kölcsönös cserét, az együttműködést és a mobilitást. A program tervezett költségvetése a 2007–2013-as ciklusra 13,6 milliárd euró.

A program specifikus céljai:
a) Hozzájárulni az egész életen át tartó minőségi tanulás fejlesztéséhez, és támogatni az innovációt valamint az európai dimenziót e terület rendszereiben és gyakorlataiban;
b) elősegíteni a tagállamokon belül az egész életen át tartó tanuláshoz rendelkezésre álló lehetőségek minőségének, vonzerejének és hozzáférhetőségének javítását;
c) megerősíteni az egész életen át tartó tanulás hozzájárulását az egyén kiteljesedéséhez, a társadalmi kohézióhoz, az aktív állampolgársághoz és nemek egyenjogúságához;
d) segíteni a kreativitás, a versenyképesség, a foglalkoztathatóság, illetve a vállalkozói szellem növekedésének támogatását;
e) hozzájárulni valamennyi korosztály, valamint a speciális szükségletekkel rendelkező személyek fokozott részvételéhez az egész életen át tartó tanulásban;
f) támogatni a nyelvtanulást és a nyelvi sokszínűséget;
g) megerősíteni az egész életen át tartó tanulás szerepét az európai állampolgárság érzésének megteremtésében, valamint a tolerancia és a más népek és kultúrák iránti tisztelet ösztönzésében;
h) támogatni az együttműködést a minőségbiztosítás terén az európai oktatás és képzés valamennyi ágazatában;
i) kiaknázni az eredményeket, az innovatív termékeket és folyamatokat, és előmozdítani a helyes gyakorlatok kölcsönös cseréjét az integrált program alá tartozó területeken.

Az Integrált akcióprogram az életen át tartó tanulásért négy egyedi programból áll:

Mindezek korábbiakban is léteztek, de külön-külön. A 2007-es ciklusban egy integrált program részeiként futnak tovább. A felnőttképzés szempontjából kimagasló a Grundtvig program.

A Grundtvig program a felnőttoktatás bármely formájában részt vevők tanulási és tanítási igényeire, valamint az ilyen oktatást nyújtó vagy támogató intézményekre és szervezetekre irányul. A program meg kíván felelni az európai népesség elöregedése által felvetett oktatási kihívásoknak, valamint felnőttek számára biztosítani kíván alternatív utakat tudásuk és képesítéseik javításához.
A Grundtvig program a következő cselekvéseket támogathatja:

mobilitási program, mely magában foglalhat látogatásokat, kihelyezéseket, asszisztensi munkát és cseréket a formális és nem formális felnőttoktatás résztvevői számára, beleértve a felnőttoktatási személyzet képzését és szakmai fejlesztését is;
partnerségek, azaz „Grundtvig tanulási partnerségek”, a részt vevő szervezetek kölcsönös érdeklődésére számot tartó témákban;
többoldalú projektek, amelyek az innováció és a helyes gyakorlat fejlesztése és átadása révén a felnőttoktatási rendszerek javítására irányulnak;
szakértők és szervezetek tematikus hálózatai – „Grundtvig hálózatok” –, amelyek munkája különösen a következőkre irányul: a felnőttoktatás fejlesztése a hozzájuk tartozó tudományterületen, tárgykörben vagy irányítási területen;
a releváns helyes gyakorlat vagy innováció azonosítása és terjesztése;
tartalmi támogatás biztosítása a mások által létrehozott projektekhez és partnerségekhez, és az ilyen projektek és partnerségek közötti kölcsönhatások ösztönzése;
a felnőttoktatáson belül a szükségletelemzés és a minőségbiztosítás fejlesztésének támogatása.

Ugyancsak jelentőséggel bír a felnőttképzés szempontjából egy beépítésre kerülő a négy kulcsfontosságú tevékenységet magában foglaló átfogó program is. Ennek elsődleges célja a nyelvoktatásra és az IKT-vonatkozású tevékenységre vonatkozó különös rendelkezések biztosítása.
A program a következő négy tevékenységet foglalja magában:

szakpolitikai együttműködés az egész életen át tartó tanulás terén a Közösségen belül;
a nyelvtanulás támogatása;
az IKT-alapú innovatív tartalom, szolgáltatások, pedagógia és gyakorlat fejlesztése az egész életen át tartó tanuláshoz;
a program és a korábbi kapcsolódó programok által támogatott cselekvések eredményeinek terjesztése és kiaknázása, és a helyes gyakorlatok cseréje.

Az átfogó program specifikus célkitűzése a két vagy több ágazati programot érintő területeken folytatott európai együttműködés támogatása, valamint a tagállamok oktatási és képzési rendszerei közelítésének támogatása.

A program magában fogja foglalni a korábbi önálló Jean Monnet programot, amely az európai integrációhoz és az európai oktatási és képzési intézményekhez és szövetségekhez kapcsolódó cselekvéseket volt hivatott támogatni. Az új program, mely az európai integrációt hivatott előmozdítani, három kulcstevékenységből áll:

Jean Monnet cselekvés;
az európai integrációval kapcsolatos témákra szakosodott intézményeknek nyújtott működési támogatás;
egyéb, az oktatás és képzés területével foglalkozó európai intézményeknek és szövetségeknek nyújtott működési támogatás.

A program specifikus célkitűzése a tanítási, kutatási és kritikai tevékenységek ösztönzése az európai integrációs tanulmányok területén, illetve a támogatás az európai integrációval kapcsolatos témákkal és az oktatás és képzés európai szemléletével foglalkozó intézmények és szövetségek megfelelő skálájának fennállásához.
A Jean Monnet program által támogatott cselekvések
az említett egyoldalú és nemzeti projektek, amelyek magukban foglalhatják a következőket:

Jean Monnet tanszékek, kiválósági központok és tanítási modulok;
az európai integrációra szakosodott professzorok, más felsőoktatási tanárok és kutatók szövetségei;
az európai integrációs tanulmányokra szakosodó fiatal kutatók támogatása;
a Közösséghez kapcsolódó tájékoztatási és kutatási tevékenységek az európai integráció folyamatáról szóló tanácskozások, kritikák és ismeretek ösztönzése céljából;
többoldalú projektek és hálózatok, amelyek magukban foglalhatják többoldalú kutatócsoportok létrehozásának támogatását az európai integráció területén.

tanulók, hallgatók, gyakornokok és felnőttoktatásban részt vevő diákok;
az egész életen át tartó tanulás bármely aspektusában érintett személyzet;
a munkaerőpiacon jelen levő személyek;
tanulási szolgáltatók;
az egész életen át tartó tanulás bármely aspektusához kapcsolódó rendszerekért és politikákért felelős személyek és testületek helyi, regionális és nemzeti szinten;
a vállalkozások, szociális partnerek és azok szervezetei minden szinten, beleértve a kereskedelmi és ipari szervezeteket, kamarákat;
az egész életen át tartó tanulás bármely aspektusához kapcsolódó orientációs, tanácsadási és tájékoztatási szolgáltatásokat nyújtó testületek;
az egész életen át tartó tanulás területén dolgozó szövetségek, beleértve a hallgatók, gyakornokok, tanulók, tanárok, szülők és felnőtt diákok szövetségeit is;
az egész életen át tartó tanulás kérdéseivel foglalkozó kutatóközpontok és szervek;
nonprofit szervezetek, önkéntes testületek és nem kormányzati szervezetek.

A program nyitva áll az EGT-ben tagsággal rendelkező EFTA országok előtt, Törökország, a Nyugat-Balkán országai és az elő-csatlakozási stratégia előnyeiben részesülő közép- és kelet-európai országok, valamint a Svájci Államszövetség szervezetei előtt – bizonyos feltételek mellett.

A Tanács végezetül 6,97 milliárd eurót szánt erre a programra. Az Európai Parlament a korábbi olvasatok során még 14,37 milliárd eurót javasolt, amit a Tanács végezetül nem fogadott el. Pozitívum, hogy az Erasmus-ösztöndíj havi összege 50 euróval, 200 euróra emelkedik. A jelentéstevő a német néppárti Doris Pack. A költségvetés majdnem felében az egyetemi célú programokat támogatják, a szakképzés mintegy negyedét teszi ki, a középfokú oktatás a tizedét. Sajnálatosan a felnőttképzésre szánt összeg, a teljes Életen át tartó tanulás program költségvetésének mintegy 3%-a, de így is 209 millió euró. Ez azt jelenti, hogy évente majdnem 30 millió euró áll rendelkezésre felnőttképzési programokra közvetlen brüsszeli forrásokból.

A Tempus Közalapítvány (www.tpf.hu) rendszeresen szokott továbbképzéseket szervezni a nevezett akcióprogramok pályázati és gyakorlati tudnivalóiról.

A második Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT2) immár más struktúrában, de továbbra is támogatja képzések és oktatások szervezését, lefolytatását. A felnőttképzés szempontjából két operatív program bír jelentőséggel, az egyik a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP), a másik a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP).

A program a következő megállapításokat teszi. A felnőttkori képzésben való részvétel mértéke Magyarországon alacsony. Ugyanakkor a felnőttképzés rendszere igen kiterjedt és jelentős képzési kapacitások állnak rendelkezésre. A felnőttképzés rendszere az ÁFSZ részét képező Regionális Képző Központokra, magán képzőszervezetekre, valamint az iskolarendszerű képzés és a kultúra, illetve a közművelődés bizonyos intézményeire épül. Ma Magyarországon közel 5000 regisztrált képző intézmény működik, ezek közül mintegy 1200 intézmény akkreditált. A felnőttképzési intézmények irányításának jelenlegi rendszerében problémát okoz, hogy az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli felnőttoktatás és képzés, illetve közművelődés kormányzati szintű irányítása elágazik, megnehezítve a koherencia megteremtését, valamint hogy a támogatási rendszernek és a jogszabályi környezetnek nem minden eleme hordozza magában a munkaerőpiachoz való igazodás érdekeltségét.

A munkahelyi képzésnek kiemelt szerepe van a cégek és a munkavállalók változásokhoz való alkalmazkodásában, fejlődésében. A cégeknél folyó képzésről nehéz pontos képet alkotni, becslések szerint a gazdálkodó szervezetek mintegy 100 milliárd forintot fordítanak munkahelyi felnőttképzésre, a költségeket 75-80%-ban a vállalatok fedezik, a fennmaradó részt állami források, vagy a képzésben részesülő saját költségei biztosítják.

Magyarországon a vállalkozások több mint egyharmada támogatja valamilyen mértékben a munkavállalók képzését, a nagyobb cégeknél általában megoldott a folyamatos belső képzés, jellemzően többet fordítanak az alkalmazottak és a vezetők továbbképzésére. A kis- és közepes vállalkozások (kkv) esetében nehézséget okoz a képzési igényeik érvényesítése, illetve az, hogy nehezen tudják a szükséges képzéseket finanszírozni, megszervezni. Sokszor nagyfokú adminisztrációs terheket ró a vállalatra, és a kieső munkavállaló helyettesítését is nehéz megoldani. Nem történt meg a kkv-k versenyképességét növelő, igényeiket közvetlenül szolgáló rövid ciklusú képzési programok országos portfoliójának kialakítása, nincs kiépített komplex képzési tanácsadási rendszer sem.

Az előző kormány 2005 októberében határozatot fogadott el az egész életen át tartó tanulás stratégiájáról. A dokumentum az alábbi főbb elemekre épít:

az esélyteremtés;
az oktatás, képzés és a munkaerőpiac kapcsolatának erősítése;
az új kormányzati módszerek, közpolitikai technikák alkalmazása;
az oktatás, képzés minőségének fejlesztése;
az oktatás, képzés hatékonyságának javítása, össztársadalmi ráfordításainak növelése.

Jó hír, vagy rossz, tíz év múlva megtudjuk: az operatív program a szakképzés és a felnőttképzés problémáinak megoldásait egyben látja megoldhatónak.
A szakképzésben résztvevő tanulók száma az utóbbi években folyamatosan csökkent, miközben a szakképző intézmények számának növekedése folytatódott. A széttagolt intézményhálózat költséghatékonysága alacsony. A képzési kínálat nem az adott régió munkaerőpiaci igényei szerint került kialakításra, hanem az intézmények érdekei, kapacitásai alapján (meglévő tanári kar, alacsony eszközigényű képzések stb.). Hiányosak a pályaorientációs szolgáltatások, és ez hozzájárul a nem tudatos pályaválasztáshoz, növeli a képzés során a lemorzsolódást. Magas azoknak az aránya, akik nem abban a szakmában helyezkednek el, amelynek gyakorlására éveken keresztül készültek, emiatt a képzésbe befektetett közösségi források nem vagy nem kielégítően hasznosulnak.

erősödjön a szak- és felnőttképzési rendszer munkaerőpiaci igényekhez való alkalmazkodása, reagáló képessége;
a foglalkoztathatósághoz szükséges kompetenciák kialakításával és fejlesztésével a szakképzés és felnőttképzés járuljon hozzá a fenntartható gazdasági növekedéshez, a képzésből kilépők szakmai és személyes kompetenciáival a munkáltatók elégedettebbek legyenek;
javuljon a képzési rendszer hatékonysága, a rendelkezésre álló források eredményesebben hasznosuljanak;
minden szakképzettséget szerezni akaró fiatal és felnőtt számára valódi lehetőség legyen a saját és családja megélhetését biztosító szakmai végzettség, szakképesítés megszerzése.

A Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program a felnőttképzési infrastruktúrát teljesen a foglalkoztatás szempontjából vizsgálja, ezért elsődlegesen a szakképzési infrastruktúra felől közelíti meg a problémát.

A ’90-es évek első felében végbement gyökeres gazdasági, társadalmi fordulat napirendre tűzte az iskolarendszerű szakképzés tartalmi, szervezeti megújulását, valamint az intézményhálózatnak a megváltozott helyi munkaerőpiaci igényekhez történő mielőbbi alkalmazkodását. Nyilvánvalóvá vált, hogy az intézményhálózat szétaprózottsága, az oktatáshoz, képzéshez szükséges technikai felszerelés elavultsága mindkét szakképzési iskolatípus (szakközépiskola, szakiskola) esetében az egyre sürgetőbb tartalmi, szerkezeti és szervezeti reformok végrehajtásának egyik legfőbb akadálya.

Ezek után több szakaszban infrastrukturális fejlesztések kerültek előtérbe. Különösen az informatikai fejlesztések jelentettek új lehetőségeket és új kihívást a képzés, a tanártovábbképzés számára, azonban a jelentősebb informatikai fejlesztések mára gyakorlatilag elavultak. Az intézményhálózat szétaprózottsága miatt a gyakorlati képzés eszközfejlesztésére fordított jelentős nagyságrendű források nem hasznosultak kellő hatékonysággal. Nem került sor csúcstechnológiákat képviselő berendezések beszerzésére, valamint az erőforrások olyan mértékű átcsoportosítására, ami az intézményhálózat működésének ésszerűsítése, átalakítása révén lehetővé tette volna a képzést szolgáló fizikai, technikai infrastruktúra hatékony kiaknázását, miközben a szakképzés szerkezetének és a tananyagoknak a korszerűsítése is napirendre tűzte a technikai infrastruktúra további fejlesztését.

A fejlesztések tervezése során rendre alábecsülték az informatikai eszközfejlesztés költségeit, és a rendszerek hatékony együttműködését lehetővé tévő szükséges háttérberuházások helyett leginkább csak látványos számítógéptermek átadására jutott forrás. A szakképzéshez való jobb hozzáférés biztosítása, a képzés és a helyi munkaerőpiaci igények közelítése jegyében az intézményhálózat szétaprózottságának megszüntetése, valamint a szakképző intézmények infrastrukturális és tárgyi feltételeinek javítása, a racionális forrásfelhasználás érdekében az NFT1 keretében megindult a Térségi Integrált Szakképző Központok (TISZK) hálózatának a kiépítése. A programozási időszakban létrejövő 16 TISZK-ben összesen 128 képzőintézmény vesz részt. Ez a szakképzési programokat kínáló intézmények mindössze 9%-át jelenti. A fejlesztés nem garantálta kellő mértékben az intézmények hatékony működését, a minőségi oktatást szolgáló valódi szervezeti integrációt és hálózatos együttműködést, és csak részben járt együtt a helyi gazdaság igényeinek kielégítését szolgáló, együttműködéseket is magába foglaló tartalmi megújulással.

Magyarországon a ’90-es évek közepére kiépült és megszilárdult a foglalkoztatáspolitika megvalósításának legfontosabb intézményrendszere, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ). Uniós források felhasználásával 2002 óta folyik az ÁFSZ fejlesztése, ami munkanélküliek és az inaktívak munkaerőpiacra való visszatérésének megkönnyítését és a munkanélküliség tartóssá válásának megelőzését szolgálja. A szervezetfejlesztés 2002-ben a Phare programmal kezdődött el, majd a HEFOP 1.2. intézkedésének kereteiben folytatódott. A fejlesztés a szervezet alapvető szolgáltató egységére, a kirendeltségekre koncentrált. Az ÁFSZ-nek a munkaerőpiaci kereslet és kínálat összehangolásával, és az egyre bővülő ügyfélkör segítésével kapcsolatos feladatainak megfelelő ellátásához, valamint a magasabb színvonalú és hatékonyabb szolgáltatások nyújtásához szükséges személyi, intézményi, technikai és infrastrukturális feltételek egy része egyelőre hiányzik. Az aktív munkaerőpiaci politikák eredményes végrehajtását emellett az is nehezíti, hogy a munkaerőpiaci politikák intézményrendszere széttagolt; országosan is, de főleg helyi szinten.

Nem megoldott a munkavállalási korban való emberek ellátásainak, a jogosultságoknak és feltételeknek, a kapcsolódó szolgáltatásoknak az összehangolt irányítása. Jelenleg a munkanélküli, szociális, társadalombiztosítási ellátást és szolgáltatást nyújtó intézmények tevékenysége nem összehangolt. Helyi szinten az állástalanságuk okán segítségre szoruló emberek több, egymással intézményes kapcsolatban nem álló szervezettől – munkaügyi szolgáltatástól, önkormányzattól, szociális intézményektől, civil szervezetektől – is kaphatnak támogatást, ellátást. A munkavállalás segítése és ösztönzése érdekében szükség van egy olyan rendszerre, amelyben a munkával nem rendelkező emberek először az elérhető álláslehetőségekkel, álláskeresést segítő szolgáltatásokkal találkoznak, és csak abban az esetben válnak jogosulttá az ellátásokra, ha nincs lehetőségük azonnal munkába állni. Egy a munkaügyi és a szociális szolgáltatásokat integráló rendszer kialakítását már a Nemzeti Akcióprogram is célként fogalmazta meg.

Az integrált rendszer működtetésének az infrastrukturális feltételei jelenleg nem állnak rendelkezésre sem a fizikai infrastruktúra, sem az informatikai kapacitások tekintetében. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat a Foglalkoztatási Hivatalból, a fővárosi és megyei munkaügyi központokból (20 intézmény) és az ezekhez tartozó kirendeltségből (169 intézmény), valamint a Regionális Átképző Központokból (9 intézmény) áll. Több száz ún. foglalkoztatási információs pont épült ki civil szervezeteknél, teleházaknál, forgalmas intézményekben, amelyekkel a kirendeltségek napi kapcsolatban állnak.
Jelenleg az ÁFSZ kirendeltségeinek informatikai eszközei közel azonos, nem kielégítő műszaki színvonalúak. A szolgáltatások biztosítását kiszolgáló szerverpark és az összeköttetéseket biztosító számítógépes hálózat bővítése nem biztosított az ÁFSZ átalakuló tevékenységéhez, kibővülő ügyfélköréhez illeszkedve. Ez akadálya az országosan egységes működés megteremtésének. Az informatikai rendszerek esetében – az adatstruktúra, a kommunikáció és azonosítás szintjén – nem biztosított a kapcsolódó, munkaerőpiaci szempontból releváns információs rendszerekkel (szakképzés, felnőttképzés, felsőoktatás, nemzetközi képzési keretrendszerek) való kompatibilitás és átjárhatóság.

4.4.1. A munkaerőpiaci részvételt és a társadalmi befogadást támogató infrastruktúra fejlesztése

A gazdasági aktivitás növelése és a foglalkoztatás bővítése érdekében szükséges azoknak az intézkedéseknek a támogatása, amelyek a munkavállalás, az aktív álláskeresés, az egész életen át tartó tanulás ösztönzésére és segítésére, a munkahelyi kirekesztés megakadályozására irányulnak. A prioritási tengely a munkaerőpiaci szolgáltatások fejlesztésén keresztül az álláskeresést és a munkavállalást segítő és támogató szolgáltatások fejlesztéséhez, a szakképzés munkaerőpiaci elvárásokhoz való rugalmas alkalmazkodásához és a személyre szabott szolgáltatásokhoz való hozzáférés segítéséhez járul hozzá. A társadalmi befogadást támogató infrastrukturális fejlesztések közvetetten szintén hozzájárulnak a munkaerőpiaci részvétel elősegítéséhez, de elsődleges céljuk, a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférésben és a szolgáltatások minőségében tapasztalható területi különbségek csökkentése, a társadalmi kirekesztődéssel leginkább fenyegetett csoportok hozzáférésének javítása.

A prioritási tengely keretében megvalósuló fejlesztések közvetlenül kapcsolódnak a Társadalmi Megújulás Operatív Program foglalkoztathatóság, alkalmazkodóképesség, társadalmi befogadás és részvétel prioritási tengelyeihez.

4.4.2. A munkaerőpiaci részvételt támogató szolgáltatások infrastruktúrájának fejlesztése

A munkaerőpiaci részvétel növeléséhez a gazdaság igényeihez igazodó képzési szerkezetre és a munkaerőpiaci kereslet és kínálat összehangolását eredményesen segítő eszközökre lenne szükség. A munkaerőpiac folyamatos változása új típusú szolgáltatásokat vár a képzési rendszertől, az Állami Foglalkoztatási Szolgálattól (ÁFSZ) és a szociális szolgáltatásoktól is. Az infrastrukturális fejlesztéseknek azt a célt kell szolgálniuk, hogy ezek a munkaerőpiaci részvételt segítő rendszerek magasabb színvonalú szolgáltatásokat nyújtsanak, rugalmasabban alkalmazkodjanak a gazdaság igényeihez, és megteremtsék azoknak a strukturális reformoknak a fizikai feltételeit, amelyek szükségesek az ország versenyképességének javításához és a foglalkoztatás bővítéséhez. Cél a munkaerőpiaci részvételt és a társadalmi befogadást támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférés és a szolgáltatások minőségének javítása.

A fejlesztés célja a munkaerőpiaci elvárásokhoz rugalmasan alkalmazkodó szakképzési és felnőttképzési rendszer kialakítása, és a képzéshez való hozzáférés javítása. Ehhez egyrészt folytatni kell a szakképző intézmények integrációját, másrészt a – NUTS II szinten működő – regionális képző központok bázisán, a TISZK-ek bevonásával ki lehet alakítani a szak- és felnőttképzés regionális hálózatát. A fejlesztésekhez ESZA és ERFA finanszírozású intézkedésekre egyaránt szükség van. (Az ESZA finanszírozású elemeket a TAMOP 2. prioritási tengelye a tartalmazza.)

A HEFOP keretében 2004–2006 között 16 TISZK létrehozására kerül sor. 2007-től – a korszerű szakképzés feltételeinek megteremtése érdekében – az intézményi integrációhoz kapcsolódóan folytatják a gyakorlati képzőhelyek infrastruktúrájának fejlesztését, az iskolaépületek felújítását és az iskolák informatikai eszközökkel történő felszerelését. Olyan intézményi struktúrát szándékoznak kialakítani, amely a többirányú szakképzés révén lehetővé teszi a képzésszerkezet rugalmas alakítását. Az integrált szakképző központok kialakításánál, működtetésénél biztosítani kell a gazdasági és munkaerőpiaci szereplők közvetlen részvételét és szerepvállalását. A szakképzési infrastruktúra fejlesztésének eredménye, hogy javul az oktatási és képzési rendszer minősége, növekszik a hatékonysága, ezáltal nő a versenyképes tudáshoz és készségekhez való hozzáférési lehetőség, valamint könnyebbé válik a munkaerőpiacra való belépés.

A különböző állami fenntartású vagy finanszírozású, szakképzést és/vagy felnőttképzést folytató intézményeket – a kapacitások hatékonyabb kihasználása és a régió gazdaságának igényeihez igazodó képzéskínálat kialakítása érdekében – a regionális képző központok bázisán regionális képzési hálózatokká szeretnék szervezni. A hálózat működésének irányításában részt vesznek a térség gazdasági szereplőinek képviselői (munkáltatói, munkavállalói szervezetek, kamarák és más érdekképviseletek). Ehhez meg kell teremteni a hálózat működtetéséhez, a regionális képzési koordinációhoz szükséges infrastrukturális feltételeket, és a központokat alkalmassá kell tenni mindazon új funkciók ellátására, amelyek a regionális szintű feladatok ellátásához szükségesek. Támogatni kell azokat a régiók közötti intézményi együttműködéseket is, amelyek „új esély” típusú programokat működtetnek a rászorulók esetleges mobilizálásával.

Kedves projekten fejét törő Kolléga! Ha mindeddig eljutott, és úgy gondolja, hogy mindezek után továbbra is szervezete továbbfejlesztésén gondolkodik, külső erőforrások igénybevételével, akkor itt a nagyszerű alkalom. Mint korábbiakban is említésre került, a tervezési ciklus 2007 és 2013 között biztosít forrásokat pályázatok útján. 2007. év elején megnyíltak ezen lehetőségek és remélhetőleg minél több szervezet profitál belőlük 2013-ig.
(Az első két évben kell igazán belehúzni…)