Noman földjének kietlensége nem kíméli az óvatlan utazót, amit tovább nehezít a bolygó lakosságának folytonos viszálya a túlélésért. A menedéket többnyire a nagyon ritka és rendkívül értékes növények jelentik, amelyek egész településeket képesek ellátni mindennel, ami az életben maradáshoz szükséges. Természetesen vannak, akik ezekből profitot szeretnének termelni, ami által emberek százai halhatnak meg rövid időn belül. Ha ez nem lenne elég, legendák szólnak egy igazi katasztrófáról, ami minden baj okozója.

Eredeti történetszál: Trigun

Mivel ugyanaz a manga az alapja az animének, mint a klasszikus Trigun sorozatnak, így jópár hasonlóság előfordul, de vannak egyértelmű különbségek is köztük. Valószínűleg sokaknak rémlik Eszeveszett Vash neve, aki minden, csak nem az, amit állítanak róla. A tehetséges, ám vajszívű pacifista kerüli a harcot, de ha a szükség úgy hozza, meghúzza a ravaszt. Gyakorlatilag minden képessége megvan a túléléshez, amihez szabadszelleműségét, bugyuta színészkedéseit, valamint taktikai érzékét egyaránt beveti. Az epizódok remekül vannak elosztva. A történet első fele részenként adagolja be az újabb és újabb ellenfeleket, akik mindannyian más erőt és fegyvernemet képviselnek. Őszintén öröm látni, hogy nem szimpla hadonászós vagy lövöldözős karakterekről van szó. Sajnos nem mindegyikük története van igazán kifejtve, de vannak igen komoly példák köztük a miértekre. A főszereplő mellé természetesen nem hiányozhat a rivális Nicholas D. Wolfwood vagy Meryl Stryfe, akik eleinte képtelenek döntésre jutni aközött, hogy Vash bolond vagy zseniális. Őszinte leszek: nem szeretem a múltidézéseket, mert többnyire időpocsékolásnak tartom. Ez azért van, mert sokszor semmit nem tesznek hozzá a történethez, anélkül is bőven elég maga a jelen. Meglepődtem magamon, mert itt fordult bennem valami. Annyira jól vannak összerakva a visszaemlékezések, hogy majdhogynem arra is választ kapunk, hogy az adott szereplő miért úgy pislog, ahogy. A két iker mellett Wolfwood történetét kiemelném, nagyon erősre sikeredett. Az ikrek. A történet igazából nem is takargatja az elején sem, hogy Vash és Nai testvérek, akiknek a múltja az évad második felében bontakozik ki. Bár Nai szándékai és cselekedetei az első részekben tisztázatlanok, végül komoly vehemenciával és látványvilággal derül fény a helyzetre. Tény, hogy maga a faji megkülönböztetés nem feljogosító tényező minden más lény nyomorba taszítására és elpusztítására, de vannak érthető érvek a céljai mögött. Persze Vash, mint békepárti antimilitarista, nem igazán osztja testvére gondolatait. Az utolsó ütközet. Te jó ég. Egyszerűen nincs szívem egyetlen másodpercet sem elspoilerezni belőle. Az a fajta epikusság egy külön szintet képvisel, mondhatni... egy magasabb dimenziót? Ezt látni kell, nem véleményt olvasni róla. A Trigun Stampede gyakorlatilag Vash személyes karakterdrámája. Rendszeresen szembesül a múlttal, újra és újra elárulják, hazugságokat terjesztenek róla és folyamatosan szenvednie kell a saját jószívűsége miatt. Minden tulajdonsága ellenére vagy talán éppen azok miatt nagyon szerethető karakter. Vashtapsot kérek az első felvonásnak!

Az endingtől, mint úgy általában a hasonlóktól, a lassúsága miatt nem igazán vagyok elájulva, de az opening mind a zenéjével, mind a látványával kiüti a közfalat. Nem tudom, hogy a készítők szándékoztak-e szimbolikát rejteni bele, de ahogy Vash nyúl a fegyveréért, jóval többet mond el, mint egy egyszerű mozdulatot. Érdemes közben figyelni a szövegre. Nem egy helyen láttam, hogy a grafikai megjelenítést megértendő elemként kezelik. Nem klasszikus, két dimenziós animációról van szó, hanem inkább annak egy érdekesen megoldott felturbózásáról. Számomra az egész olyan, mint egy koncepció. A legtöbb dolog három dimenzióba lép át, de az esetek túlnyomó részében szaggatják az animációt, így megmarad a jellegzetes anime stílus. Nem kell ettől félni, érdemes élni a lehetőséggel, amit a részleteivel nyújtani képes. A zenei aláfestés egyszerűen fenomenális. Az akciódús rock melódiáktól kezdve a klasszikus zenekari darabbal kevert jazz dallamokig minden megtalálható köztük, így nem nélkülözi a sci-fi vonalat sem, ahogy az illik. Hangulati elemként rettenetesen erősek Nai zongoraszólamai. A harag és a fájdalom olyan hátborzongatóan csapódnak vissza belőlük, hogy az már gyönyörű.

Nagyon örülök, hogy a Mahou Fansub ezt a művet is kezelésbe vette. A fordításuk ötöst érdemel, várom a következő évadban is őket.

Hogy a viharba ne? Van jópár megjegyezhető momentuma az animének, bár igazság szerint ezek konkrét teljes részeket is jelentenek. Bízom benne, hogy a második évad is ilyen szélvészként csap majd le.