A sivatag fojtogató forrósága és sivár homokdombjainak kavargása önmagában is menekülésre készteti az embert, de vannak olyanok, akik ilyen körülmények között tetőtől talpig nehéz, vastag ruhában járnak, ami ebben a környezetben élő céltáblává teszi a virágként felbukkanó jövevényeket. Főleg, ha a környezetvédők szerint annak a virágnak 60 milliárd dupladollár az eszmei értéke.

Movie: Trigun: Badlands Rumble | Reboot: Trigun Stampede

A Trigun, mint anime, két részre osztható: az első fele még az eredeti manga alapján készült, míg a második -alapanyag híján-, a semmiből lett felépítve, mint anime kánon. Bár a manga alapú történetben is bőven felbukkannak sötét elemek, mégis a hozzáfont epizódok a legfelhősebbek. Eleinte az egész történet egy ámokfutás, ami Eszeveszett Vash hajszolásáról szól. A körözött "bűnöző" helyzetetét nem igazán segíti elő, hogy lényegében egy egész fegyverarzenált hord magával. A vicc az, hogy nagyon sokáig kizárólag a szereplők nem tudják, hogy kit üldöznek vagy éppen fogadnak a bizalmukba és hogy lényegében ki is az a Vash. Vash féligmeddig önjelölt kísérői, Meryl Stryfe és Milly Thompson sokáig csak a jelenetek felhígítására jók, de a történet előrehaladtával kifejezetten jelentős karakterek. Főleg Meryl makacs és kitartó természete miatt ők az egyetlenek, akik igazán megismerik a humanoid tájfun valós énjét, ahogyan a később felbukkanó Nicholas D. Wolfwood megismerésében is komoly szerepet játszanak. Egyáltalán nem zavaró, sőt, ötletes megoldás, hogy a főszereplőket egy mellékszereplőkből fejlődő új főszereplő páros saját tapasztalataiból és szemszögéből mutatja be a történet. Megemlítem, hogy a két lány, Meryl és Milly egy biztosító társaságnak dolgoznak, emiatt a munkakörükben benne van mások megfigyelése is. Ennél jobb megfigyelést nem is kaphatnánk, nem igaz? Vannak ugyan eltérések a mangához képest, de abban nincs változás, hogy nélkülük elég sivár lenne a történet. Számomra az egyetlen fájó pont ennyi rész alatt, hogy a fele a rettenetesen lassú beindulással telik. Nem mondom, hogy rossz a felvezetés, de túl hosszúnak és repetitívnek találom. Túl sok volt a Vash-féle bohóckodás, elnyújtottak voltak a jelenetek, de mentségére szóljon hogy ez a mangában is így van, ami viszont jelzi az alaphoz való hűségét. Amennyire kevés az epizód, annyira fejlődőképesek a karakterek. Legalábbis akik Vash támogatását élvezik. A pozitívnak mondható szereplők egy idő után folyamatosan fejlődnek, megmutatkozik az igazi énjük, így például Vash nagyrészt levetkőzi az ügyeletes bolond szerepét, Meryl áttér védelmező személyiségbe, Milly nőként gondolkodik, Wolfwood pedig valóban nagyágyú lesz. A negatív karakterek esetében ez másképp alakul, mivel nagy részük vagy sivatagi rabló, vagy a Knives által vezetett Gung-Ho Gunok egy tagja. A Gung-Ho Gunok talán a legváltozatosabb karakterei a történetnek. Ők Knives csatlósai, akik a nyersz vagy meghalsz elven élik az életüket. Mindenféle fegyvernemet képviselnek és azokat is képesek több módon alkalmazni. Közel sem legyőzhetetlenek, de éppen az a jó bennük, hogy színessé teszik a szálakat. Érdekességük és egyben saját átkuk is, hogy ha elbuknak a kiszabott feladatban, mindenképp meghalnak. Bizony, Knives, aki Vash életét akarja mindenáron megkeseríteni, egy baleset után szektát alapított, hogy amíg ő lábadozik, helyette is kínozza valaki a tévesen élő sorscsapásnak titulált pacifistát. Eltart egy ideig ez a szál is, de kiderül, hogy minden, amit Vash a szívében és a testén hord, mind egy kegyetlen bosszúhadjárat eredménye. Természetesen továbbra is nyúzzák őt a banditák, fejvadászok és mindenféle vérdíj hajhász csőcselék, akik a hatalmas összeget ismervén csak egy örök életre szóló pénzeszsákot látnak benne. Ugyan igazak a pletykák, miszerint Vash nyomában csak a pusztítás és a halál jár, de nem abban a formában, ahogyan azt szinte mindenki előadja. Mindet az őt üldözők okozzák, amit Knives sikeresen fel tud írni Vash számlájára. Vagy éppen testére, mert sebből akad nem kevés és nem kicsi rajta bőven. Érdekessége még a két félből álló animének, hogy mivel követi a mangát és az után épít fel anime kánont, így lényegében két vége van a történetnek. Illetve mégsem. Bármelyik végét is nézzük az animének, úgy lehetne folytatni, ahogyan azt bárki szeretné. Az utolsó résznél ugyan kiírták, hogy vége, de ugyanolyan üresnek hat, mint a manga alapú befejezés. A Trigun hangulata többnyire a western zsánert idézi, de valahogy ez számomra felejthető. Ez nem azt jelenti, hogy szerintem rossz, hanem egyszerűen szinte bárhová el tudnám helyezni az események nagy részét, akkor is élvezhető lenne. Mint ilyen, van benne lövöldözés, de inkább jellemezném karaktersorozatnak, mint shounennek. Az anime nem teljesen, de Vash viszontagságairól szól. Folyamatosan az életére törnek; igyekeznek kihasználni, hogy egyetlen lövést sem hajlandó ölésre leadni és bűnözőnek állítják be, ahol csak lehet. Azonban nem csak az ő története ez, hanem például Wolfwoodé, aki éppen a Vash-féle trió miatt küzd egyre többet saját magával. Talán az ő karakterdrámája a legerősebb. Tüsihaj szöges ellentéte, ugyanis hezitálás nélkül húzza meg a ravaszt, ha szükség van rá, de persze Vash mindig próbálja észhez téríteni a lelkészt. Az ellentétekből adódóan a legnagyobb riválisai és legjobb barátai is a sorozatnak. Akiről szívesen megtudtam volna még többet, az Knives. Van róla elegendő infó, de valahogy mégis több szerepet szántam volna neki. Valószínűleg azzal többen egyetértenek, hogy a legsötétebb és legérzelmesebb része a Trigunnak éppen az anime kánon. A legtöbb sorsdöntő mozzanat ezekben az epizódokban történik. Számomra csak az utolsó rész vitatható, az az én fejemben sokkal erőteljesebben lejátszható epizód lehetne. Összességében nem tudnám megvétózni a Trigun népszerűségét: változatos és érdekes karakterek, remekül kidolgozott részletek mind grafikailag, mind dramaturgiában. Érdemes túlélni az első néhány részt az igazi elindulásig.

Az ending nagyon is rendben van, fülbemászó a dallama, az opening pedig egy abszolút legenda. Érdekessége az openingnek, hogy bár a zene ugyanaz maradt 26 részen keresztül, a bevágott részletek egyes szakaszai részről-részre mindig mások, amik igazodnak az adott epizódhoz. Grafikailag természetesen klasszikus, '90-es évekbeli látványt kapunk, amit viszont néha megszakítanak olyan folyékony és látványos megoldások, amik még ma is megszégyenítenének néhány animét.

Yuri felirata elég sok kívánnivalót hagy maga után, főleg, ha a néző ért néhány szót japánul. Többször is próbálja magyar viszonylatra hozni a kifejezéseket, de ezt egyáltalán nem tartottam szükségesnek. A helyesírás sem túl ragyogó, de minden említett hiba és hiányosság sokat javul a végéig.

Elég érdekesnek tartom ahhoz az animét, hogy érdemes legyen újra megnéznem, főleg bizonyos jeleneteit. A folytatás pedig abszolút elképzelhető, ez a történet egyáltalán nincs befejezve.